A karanténban ülve az egyik legrosszabb dolog (tanárnak, gyereknek egyaránt) a tehetetlenség érzése, az az érzés, hogy odakint valami történik és mi semmiképpen nem lehetünk befolyással rá.Ezen segíthet, ha elgondolkodunk, milyen módokon javíthatnánk a helyzeten. Sokat beszéltünk itt már a maker szemléletről, ami az egyszeri embernek is lehetőséget ad arra, hogy valamilyen új dolgot, új tárgyat hozzon létre. Most a micro:Bitet hívtuk segítségül, ezt a kis mikrokontrollert, amit könnyedén lehet beprogramozni bármire. Elkészítettem 3 vírusos projektet vele és egy videóban osztottam meg a diákokkal, várva az ő ötleteiket is.

Leigh Van Valen evolócióbiológus vezette be a sötét királynő elméletet a biológiába, ami a nevét az Alíz tükörországban szereplőjéről kapta. Egy ponton ugyanis Alíz és a királynő alatt futni kezd a táj és ekkor mondja azt, hogy ”Minálunk, ha teljes erődből rohansz, az épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj.” Van Valen szerint ez jellemzi a legjobban a zsákmányállatok és a ragadozók viszonyát, az evolúció során mindkettő változik, egyre jobb vadász vagy egyre jobban menekülő állat lesz, de a távolság köztük nem változik. Később az elméletet a társadalomtudósok is átvették, alkalmazva azt például a fegyverkezési versenyre, amiben mindkét fél, irgalmatlan erőfeszítéseket tett azért, hogy a köztük levő status quo ne változzon. Hasonló lehet a helyzet a vizsgáztató és a vizsgázó között is. Vagy legalábbis volt március 13-áig.

Minden rosszban van valami jó (vagy minden rosszban van valami még rosszabb?) - tartja a mondás. Az iskolában ritkán van lehetőség arra, hogy a diákok elmélyülten és hosszan dolgozzanak valamilyen vizsgálaton, kísérleten, hiszen heti egy-két óra van csak és persze haladni kell az anyaggal. Most viszont bőségesen lehet arra idő, hogy a természettudományok gyakorlatibb oldalát ismerjék meg, kis kutatást végezzenek. IDE KATTINTVA érhető el a nyolc projekt leírása, amiket egyedül vagy csoportokban (de persze csak online találkozva) csinálhatnak meg a diákok, több héten át és a végén komoly megállapításokat is megfogalmazhatnak.

Három hete tart már a karantén és három hete oldják meg az iskolák különféle módszerekkel az oktatást. Sokan sokfélét mondtak már arról, hogy mi a jó és mi nem, mit kellene csinálni és mit nem. Hirtelen mindenkiből digitális oktatási szakértő lett, még abból is, aki nem szeretett volna az lenni. beszélt már államtitkár, Pedagógus kar, szakszervezetek, szülők képviselői és persze a facebook népe. Akinek viszont kevésbé lehetett hallani a hangját, azok maguk a diákok, ezért is gondoltuk, hogy talán érdemes megkérdezni őket. 1300 választ a kérdőívünkre, amit a TanárBlog Facebook oldalán tettünk közzé és kértük meg a kollégákat, hogy továbbítsák azt a diákjaiknak. Tudjuk, hogy egy ilyen felmérés nem reprezentatív, azt is, hogy fájóan hiányoznak belőle azok, akikhez nem jut el az internet és az 1300 sem túl sok a diákok teljes létszámához képest. Mégis talán érdemes megnézni, hogy mit mondanak a gyerekek erről az új helyzetről.

Ahogy telik az idő, és az első sokkon talán kezd mindenki túllenni, újabb és újabb kihívások előtt állunk. Eddig az volt a kérdés, hogy vajon lesz-e élelmiszer, és hogyan néz ki az, hogy mindenki egy lakásban van 0-24-ben összezárva. Nemsokára olyan kérdések is felmerülnek, hogy 'vajon mikor tudok fodrászhoz menni?', vagy 'hogyan szervezzük a nyaralást?'. Minden iskola, tanár, diák és szülő küzd jelenleg azzal, hogy kialakuljon egy olyan életritmus, a mindennapi tevékenységeknek egy átalakuló rendje, amelyben a körülményekhez képest értelmesen és hasznosan lehet eltölteni az időt. Az elmúlt hetek tapasztalatait összefoglalva megpróbálunk pár kérdést és lehetséges megoldást is a TanárBlog olvasói elé tárni.

