Az utóbbi hetekben hónapokban sorra adtunk hírt olyan esetekről, amikor a Facebook okozott problémát egy-egy iskolában. Volt már szó az Üss meg egy tanárt! napot szervező diákokról, de arról is, hogy egy önkormányzat korlátozni akarja a tanárok és diákok Facebookos kapcsolatát. Azonban minden ilyen hír Amerikából vagy Angliából jutott el hozzánk. A legfrissebb botrány viszont teljesen hazai. Egy kiskunmajsai iskolaigazgatót vádoltak meg azzal, hogy elfogadhatatlan kapcsolatot tartott fent diákjaival és ennek bizonyítékául a Facebookon folyó csevegésüket hozták fel. A híradás szerint: Az egyik diákkal folytatott chatből az is kiderült, hogy az alpolgármester egy nyolcadikos fiút százezer forinttal segített ki a szülők tudta és beleegyezése nélkül, más bejegyzésekben Abonyi többször is ribanckának, dögnek nevezte a fiúkat, akik őt viszont smileyk kíséretében lebuznyákozták. Természetesen nem Magyarország lenne, ha nem kapna azonnal politikai színt a dolog, az inkriminált tanár ugyanis alpolgármester.
Ne foglalkozzunk azzal, hogy politikai támadás-e a dolog és mennyire elfogadható védekezés, hogy ismeretlenek feltörték a Facebook oldalt. Annál fontosabb lenne elgondolkodni azon, hogy valóban mi lehet a szerepe a közösségi oldalaknak az oktatásban. Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy ha már a Facebookon vannak a diákok, érdemes ott megfogni őket és bevinni az iskolát a közösségi térbe is (ha a hegy nem megy Mohamedhez...). Ismerünk sok olyan kifejezetten izgalmas projektet, ami a Facebook felhasználásával készült, ilyen nyerte tavaly az Innovatív Tanárok versenyét is. De ahány érvet fel tudunk hozni a Facebook használata mellett, annyi szól ellene is.