Az IKT eszközök használatával, az iskola digitalzációval kapcsolatban van nagyon sok várakozás, elképzelés és félelem. Mi már jó ideje foglalkozunk IKT eszközök használatával, az idei tanévben pedig egy laptop-iskola projektbe is belevágtunk. Sokan vetették bele magukat nagy lelkesedéssel és várakozásokkal és sokan erős fenntartásokkal, mostanra nagyjából látszik, hogy miként is alakultak a dolgok. Úgy gondoltuk, hogy érdemes lenne csokorba gyűjteni, milyen alaptalan elvárások és milyen alaptalan félelmek vannak azzal kapcsolatban, hogy mi lesz majd a digitális iskolában. Itt van tehát hat olyan dolog, ami biztosan nem lesz a digitális iskolában, pedig sokszor hangzik el.

A Postify (IDE KATTINTVA látogatható meg) egy Google Chrome kiegészítő, amely segítségével egyetlen kattintással posztolhatunk bármit nem kevesebb mint négy köszösségi oldalra, a Google+, a Facebook, a LinkedIn és a Twitter feed-ünket színesíthetjük bármilyen poszttal. Be kell jelentkeznünk a Postify elindítása után a megfelelő fiókokban, majd bármilyen tartalmat találunk, egyszerűen a Postify ikonra kell kattintanunk és már meg is oszhtajuk a tartalmat. Természetesen nem KELL mindig minden oldalon megosztani, kiválaszthatjuk a kívánt közösségi médiumot, sőt még akár időzíthetjük is a posztot, ha azt szeretnénk, hogy később jelenjen meg. Ha valóban hatékonyabb és többeket elérő megjelenésre vágyunk az interneten, akkor a Postify egy kényelmes megoldás lehet, amell segítségével órákat spórolhatunk hetente.

Néha a nehéz dolgokról is szót kell ejteni az órán, például a kínzásról, az embertelen bánásmódról. Akár a régebbi korok (pl. a kommunizmus) tanításakor, akár az emberi jogok jelenlegi helyzetét tárgyalva. Az embertelen bánásmód egyik módja a magánzárka, amikor a fogvatartott meg van fosztva az emberi kapcsolatoktól, a brit napilap, a Guardian egy olyan alkalmazást készített, amivel átérezhetjük, hogy milyen is ez. A virtuális valóság alkalmazást Android telefonon vagy iPhone-on használhatjuk, IDE KATTINTVA találhatjuk meg. A legteljesebb élményt akkor kapjuk, ha Google Cardboard nézegetővel használjuk. (Én innen rendeltem az enyémet, szállítással együtt volt 1,5 euro.)

Tavaly kihívtam több osztályt, hogy óra alatt küldjenek el nekem egy sms-t úgy, hogy én nem veszem észre. Elég magabiztos voltam, azt gondolván, hogy azért nagyjából tudom, hogy mi minden történik körülöttem. Csúnya bukás lett a vége, csak az nem küldött sms-t, aki nem akart. Idén egy kilencedikes osztállyal játszotam ugyanezt, felvértezve magam a múlt tapasztalataival. Nos, azt gondoltam, hogy nem fogok idén sem nyerni, de az, ami következett, egészen megdöbbentett. Őszinte vallomás olvasható a lapozás után.

Szinte mindenki egyetért abban, hogy az értékelés a modern oktatás egyik legproblematikusabb pontja. Miközben sok szó esik a formatív értékelésről, arról, hogy milyen lényeges lenne, hogy a diákok minél gyorsabban kapjanak lényeges és érdemi visszajelzést. Arról is egyetértés van, hogy mennyire fontos a kortárs és az önértékelés. Aztán a végén valahogy maradnak a folyamat végén lezárásként értékelő (tehát szummatív) dolgozat, a többszörös választásos tesztek, jobb esetben egy párosítós feladat vagy egy keresztrejtvény. A technika pedig pont ebben tud segíteni, sokat emlegettük már itt a Socrative nevű alkalmazást (pl. ITT, most egy sok szempontból hasonlóról lesz szó, ez a Verso (IDE KATTINTVA).

