Én személy szerint nagyon szeretem a gondolattérképeket használni, mivel azt látom, hogy nagyon sokat segít a diákoknak a koncepciók megértésében. Az olvasási részképesség gyengeséggel küzdők számára pedig igazi megváltás lehet, ha grafikusan elrendezve is láthatják a dolgokat. A Mind-O-Mapper nevű alkalmazás (ITT AZ OLDALA) az Office programjaiba épül be és onnan indítható (ITT TÖLTHETŐ LE). ha telepítjük a programokból készíthetünk gondolattérképet, anélkül, hogy el kellene hagynunk azt. Érdekessége a programnak, hogy akár automatizálva is tud gondolattérképet csinálni, csak meg kell adni a központi fogalmat és az alkalmazás rákeres és ennek alapján épít fel egy térképet, amit azután természetesen szerkeszthetünk.

Hétéves tanári pályafutásom során az egyik leggyakrabban visszatérő nehézségem a diákok teljesítményének értékelésével kapcsolatban volt. Függetlenül attól, hogy józsefvárosi szakközépiskoláról, budai gimnáziumról, a felső tízezernek szóló nemzetközi iskoláról vagy éppen a Kürt Alapítványi Gimnáziumról volt szó, a diákok alapvetően ugyanolyan reakciókat mutattak a Magyarországon elterjedt és szinte kizárólagosnak tekintett jeggyel történő, szummatív értékelésre.

Emlegettük már, hogy egy Craftbot+ 3D nyomtató érkezett az iskolánkba. Most egy új felaszálását mutajuk be. A víz körforgását tanítva akadt egy kollégám erre a feladatra, a diákok kilenc állomáson követhetik végig egy vízmolekula útját. Minden egyes állomáson dobniuk kell egy kockával, ez alapján dől el, hogy merre mennek tovább. A bolyongás közben rögzítik, hogy merre jártak és így követhetik végig ezt a ciklust. Az eredeti leírásban szabályos dobókocka szerepel és ki kell nézni, hogy az adott ponton melyik szám mit jelent. Nekem eszembe jutott, hogy 3D nyomtatóval könnyedén készíthetnénk olyan kockákat, amiken a célpontok ikonjai szerepelnek.

Az ELT-cation nevű blog szerzője nem kevesebbet állít, mint hogy neki a munkája a hobbija - vagy viszont.Ennek fényében rengeteg óravázlatot, ötletet oszt meg, amelyeknek a legnagyobb részéből az tűnik ki, hogy a szerző valóban tanít, és az óratervek sem íróasztal mellett születek - vagyis valójában ott, de megjárták az iskolát és a tantermeket is. Az eredmény pedig egészen izgalmas lett. Több témakört érint a blog, mi most itt kifejezetten a művészeti témájú oldalt osztanánk meg (ITT TALÁLHATÓ), amely az angolórán használható jobbnál jobb anyagokat tartalmaz. Kipróbáltunk párat, és működött. Az ötletet köszönjük Simovits Áginak!! :)

Évek óta zajlik az Országos Elsősegélyismereti Verseny, talán a legnagyobb hazai online verseny, kitalálójával és szervezőjével, Marsi Zoltánnal beszélgettünk.

TanárBlog: Hogyan jött az ötlet, hogy belevágj egy ilyen versenybe?

MZ: Erre a kérdésre a legkönnyebb válaszolni, ezt már igazán jól begyakoroltam, hisz szinte mindenki ezt kérdezi meg először. Sokan valami lelki traumás élményre számítanak, a válasz azonban ennél sokkal egyszerűbb. Egyetemi éveim alatt túravezetésből életem meg, a magashegységi területekre elvárt volt némi elsősegély-ismeret. Ennek kapcsán vettem részt egyszer egy olyan képzésen, amelyen az egyik oktató dr. Mártai István főorvos úr volt. Nagyon motiváló és inspiráló volt számomra főorvos úr személyisége, előadásmódja, elhivatottsága és felvetettem neki a verseny gondolatát. Ő gondolkozás nélkül igent mondott. Akkor csak egy aprócska hobbinak indult, mára azért jelentősen kinőtte magát.