Ez most amolyan filozofikus bejegyzés lesz, de ígérem, hogy a végére nagyon konkrét következtetésekre is eljutok. Így a digitális munkarend második hetének végén talán nem árt egy lépést hátra is tenni és onnan rápislantani arra, mit is csinálunk most.

Egy ideális világban a lehetőség és a felelősség kéz a kézben jár, ahogyan ezt már Pókember is megtanulta: A nagy hatalom nagy felelősséget is jelent. Akiknek sok lehetősége van, sok döntést kell meghozniuk, azok ezért nagy felelősséget is viselnek, akiknek keveset, azok meg nem. De mi történik akkor, ha felborul az egyensúly?

Amióta ránk szakadt a digitális munkarend, se szeri, se száma a remek ötleteknek, hogy mit is lehetne használni a tanításban, az apró programocskáktól a teljes e-learning megoldásokig. Mi azt ismételgetjük, hogy gyakran a kevesebb több és jobb lehet, ha az ember talál egy olyan platformot, ami nagyjából megfelel a pedagógiai igényeinek és azt használja. A diákok (és a szülők) számára kevés dolog lehet kaotikusabb mint a rájuk szakadó digitális Bábel, ahol naponta 5-6 új appot, alkalmazást kell telepíteni és kiismerni. Mégis, vannak olyan oldalak, amik egy-egy bizonyos célra kifejezetten jól jöhetnek. ha úgy érezzük, hogy tényleg sokat hozzáadnak a tanulási folyamathoz, akkor érdemes használni őket. Most ilyenekből mutatunk be egy csokorra valót.

Ahogy haladunk előre a karantén világban egyre szembetűnőbb, hogy mennyivel színesebben kell tanítanunk ahhoz, hogy a diákok motivációját fenntartsuk. Nagyon hamar tudnak unalmassá válni a megszokott feladattípusok, formák és többnyire nincs meg az a keret, a tanóra, ami valamilyen szinten munkára kényszerítené a diákokat. Fokozottan igaz ez a számonkérésre, ahol nagyon nehéz megtalálni azt a formát, amiben az egyfelől változatos lesz, másfelől pedig a valós tudást tükrözi. Pedig ez utóbbira most mindennél nagyobb szükségünk van. Az egész szituáció mindenki számára új, így különösen szükséges, hogy visszajelzést kapjunk arról, a megtanulandókból mennyit és milyen mélységben tudtak elsajátítani a diákjaink, hiszen így leszünk képesek kalibrálni a tanításunkat.

A klasszikus iskola védelmében gyakran hangzik el, hogy nem csak a tanulás színtere, hanem egyben szocializációs tér is, az a hely, ahol a diákok megtanulják a közösségi lét szabályait. Valóban, a legtöbb embernek az iskolához kötődnek a barátságai, szerelmei. Itt tanult meg játszani, várni a sorára, szövetséget kötni, pletykálni, veszekedni és kibékülni. Egyre alaposabb a gyanúm, hogy az online oktatásra áttéréssel nem is az a legnagyobb gond, hogy mit fognak megtanulni a gyerekek, hanem hogy mi marad ki nekik a társas kapcsolataikból.

Így karantén idején legalább olyan fontos, hogy a diákok mentális egészségére is figyeljünk, mint arra, hogy miként haladnak a tananyaggal. A bezártság, a szociális kapcsolatok beszűkülése már gyorsan érezteti a hatását és ezen a tanulás egyéni felelőssége, a hirtelen nyakukba szakadt temérdek beadandó és feladat sem segít. Ilyenkor mindennél jobb lehet a játék, ami kicsit kiszakít ebből a taposómalomból. Online egyszerre 12 ember által játszható játék a Skribbl (IDE KATTINTVA) ahol dolgokat kell lerajzolni. Játszhatunk együtt a nagyvilággal, de arra is van lehetőség, hogy saját szobát hozzunk létre, aminek a linkjét oszthatjuk meg a diákokkal (és ha privát böngésző ablakot nyitunk, akkor több meccset is vezethetünk párhuzamosan). Garantált a szórakozás.