A történelem tanításában csak ritkán van arra lehetőség, hogy igazán nagy, igazán átfogó képet adhassunk. A nodegoat nevű adatelemző alkalmazással most erre nyílik lehetőségünk. Az oldalon (többek között) egy olyan interaktív térképet is találunk, ami bemutatja a Wikipediában szereplő összes csatát (IDE KATTINTVA). Az oldalon szűkíthetjük az idősávot és természetesen nagyíthatunk is. Az egyes pontokra kattintva megkapjuk azt is, hogy melyik wikpedia bejegyzésre utalnak.

A projektpedagógia kifejezetten sikeres, főként, amikor a 21. századi képességek fejlesztése a cél. A klasszikus tanulással szemben (tanár beszél - diák hallgat), a projektekben együttműködnek a diákok, közösen ötletelnek, megoldásokat keresnek problémákra és meg is valósítják azokat. Nem könnyű azonban nyomon követni, hogy kinek mit kell éppen csinálnia, milyen feladatok vannak, hogyan áll egy összetettebb munka. Természetesen erre is van digitális megoldás, a projekt menedzser rendszerek. Korábban már bemutattuk a Basecamp nevűt, aminél kicsit macerás volt az ingyenességet megszerezni. Az Asana esetében (ITT TALÁLHATÓ) nem kell levelezgetnünk, 15 fős csoportokig teljesen ingyenesen használható. Ha a diákok projektekben dolgoznak, érdemes egy próbát tenni vele.

Zseniális (sajnos angol nyelvű) videósorozatot sodort felém a Facebook a minap. Az oldal neve Real future TV (ITT TALÁLHATÓ, és eddig összesen nyolc epizódot forgattak le. A téma minden esetben a digitális lét, ezen belül pedig kifejezetten érdekesen sikeült összeválogatni mindenki számára érdekes témákat. Ilyen a 8. rész, amelyben egy átlagember arra kér két hekkert, hogy próbálják meg tönkretenni őt. Mondanunk sem kell, mennyire meglepődött, amikor kiderült, hogy minden jelszavát megváltoztatták, valamint bármikor bekapcsolja a számítógépét, a webkamerája kétpercenként egy képet készít róla, amit elküldenek a hekkernek. A végkövetkeztetés azért az, hogy a legtöbb esetben a folyamat elején szükség van a felhasználó hibájára, tévedésére, hiszékenységére, netán egyszerű figyelmetlenségére. A többi videó (kb. 10 percesek) szintén figyelemre méltó.

Nagyon sokszor írtuk már le, hogy egy kép felér ezer szóval, de tény, hogy a képek nagyon sokat segíthetnek a tanításban. Akár azért, hogy a saját frontális előadásainkat színesítsük, akár azért, hogy a diákok keressék, használják fel őket, de akár azért is, mert elkészíthetünk vele egy Pecha Kucha sablont, amihez azután a diákoknak kell megtartania az előadást (akár felelés helyett). A képek megtalálásában segíthet a Magyar Digitális Képkönyvtár (IDE KATTINTVA), ami az Országos Széchenyi Könyvtár kezdeményezésére jött létre. Nagyon sok kép van itt, szerencsére alaposan felcímkézve és csoportosítva.

A Redmenta (ITT TALÁLHATÓ) egy magyar fejlesztés, amely segítségével tesztlapokat készíthetünk, és oszthatunk meg diákjainkkal. Létrehozhatunk osztályokat, nekik küldhetünk feladatokat, és nyomon követhetjük eredményeiket. A Redmenta nem hozott radikális újítást az 'IKT eszközök és értékelés' témakörben, ugyanakkor amit tud, azt jól tudja és megbízhatóan - ami elég fontos. Az oldal először egy StudentsMeet nevű eseményen mutatkozott be a Madách Gimnáziumban, azóta azonban több konferencián láthattuk őket, és elég nagy népszerűségnek örvend az eszköz az IKT-t használni hajlandó kollégák körében. IDE KATTINTVA egy rövid videó található, amely az oldal alapvető funkcióit mutatja be.