Van egy klasszikus vicc Szergejről, aki a szamovár gyárban dolgozik, és nagyon szeretne magának otthonra is egyet. Panaszkodik is a főnökének, aki azt tanácsolja, hogy vigye haza az alkatrészeket és rakjon össze otthon magának egyet. Mire a válasz: „Próbáltam már, de mindig gépfegyver lesz belőle!” Mintha így állnánk a tantervek, a tananyag átgondolásával is. A mostani tiltakozásokban mindig elhangzik, hogy a diákok túlterheltek, hogy az anyag sok, teljesíthetetlen, értelmetlen. Úgy tűnik azonban, hiába gyürkőznének neki újra meg újra, ez a mennyiség a legjobb esetben sem csökkenne. Mint a pokolba vezető út, itt is jó szándékkel van kikövezve az ösvény, de ahhoz, hogy letérjünk róla nagyot (és az ismeretlenbe) kellene lépni.

A YouBlisher (IDE KATTINTVA található) egy igen egyszerű, mégis - bizonyos szempontból nagyszerű - alkalmazás. Nem tesz mást, mint egyet - az általunk feltöltött (vagy internetről megosztott) PDF fájlokat szép, esztétikus, lapozható könyvvé alakítja. Érdemes a könyvtárban lapozgatni egy kicsit (és itt a lapozgatást is szó szerint kell érteni), a mi könyvünk is olyan lesz. Ha diákmunkákat szeretnénk publikálni, hasznos lehet a YouBlsuher, hiszen megadja a valódi kiadvány illúzióját. És ez fontos lehet a diákoknak. ITT TALÁLHATÓ egy rövid videó, amelyben bemutatjuk a YouBlisher használatát.

Nagyon egyszerű oldal a Scribbless, de mégis jól jöhet a munkához. A segítségével egyfajta digitális feladatlistát lehet összeállítani, amit azután megoszthatunk másokkal és mindenki maga húzhatja ki a megcsinált dolgokat. Regisztráció után (ITT) már el is készíthetjük a listát, amit azután megoszthatunk másokkal. Ideális lehet arra, ha a diákoknak egy projekt lépéseit kell követniük. Mivel társzerzőnek is meghívhatunk másokat, akár még ötletelésre is tudjuk használni. AZ alábbi Sway a használatát mutatja be.

A napokban osztottuk meg Medvegy János blogját és tettünk fel kérdéseket a mobiltelefonok használhatóságával kapcsolatban. Egy nap alatt többen is részletes válaszokat adtak a szerintünk nagyon fontos kérdésekre, mint pl. Hány diáknak volt telefonja, nem voltak zavaróak a különböző platformok, lehetett-e (lehet-e) a telefonokat valóban hatékonyan használni tartalom generálására is, és vajon tudták-e az eszközöket az órán ténylegesen használni, volt-e elég wifi vagy hozzá? És mi lenne, ha egy iskola 500 diákja használná? A lapozás után két tanár válaszait böngészheti mindenki, aki mobilhasználatra adná a fejét a tanórán.

Egyre többször hangzik el, hogy mennyire fontos a programozás tanítása és az is, hogy mennyire hasznosak lehetnek ebben a robotok. Valóban, a kódolás steril világa helyett sokkal motiválóbb, ha egy kézzel fogható, mozgó dolgot irányíthatnak a diákok. Ebben lehetnek nagy segítségre a LEGO robotok. A gond csak az, hogy egy-egy ilyen készlet nem olcsó és kevés olyan iskola van, ahol akár egynél több is lenne belőlük, nem hogy annyi, ami egy szakkörnek, akár egy teljes osztálynak elég. Az Open Roberta Lab ebben jelenthet megoldást. Az oldalon (IDE KATTINTVA) választhatunk, hogy egy valódi robotot akarunk-e irányítani (Bluetoothon keresztül) vagy egy szimulációban akarunk-e programozni. Könnyen csinálhatunk olyan foglalkozást, amiben a diákok többsége a szimulációban dolgozza ki a részletes programot, majd azt utána sorban kipróbálják a meglevő robotukon.