Ilyen típusú oldalakat már ajánlottunk, a Pummelvision (IDE KATTINTVA érhető el) egyszerűségével nyűgözött le minket. A következőt kell tennünk: képekhez hozzáférést engedni (innen: DailyBooth Dropbox Facebook Flickr Tumblr), majd egyetlen kattintással feltenni YouTube-ra. Ennyire egyszerű még semmi nem volt. A mintagalériában találhatunk pár filmet, a lapozás után egy páriszi fotós videóját mutatjuk meg. Annyit azóta fejlődött az oldal, hogy már a kisebb méretű képek is teljesen kitöltik a képernyőt, szóval ha ma csinálta volna a videót, még jobban nézne ki.

A British Council készített egy nagyon érdekes rövid kvízt (sajnos angolul), amely megmondja nekünk, hogy milyen típusú tanár is vagyunk. Inkább majom (aki sokat mozog és mozgatja a gyerekeket, vagy talán papagáj, akik állandóan beszélteti őket. Emellett létezik még az elefánt, aki imádja a logikát, a rendszert, a delfin, aki megoszt, beszélget kollégákkal és nagyon érzi az egyes diák erősségeit, gyengéit. Végül pedig ejtsünk szót a bálnáról (aki imádja a zenét használni minden formában), a sasról, aki életét adja egy jól sikerült vizuális bemutatóért, és órákat szöszöl egy interaktív táblás anyagon - csak hogy az szebb legyen), valamint a természetközeli méhecskéről, aki - ha csak teheti - a természetbe viszi a diákokat, vagy éppen a medvéről, aki remekül reflektál - önreflektál. Ha nem ismertük fel magunkat pusztán a leírások alapján, IDE KATTINTVA gyorsan elvégezhetjük a tesztet, és a végén még feladattípusokat is ajánlanak nekünk.

Érdekes felmérés eredményét közölte a CNET a minap: a felmérésben kb. 2200 anyuka vett részt (összesen 10 országból, többek között amerikaiak, japánok, németek és franciák) a világ fejlettebb részeiből. Az eredmények meglepték a kutatókat is. Kiderült, hogy a 2-5 év közötti gyerekek 58%-a képes 'egyszerű számítógépes játékkal' játszani, 62% be és ki tud kapcsolni egy számítógépet, és 69% pedig tudja az egeret is használni. Ezzel szemben csak 52% tud biciklizni, 20% képes segítség nélkül úszni, és 11% tudja bekötni a cipőfűzőjét. További érdekesség, hogy nem mutatott eltérést a kutatás lányok és fiúk között, ugyanakkor egyesek számára már-már ijesztő volt, hogy 25% képes weboldalakon navigálni, és 15% tudott fejből legalább egy weboldal címet mondani, és 19% tudja a szülei okostelefonját használni. Tony Ascomba (AVG) azt nyilatkozta erről, hogy 'mivel mi, felnőttek, ennyire be vagyunk hálózva, nem is igazán vesszük észre, hogy ezeket a készségeket adjuk tovább' - természetesen az egyéb szociális készségek rovására.

Kimondhatatlan nagy öröm számunkra, amikor kollégák által készített, nagyon profi anyagokat kapunk. Ezúttal egy somogyi kis falu iskolájából érkezett 4. osztályban használható matematika óravázlat Számok tulajdonsága, szóbeli műveletek gyakorlása címmel. Az teszi igazán különlegessé, hogy nagyon izgalmasan és hasznosan integrálja a tanítónő az IKT elemeket (internet, játékok, Classmate PC stb.) egy mégis 'földi' órába. A lapozás után található a részletes óravázlat, amely a TanárBlog és az Egyszervolt.hu együttműködése nyomán született, és több Egyszervolt-os anyagot is használ, például EZT ITT, no meg EZT IS, és még EZT IS! Az anyagért pedig Lassu Andrea tanítónőnek lehetünk mindannyian hálásak! Érdemes lapozni!

A Web 2.0 gyors térhódítása és fejlődése alapvetően megváltoztatta a fiatalok információ feldolgozási és értelmezési stratégiáit. Ezen jelenségek miatt, elengedhetetlennek tűnik annak megértése, hogy az új technológiák milyen szerepet töltenek be a diákok életében, hiszen azok felhasználásával és az internet segítségével a pedagógusok hatékonyabbá tehetik a tanulók iskolai munkáját, sőt akár globális szociális- vagy környezeti problémákra is felhívhatják azok figyelmét. A tanárok azonban sokszor tanácstalanok abban, hogy az internet, mint interaktív szociális médium, hogyan illeszthető be a (konstruktív) tudásmegosztás bonyolult és összetett folyamatába.

