Csapatépítő foglalkozás
Internet a tanórán - 13 éve
Meglepő ereje lehet a kortársak elismerő szavainak, érdemes erre akár építeni is. Tizenöt fős csoportommal csináltam meg a következő gyakorlatot, ami a diákoknak csak fél óráját vette el, a hatása mégis évekig kitartott. Létrehoztam annyi Titanpadet (ITT ÍRTUNK RÓLA), ahány diák volt, mindenkinek egyet. Ezután papíron mindenki megkapta a többiek oldalainak linkjeit, a sajátját tehát nem. (A Titanpad persze csak az egyik lehetséges megoldás, használhattam volna Skydrive-on megosztott Word dokumentumokat vagy akár Google űrlapot is. ) A feladat annyi volt, hogy írja le az adott ember egy jó tulajdonságát, valamit amit kedvel benne, vagy olyasmit, amiért nagyra tartja. Fontos volt, hogy a sajátját tehát nem látta senki, csak a többiekéhez írhatott. A nyolcadikos diákok nagyon komolyan vették a feladatot, egyszer sem kellett senkire sem rászólni, hogy ne hülyéskedjen, hogy vegye komolyan a dolgot.
Talán nem nehéz kitalálni, hogy mi volt a következő lépés: az egyes diákokról írt pozitív üzenetekből mindenkinek készítettem egy saját dokumentumot, szépen megformázva, színesben, amit aztán kartonra nyomtattam. A saját születésnapján mindenki megkapta ajándékba ezt a lapot, mindazt, amit a többiek benne sokra tartanak. Ennek már két éve, de most tudtam meg, hogy van, akinek még mindig ott függ a falán ez a lap és még most is sok erőt ad neki. Nem csak egó-masszázsbak volt jó ez a foglalkozás (bár néha az sem árt), hanem a közösséget is összébb hozta, mindenkinek el kellett azongondolkodnia, hogy mit tart sokra a többiekben, még azokban is, akiket esetleg nem ismert vagy éppen nem kedvelt és ez már magában megérte a fél órát.