Zsíros László Róbert a tudományos népszerűsítés egyszemélyes intézménye. Évekkel ezelőtt kezdte el izgalmas, otthon is elvégezhető kísérleteiről készített videóit publikálni a Szertáron, amik a szórakoztató tálalásnak (is) köszönhetően nagy népszerűségre tettek szert. Megint igazolódott, hogy az embereket, diákokat érdekli a tudomány, ha jól van prezentálva a számukra. Nem csoda, hogy idővel követői is akadtak (pl. a Graázs vagy a Jókísérlet). Remek hír, hogy a Szertár már nem csak egyszemélyes vállalkozás és már nem csak jópofa kísérleteket mutat be, hanem egész kis tudománynépszerűsítő portál kíván lenni. IDE KATTINTVA érhető el a megújult oldal.

Bevallom, egyre jobban megtanulom értékelni azt, ha valaki nem azonnal monetizálható, kiszámított érdekből, hanem azért csinál valamit, mert hisz benne és látszik, hogy érdekli. Ilyen irodalompárti blogot találtunk, amelyben KétHarisnya ajánl írásokat elég rendszeresen. Ráadásul az idők szavára hallgatva mindezt videóban is teszik. Az is látszik, hogy ez bizony nem szalmaláng, a legelső videó immár hat hónapos. Ami azért, lássuk be, egy kutya életében is szép idő. A blogon látszik ugyan, hogy nem profi informatikusok rakták össze, a tartalom kérpótol talán sokakat. És végül a két link: IDEKATTINTVA található a YouTube csatorna, ITT PEDIG maga a blog található.

Nagyon sokat lelkendeztünk már a Fortepan nevű oldalról (pl. ITT meg ITT, az oldal IDE KATINTVA érhető el), öt év alatt a hobbinak induló amatőr fotó gyűjtemény valódi nemzeti intézménnyé nőtte ki magát. A minap az Index adott hírt arról (ITT), hogy katonaiskolákban készült képekkel gazdagodott a kollekció. Cikküket a Iskola a határon-ból vett idézetekkel színesítették. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy milyen remekül is lehetne használni a Fortepant nem csak a történelem, hanem az irodalom órán is.

Egy remek karácsonyi ajándéknak hála (amiről hamarosan jön majd cikk is biztosan) szükségem lett egy olyan szoftverre, amivel bizonyos billentyűkhöz adott hangokat tudok párosítani. Nem kellett sokat keresgélem, hogy ráakadjak a Soundplant nevű ingyenes programra (ITT TALÁLHATÓ), ami pontosan ezt tudhatja. Megadhatunk neki wav vagy mp3 fájlokat és azokat egyes billentyűkhöz kapcsolhatjuk. Ha lenyomjuk a billentyűt, megszólal a hang. Nagyon sok finom beállítás is van a hangokra vonatkozóan, amivel egészen bonyolult dolgok is megoldhatók és egészen bonyolult szintetizátorrá varázsolhatjuk a számítógépünket.

Sokat és sokszor lelkendeztünk már az Office Mixről, ez az a Powerpoint kiegészítő, amivel egy egyszerű diasor is interaktív előadássá varázsolható. ITT található róla egy részletes bemutató. Most a Microsoft versenyt hirdet Office Mixben készült oktatási anyagoknak. Az elbírálás szempontjai a már sokszor emlegetett 21. századi tanulási képességek (ITT VAN leírás róla, ITT a tanulói képességekről). A versenyben nem kell mást tenni, mint nevezni a saját Office Mix oldalra feltöltött Mixünket, akár a régebbi ppt-ket is könnyen interaktivizálhatjuk! Részletek a Bővebben... után.

Több int két éve vagyok már részese a Scientix programnak, amiben mindenféle természettudományos projektet fognak egybe az EU-ban. A sokféle izgalmas projekt közül az egyik kedvencem, amivel mindig találkoztam a TEMI nevű volt, ami a természettudományokat rejtélyeken, rejtvényeken keresztül tanítja. Mindig valami izgalmas jelenség, trükk vezeti be a projektet, amiben azután a diákok maguk keresik meg a választ egy adott kérdésre, problémára. Amikor például az abszorpcióról kell tanulni, akkor a tanár behoz három műanyag poharat, az egyikbe tölt egy fél pohár vizet, majd itt-a-piros-hol-a-pirost játszik a három pohárral. A diákok megszavazzák, hogy melyik lehet, amelyikben víz van, a tanár pedig előbb a másik kettőt borítja a fejére, majd a diákok megrökönyödésére a harmadikat is, de abból sem ömlik víz a fejére? Hogyan lehetséges? A trükk egyszerű, a poharak aljára pelenka betét kerül, ami beszívja a vizet. A trükk viszont jó apropója lehet annak, hogy ennek kapcsán a diákok az adszorpcióval kezdjenek foglalkozni.