Nemrégiben kérdezték tőlünk, hogy lehet-e az interneten szép, nyomtatható (esetleg elmenthető) kottaíró programot találni. Nos, találtunk néhányat, valamint egy virtuális zongorát is, és most szeretnénk megosztani mindenkivel (mivel a zeneszerzéshez, és kottaíráshoz / olvasáshoz csak a legkevésbé értünk, szívesen veszünk minden kommentárt profiktól!). Szóval IDE KATTINTVA található a P22 Music text generator, ha IDE KATTINTUNK, virtuális zongorát találunk, ITT REJTŐZIK a MuseScore nevű letölthető szoftver (magyarul is), végül érdemes kipróbálnunk a Noteflight nevű online alkalmazást (ITT TALÁLHATÓ), ennek ugyan van fizetős része is, de - úgy láttuk - az ingyenes verzió is teljesen jól használható. Ennyit tudtunk tenni az ügyben, zenészek, tanár kollégák véleményét, kiegészítéseit szeretettel várjuk!

A Which date works? (IDE KATTINTVA található) nem egyedülálló alkalmazás, mégis hasznos és még érdekes is lehet. A lényege, hogy egy közösen szerkeszthető felületen egyeztethetünk időpontot többekkel. Nem kell mást tennünk, mint bejelölni a számunkra kedves időpontokat, majd a naptárt elküldeni másoknak is. A 'mások' majd e-mailben megkapják a felkérést, hogy jelöljék be ők is a nekik jó időpontokat. Mi, a kezdeményezők, felmehetünk, és minden időpontnál egy számot találunk majd, amely azt jelzi, hogy éppen az az időpont hány embernek jó. Végül kijelölhetjük a mindenki számára megfelelő napot, vagy órát, és elküldhetjük mindenkinek.

Ahogy ígértük, rendszeresen jelentkezik 2011-től hírekkel a TanárBlog, az új rovat neve pedig IKT Híradó lett. Igyekszünk aktuális érdekességeket csipegetni a világon történt izgalmas, érdekes, vagy csak egyszerűen meglepő aktualitásokból. A mai Híradó-ban két érdekességgel jelentkezünk. Franciaországban érdekes kijelentést tett oz oktatási miniszter (bizonyos Luc Chatel) a gyerekek nyelvi fejlesztéséről, itthon pedig ismét megújul a Sulinet portál - ezúttal valódi webkettes tanárközösségé válik. Az első hír orwelli, de talán picit  vicces is, a második lehet akár hasznos. Részletek a lapozás után!

Ha bármikor szó esik az internetről, várhatóan az első tíz percben bedobja valaki, hogy: persze egy csomó minden van a weben, de az teljesen megbízhatatlan. Ebben az érvelésben azután a következő három percen belül előkerül a Wikipedia, mint a megbízhatatlanság non plus ultrája: milyen már, hogy akármilyen nyikhaj beleírhat bármit?

Ne foglalkozzunk most azzal aprósággal, hogy a nagy enciklopédiák utolsóként megjelent kötete többnyire a (vaskos) hibajegyzék volt külön kötetben. Azzal sem, hogy ha egy enciklopédia végre, több évtizedes szerkesztői munka után megjelent az új szerkesztőbizottság már neki is kezdhetett a munkának a pár évtized múlva megjelenő következő kiadáson. Inkább azon gondolkodjunk el, kinek a dolga, hogy a Wikipédia pontos legyen?

Az elmúlt napokban sok mindent olvastam, sokakkal beszélgettem (részben az Educatio kiállításon) és egy számomra elég furcsa gondolat kezdett körvonalazódni, amit most leírok: lehet, hogy az e-learning visszaállítja (vagy inkább konzerválja) az ipari forradalom által létrehozott iskolát? Hogy mire is gondolok? Előszöris a Facebookon ajánlott Bujtás Barbara (köszönöm!) egy videót, ahol Alvin Toffler beszélt arról, hogy az oktatási rendszert miért szükséges kidobni, és teljesen újat csinálni helyette. Az ipari forradalom - így Toffler - megkívánta, hogy az iskolák fegyelemre tanítsák az embereket (fontos lett, hogy a futószalagok mellett mindenki időben ott legyen, mert nem tudott gördülékenyen folyni a termelés - a földeken 15-20 perc, lássuk be, nem számított). Ebben jók is az iskolák - időre megyünk, beosztja a napunkat, rendszerezi az életünket. Mindent megtanít, amit egy gyárban tudnunk kell. Természetesen más típusú tudásra van szükség ahhoz, hogy a 21. század kihívásainak megfeleljünk. A kérdés, ami felmerült bennem: Nem lehet, hogy az iskolákban a digitális forradalom újratermeli az ipari forradalom által létrehozott osztályokat - a  szó mindkét értelmében?