Kell egy hét együttlét

2000-ben kerültem hivatalosan kapcsolatba az IKT eszközök iskolai használatával (bár előtte is sokat próbáltam alkalmazni őket), ekkor lettem a Sulinet biológia rovatának szerkesztője. Azóta létrejött a TanárBlog, amit nagyon sokan olvasnak, aktív közössége van a Facebookon, jelen voltunk szinte minden digitális oktatással kapcsolatos konferencián, írtunk könyveket, amiket már vagy 50 000 alkalommal töltöttek le rendeztünk Akadémiát pedagógusoknak, ahol vagy 600-an tanultak tőlünk. Közben természetesen az is változott, amit magam gondoltam az IKT használatról, az eszközöktől a módszerek felé terjedt a figyelmem, majd mostanra már azt gondolom, hogy igazából pedagógiai filozófiákról van szó, amik megtalálják maguknak a megfelelő eszközöket. Míg tíz éve még azt gondoltam az a fontos, hogy minél több digitális eszköz kerüljön az iskolába, ma már Einsteint parafrazálva úgy vélem, hogy minden pedagógiai célt a lehető legkevesebb technika felhasználásával kell megvalósítani, de sosem kevesebbel.

Nem mondom, hogy az elmúlt másfél évtizedben nem volt néha az az érzésem, hogy nagyon komoly szélmalmokat próbálunk megrohamozni. Egyre inkább úgy tűnt, hogy van a tanárok között egy szűk réteg, úgy 5%, akik fogékonyak az új dolgokra, de azután nincs tovább. A többség nem akar gondolkodni sem a tanításról, nemhogy tantervet, de tankönyvet tanít, és ha valamin gondolkodik is, az leginkább a kifogások keresése, hogy miért nem változtat. Vagy egy éve meg is írtam ITT az ezzel kapcsolatos frusztrációmat. nem arról van szó, hogy senkit nem érdekel, hogy milyen lenne a modern oktatás, mindenkit nagyon érdekel, de csak úgy, mint az éhezőművész, megnézzük, elcsodálkozunk azon, hogy ilyen is van, aztán hazamegyünk vacsorázni. Ezekre az elképzelésekre cáfolt rá a Digitális Témahét.

Pedig az alapfelállás nem ígért feltétlenül sok jót. Az eseményt a minisztérium hirdette meg, de a nevén kívül nem adott sokat hozzá. A szervező IVSZ-nek pár emberrel kellett nekivágnia és megtalálnia hozzá a megfelelő forrásokat. Amikor megjelent a témahét weboldala (ITT) annyi már látszott, hogy van mögötte elképzelés és van hozzá támogatás is. Természetesen mi is szívesen vettünk részt a munkában és ajánlottuk fel, hogy tartunk webináriumokat a témahétre készülőknek. Aztán az elsőn (ITT LÁTHATÓ) rögtön volt több mint 150 érdeklődő, ebből már egyértelmű volt, hogy ez valami nagyobb és komolyabb dolog lesz, mint amit eredetileg gondoltam. A későbbiek során se nagyon csappant az online webináriumok látogatottsága (ITT VAN MIND), és egyre jobban felpörgött az esemény Facebook csoportja is (ITT). Úgy tűnt, hogy az a lelkesedés, ami a szervezőkben van ragályos és nagyon könnyen kapják el a tanárok is. A végeredmény: 768 iskola összesen több ezer projektet valósított meg (ITT térkép róla), ami egészen elképesztő eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy ezért sem plusz pénzt, sem hivatalos elismerést nem kapott senki.

Az első beszámolók már felkerültek a projektekről a Facebook csoportba és számomra elképesztő az a lendület, az a bátorság, amivel sokan nekivágtak. Természetesen sokan ott vannak azok közül, akik már évek óta ismerősek képzésekről, konferenciákról, de nagyon sokan vannak olyanok i, akikkel még nem találkoztam. Kiderült, hogy hiába a sok szempontból elkeserítő helyzet jelenleg a közoktatásban, a tanárok szeretnének új dolgokat kipróbálni, bátrak valami új dologba kezdeni, nem félnek a kudarctól. Azt remélem, hogy azok, akik most megtapasztalták, hogy milyen kis lépésekben is lehet innovatívnak lenni, hogy milyen ereje van annak, ha egy kicsit eltérünk a megszokottaktól, ha nyitunk új dolgok, módszerek felé, ezután még bátrabbak lesznek majd.

Nekem nagyon sokat adott ez a hét, ez az élmény, köszönöm a szervezőknek, hogy volt egy hét együttlét és remélem jövőre még többen leszünk!