A legegyszerűbb óravázlatot szeretném most megosztani abban a hitben, hogy csak tanárok olvassák ezt az oldalt - legalábbis mostani (és jövőbeni) diákjaim nem. Mivel minden csoport szereti a nyomozós, 'gyilkosos' kommunikatív játékokat, minden évben játszunk 3-4 alkalommal ilyeneket (Jill Hadfield kommunikatív játékötletei pl. tökéletesen beválnak). Amikor megszokják egy picit, hogy kártyát kapnak, azon információ van, erről beszélni kell, és valaki megpróbálja 'megúszni', némi félrebeszéléssel, akkor lehet robbantani azt a játékot, ahol MINDENKI gyilkos. A feladatuk az, hogy figyeljenek arra, amit a másik mond, ők minél kevesebbet áruljanak el magukról, de minél többet beszéljenek, majd azt felhasználva, amit hallottak, próbálják vagy kitalálni, hogy ki még a gyilkos, vagy próbáljak rájönni, hogy ki a rendőr, és őket vezessék félre. Mivel semmilyen valós info nincs, és mindenki csak saját magára hagyatkozhat, B1 (és felette) szinten egy órát végigbeszélnek, és találnak ki mindenfélét.

Az év végén sokan visszatekintenek, összegeznek, listákat készítenek, így tett a rangos Nature magazin is, ami többek között közölte a legnehezebben kiirtható tudományos mítoszok listáját is (ITT), ezek között jelent meg egy olyan, ami nekünk tanároknak is érdekes lehet. A negyedik helyre ugyanis az a vélekedés futott be, hogy mindenkinek van valamiféle megfelelő tanulási stílusa, amiben atékonyan tud tanulni. Eszerint az elképzelés szerint lennének például vizuális típusok vagy éppen olyanok, akik hallgatás alapján tanulnak jobban. A dolog annyira népszerű gondolat, hogy számtalan helyen beszélnek róla, tanítják, alapoznak továbbképzéseket rá (egy leírás van itt). A gond vele csak az, hogy semmilyen vizsgálat, tapasztalat nem támasztja alá, hogy ez így lenne.

Nem egyszer beszéltünk már arról, hogy az értékelés a 21. századi pedagógia szegletköve, ha az nem felel meg a 21. század elvárásainak, akkor összeomlik az egész épület. Nem véletlen, hogy a 21CLD rendszerben is hangsúlyos az önszabályozás, a tudásépítés értékelése. Ennek egyik hatékony módja lehet az értékelőtáblázatok (angolul rubric) használata. Ilyen táblázatok elkészítésében segíthet a Rubistar oldal (ITT), ahol kiválaszthatjuk, hogy milyen szempontok szerepeljenek a mi táblázatunkban. A Rubistar nagyon hasznos, de kicsit csúnyácska táblázatokat készít. Ha nagyon szépet akarunk csinálni, akkor használhatjuk a QuickRubric oldalt (ITT TALÁLHATÓ). Itt nekünk magunknak kell megadnunk a szempontokat, de látványos lehet a kinyomtatott eredmény, ezt akár egy linken keresztül is megoszthatjuk a diákokkal a virtuális osztályteremben.

Egy levelet dobott a postaládámba a virtuális postás, egy W-edi nevű kezdeményezésről. Azt gondolom, hogy ha bárki ingyen megpróbál másoknak azzal segíteni, hogy tananyagot fejleszt, általában üdvözlendő. Nos, ebben az esetben nem. Bármi mással érdemesebb lett volna ezt az időt eltölteni. Igyekszem rövidre fogni, mégis fontos, hogy lássuk, mi NEM az e-learning, és milyen weboldalt SOHA ne kezdjünk el fejleszteni - hacsak nem ismét 1968-at írunk. Szóval a W-edi 100 leckét fejlesztett nekünk, amelyek jellemzői: 1) statikusak, semmi interakció nincs bennük, 2) ha mégis van, azt egy másik oldalról vették át és beágyazták, 3) angolul próbálnak angol nyelvtant táblázatokban magyarázni kezdőknek, 4) nincsenek még csak gyakorló feladatok sem 5) a példamondatok, ahol akár csak némi nyoma lenne a kommunikációnak, néha teljesen abszurdak. Ha valaki mégis megnézné az oldalt, saját felelősségére IDE KATTINTVA teheti meg. Részletek a lapozás után.