Nagyon izgalmas oldalnak tűnik a Deepart (IDE KATTINTVA található). Az ötlet nem nagyon újszerű, amiért mégis érdemes kipróbálni, az a kivitelezés minősége. Annyit kínál a Deepart, hogy bármilyen általunk feltöltött fényképet egy másik általunk feltöltött kép stílusában átalakítja. Feltehetünk például egy selfie-t, majd a másik oldalon mondjuk egy van Gogh önarcképet, aztán elküldjük (én annyit tettem, hogy a képem beállítását Public-ról Private-ra módosítottam ... mégse tegyem ki a világnak van Gogh stílusában magam). majd örömmel vártam, hogy készen legyen a kép. Nos, mint kiderült, hiába, mert a folyamat összesen 3 napot vesz igénybe, annyian szeretnének ilyen képet ... de megéri, érdemes megnézni az oldalon a képeket, tényleg elég viccesek.

Nagyszerű sorozatot tett közzé a Magyar Régészet és a Történelemtanárok Egylete, a Régészsuli (ITT TALÁLHATÓ) nyolc részben mutatja be, hogy mi is a régészet s milyen következtetések levonására használható. Szinte minden kisgyereket érdekel ez a tudomány (meg még a dinoszauruszok), de az iskola inkább kiöli az érdeklődést, semmint táplálja. A Régészsulival az érdeklődő 12 évesek vagy idősebbek belepillanthatnak abba, hogy mi is ez a tudomány, miként működik.

olyan sokat mondogatja mindenki, hogy milyen fontos az iskola digitalizálása és mennyire fontos része az oktatásnak az IKT, hogy ezt hajlamosak vagyunk készpénznek venni. Érdekes módon azonban nincs nagyon sok olyan kutatás, ami adatokkal támasztaná ezt az állítást. A vizsgálatok egy része nagyon nagy mintákat hasonlít össze (jellemzően országokat), ahol leginkább csak azt lehet nézni, hogy van-e IKT vagy nincs, de azt már kevésbé, hogy azt mire és miként használják. Más vizsgálatoknál sem egyértelmű, hogy az IKT használat a tanulásnak melyik rétegét, melyik szeletét fejleszthetné. Mivel pár éve úgy adódott, hogy két ugyanolyan képességű osztályban egymást követően kellett a mozgásokat tanítanom, úgy éreztem, esetleg magam is megpróbálkozhatnék valamilyen kutatással. Az ebből született cikk a minap jelent meg a Scientix Observatory-ban (IDE KATTINTVA).

Nem mindig tudjuk a mások által küldött vagy használt fájlokat megnyitni, mivel annyi a formátum, mint égen a csillag. Ez a probléma nem feltétlenül gyakori - hiszen alapvetően ugyanazzal a néhány fájltípussal dolgozunk a leggyakrabban. Ha viszont beleakadunk, kifejezetten idegesítő, és kellemetlen. De annyira azért nem, hogy szoftvereket vadásszunk, amelyek segítenek. A megoldás a Zamzar IDE KATTINTVA érhető el lehet, ahol mára már 1200 típusú fájlt konvertálhatunk olyan formátumba, amelyet a mi gépünk is megért. Van határa a méretnek, összesen 50 MB lehet maximum, cserébe a konverzió ingyenes.

Időről-időre felmerül a kérdés, hogy vajon a gépek, a technika nem fogja-e helyettesíteni a tanárokat? Azok, akik finanszírozzák az oktatást persze vágyakozva gondolnak erre már a rádió megjelenése óta, mások meg komoly fenntartásokkal vagy éppen félelemmel. Most nekem is eszembe jutott ez a kérdés, amikor rátaláltam a Photomath nevű mobil alkalmazásra (IDE KATTINTVA). Az alkalmazás, ami iOS-re és Androidra is ingyenesen elérhető bármilyen nyomtatott matematikai képletet, egyenletet szépen lépésről lépésre megold. Közben még magyarázatot is fűz az egyes lépésekhez, ráadásul magyarul. Az egyszerű egyenleteken túl elbánik a magasabb matematikai koncepciókkal, szögfüggvényekkel, komplex számokkal is. Ha pedig ez így van, akkor vajon mi szerepe lehet a matektanárnak? Érdemes-e begyakoroltatni azokat a megoldási módokat, amiket a telefon egy pillanat alatt kiad? Ha van egy ilyen eszközünk, akkor nem kellene átgondolni, hogy mit és hogyan tanulunk.