Az alábbi írás szerzője Salusinszky András a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke

A megváltozott nyelvtanulási szükségletek és igények, a nyelvtanár állandó megújulása, szemléletváltás és elengedés, mint tanulható, tanítható készségek, folyamatos változás hatása a nyelvtanításban, generációs különbségek kezelése a nyelvórán kérdésekkel foglalkozik a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete 2016. április 23-án megrendezésre kerülő egész napos nyelvtanároknak szóló konferenciáján.

Egy éve, amikor az E2 konferencián voltam Seattle-ben, szóba elegyedtem a OneNote egyik fejlesztőjével. Megkérdezte tőlem, hogy mi az, ami nekem tanárnak a legjobban kellene a programba. Azt feleltem, hogy nekem legjobban a videók beágyazása hiányzik, az, hogy ne csak a videóra mutató link kerülhessen be a jegyzetfüzetbe, hanem maga a videó is. Már dolgozunk rajta - volt a válasz. Pár napja vettem észre, hogy az ingyenesen letölthető Office (INNEN) már a programok 2016-os változatára bővíthető. Ez azért is volt örömteli, mert a 2016-os OneNote már képes arra, hogy videók kerüljenek bele. A Beszúrás eszköztárba került be az Online Videó lehetőség. A dolog nagyon egyszerű, csak meg kell adni a YouTube (vagy Vimeo stb.) linket és már ott is van a jegyzetfüzetben a videó.

A Plot genarator (IDE KATTINTVA látogatható meg) angolórán igen hasznos lehet, hiszen konyhakész történeteket ad, amelyeket i tudunk saját magunk által megadott adatokkal fűszerezni. Összesen tíz fajta film közül választhatunk (pl. romantikus film, vígjáték, vagy éppen horror), majd nem kell mást tennünk, mint megadni 15-20 adatot (pl. mellékneveket, amelyek jellemeznek egy szereplőt vagy egy helyet, a szereplők neveit, esetleg a történet szempontjából jelentősebb főneveket, vagy egyszerűen neveket. Miután ezt kitöltötték a diákok (eltarthat 15-20 percig is!), egyetlen kattintással generálható a történet, amelyet megoszthatnak egymással, elmesélhetik a többieknek vagy akár továbbgondolhatják. Hasznos, izgalmas és sok készséget megmozgató órát lehet a Plot generator segítségével készíteni.

Én személy szerint nagyon szeretem a gondolattérképeket használni, mivel azt látom, hogy nagyon sokat segít a diákoknak a koncepciók megértésében. Az olvasási részképesség gyengeséggel küzdők számára pedig igazi megváltás lehet, ha grafikusan elrendezve is láthatják a dolgokat. A Mind-O-Mapper nevű alkalmazás (ITT AZ OLDALA) az Office programjaiba épül be és onnan indítható (ITT TÖLTHETŐ LE). ha telepítjük a programokból készíthetünk gondolattérképet, anélkül, hogy el kellene hagynunk azt. Érdekessége a programnak, hogy akár automatizálva is tud gondolattérképet csinálni, csak meg kell adni a központi fogalmat és az alkalmazás rákeres és ennek alapján épít fel egy térképet, amit azután természetesen szerkeszthetünk.

Hétéves tanári pályafutásom során az egyik leggyakrabban visszatérő nehézségem a diákok teljesítményének értékelésével kapcsolatban volt. Függetlenül attól, hogy józsefvárosi szakközépiskoláról, budai gimnáziumról, a felső tízezernek szóló nemzetközi iskoláról vagy éppen a Kürt Alapítványi Gimnáziumról volt szó, a diákok alapvetően ugyanolyan reakciókat mutattak a Magyarországon elterjedt és szinte kizárólagosnak tekintett jeggyel történő, szummatív értékelésre.