A napokban osztottuk meg Medvegy János blogját és tettünk fel kérdéseket a mobiltelefonok használhatóságával kapcsolatban. Egy nap alatt többen is részletes válaszokat adtak a szerintünk nagyon fontos kérdésekre, mint pl. Hány diáknak volt telefonja, nem voltak zavaróak a különböző platformok, lehetett-e (lehet-e) a telefonokat valóban hatékonyan használni tartalom generálására is, és vajon tudták-e az eszközöket az órán ténylegesen használni, volt-e elég wifi vagy hozzá? És mi lenne, ha egy iskola 500 diákja használná? A lapozás után két tanár válaszait böngészheti mindenki, aki mobilhasználatra adná a fejét a tanórán.

Egyre többször hangzik el, hogy mennyire fontos a programozás tanítása és az is, hogy mennyire hasznosak lehetnek ebben a robotok. Valóban, a kódolás steril világa helyett sokkal motiválóbb, ha egy kézzel fogható, mozgó dolgot irányíthatnak a diákok. Ebben lehetnek nagy segítségre a LEGO robotok. A gond csak az, hogy egy-egy ilyen készlet nem olcsó és kevés olyan iskola van, ahol akár egynél több is lenne belőlük, nem hogy annyi, ami egy szakkörnek, akár egy teljes osztálynak elég. Az Open Roberta Lab ebben jelenthet megoldást. Az oldalon (IDE KATTINTVA) választhatunk, hogy egy valódi robotot akarunk-e irányítani (Bluetoothon keresztül) vagy egy szimulációban akarunk-e programozni. Könnyen csinálhatunk olyan foglalkozást, amiben a diákok többsége a szimulációban dolgozza ki a részletes programot, majd azt utána sorban kipróbálják a meglevő robotukon.

Levelet kaptunk Hódmezővásárhelyről, a Németh László Gimnázium, Általános Iskola tanárától, Medvegy Jánostól. Ebben a levélben arról számol be, hogy egy kísérletbe kezdett, amelyben a diákoknak nem kell kikapcsolva a tanári asztalra tenni a mobiljukat, hanem megpróbálják használni a tanórákon - ha már úgyis ott van a diákok zsebében. Erről egy blogot is indított, Okostelefon a tanórán címmel (ITT TALÁLHATÓ mi megnéztük, és úgy érezzük, egyre több érdekes, értékes tapasztalat gyűlik, amelyeket képernyővideó formájában oszt meg a szerző. Ami engem még nagyon érdekelne, az a mobilhasználat kezdeti nehézségei és tapasztalatai. Hány diáknak volt telefonja, nem voltak zavaróak a különböző platformok, lehetett-e (lehet-e) a telefonokat valóban hatékonyan használni tartalom generálására is, és vajon tudták-e az eszközöket az órán ténylegesen használni, volt-e elég wifi vagy hozzá? És mi lenne, ha egy iskola 500 diákja használná?

A rendszertan kevés diák kedvenc tananyagrésze, többnyire a bemagolandó adatokat látják benne a biológia iránt érdeklődők is. Pedig a rendszertanban megjelenhet a biológia alapvető rendezőelve, az evolúció is és remek képet adhat arról, hogy milyen törvények alakították és alakítják ma is az élőlényeket. Ahhoz azonban, hogy a diákok meglássák, a rendszerben a törzsfejlődési hátteret, fontos lenne, hogy egyszerre lássák a nagy képet és a részleteket is. Ebben lehet hasznunkra a OneZoom nevű oldal IDE KATTINTVA ahol a földi élet törzsfáját böngészhetjük végig, akár a nemzetségek szintjéig. Nem az egészet sajnos, de a négylábúakét és a növényekét kifejezetten alaposan.

Játék és művészet 45 percben. Ezt próbálhatjuk ki, és szervezhetjük meg a Google Cultural Institute oldalán, ahol pl. a British Museum termeit járhatjuk be, ráadásul 3D-ben (ráadásul IDE KATTINTVA). Ebből igen könnyen készíthetünk játékot, hiszen nem kell mást tenni, mint előre lejárni a termeket, majd útvonalat leírni a duiákoknak, és kérdéseket feltenni - pl. melyik a legrégibb váza az adott teremben, és mikor készült, vagy milyen hétköznapi használati tárgyak láthatóak egy vitrinben. Meg fogunk lepődni, hogy az ilyen kevéssé izgalmas rejtélyeket is milyen szívesen fejtik vissza a diákok!

Ha az ember tejet vesz, rá van nyomtatva, hogy meddig jó, meddig használható fel. Huszonöt évvel ezelőtt még a zacskóra, alig olvashatóan és a boltosoknak fontos feladata volt, hogy a két nappal korábbi tejeket bekeverjék a frissek közé, de aki nagyon akarta láthatta a szavatosságot. A kínai boltban a tornacipő garanciája fél év, haelszakad, a kereskedőnek a törvény szerint kötelező javítania vagy cserélnie. Egy turmixgép szavatossága egy év, egy autóé három vagy öt. A svájci bicskára végtelen garanciát adnak, ha bármikor elromlana (de ez egy valódi svájcival persze nem történhet meg), cserélik, vagy visszafizetik az árát. De mi a szavatossága annak a tudásnak, amit az iskola ad? Meddig áll el? Talán érdemes egy kicsit elgondolkodni rajta.

Az oktatási rendszert ért kritikákban többször is előkerül, hogy miért nem oktatnak alapvető pénzügyi ismereteket a diákoknak. Ugyan a NAT már tartalmazza, hogy ezeket az ismereteket mindenféle tárgyhoz kapcsolódva tanítani kell, gyakran nem jut nekik idő. A Populus nevű oldalon talált kalkulátor (IDE KATTINTVA) izgalmas lehetőséget kínál arra, hogy beszélgessünk a közpénzekről a diákokkal és akár matematikából is felhasználjuk az adatokat. Az oldal a 2013-as költségvetés adatain alapul, megadhatjuk, hogy mennyi a nettó fizetésünk (vagy a szülőké, esetleg egy elképzelt polgáré) és azt is, hány gyerek van, ezután megnézhetjük, hogy mire mennyit költünk naponta, azaz az adóként befizetett pénz mire megy el.

Igazi hiánypótló oldal a Designpedagógia (ITT TALÁLHATÓ), amit Mészáros Zsuzska, a Fazekas Gimnázium rajztanára ír. A design gondolkodás ugyanis olyasmi, ami a 21. században kifejezetten fontos és izgalmas, de az iskolában alig jut neki hely. Pedig a csendélet rajzolásnál talán érdekesebb és hasznosabb is lehet, ha a diákok projektek keretében dolgoznak design feladatokon. Az oldalon mindent megtalálunk, hogy akár magunk valósítsuk meg azokat. Ha nem is tanórai keretben, de szakkörön, napköziben is izgalmas lehet.

Nagyon izgalmas alkalmazást fejlesztett az Emirates View from above címmel, (ITT TALÁLHATÓ ) amelyet egy valóban nagyon szép, interaktív földgömbön helyeztek el. A földgömböt kedvünkre forgathatjuk, így sok országról találhatunk bemutatkozó filmeket, amelyeket a YouTube-ról fűznek be. Nekem külön tetszett, hogy a filmek szerkezete megegyezik, és nincs hang, csak zene. Előnyös oktatási felhasználás szempontjából, hogy az adot ország neve csak a videó elején, és a legvégén látható. Én használtam képleírásra - nézték a videókat, és csak az egyik diák látta, a másik becsukta a szemét, és hallgatta a leírást. Végül közösen megpróbálták kitalálni, hogy a világ mely részén járhattunk. De ha nem nyelvet tanítunk, akkor természetesen a kitalálós játék is elég lehet önmagában.

A Microsoft legújabb oktatási kezdeményezése, hogy hekkeljük meg a tanítást (hack the classroom), azaz találjunk ki olyan tippeket, trükköket, amikkel bevezethetjük a 21. századi pedagógiát a tanterembe. Ennek keretében ötletpályázatot is hirdettek, aminek az eredményéről mi is írtunk (ITT). A nyertes ötletek között a macedón Maria Petreska hekkje, az Edge böngészővel órai anyagok készítése. Kicsit továbbgondoltam és rájöttem az ötlet továbbfejleszthető kitöltős feladatok készítésére. Mutatom i, miként: