Játékosítás az angolórán – egy sikeres kísérletről a Karinthy Frigyes Gimnázium 11. E osztályában
- 4 éve
Mai cikkünk vendégposzt! Köszönjük szépen Berta Beátának!
A különböző módszertani honlapok bejegyzései alapján a játékosítás egyre népszerűbb módszer a tanításban. Négy évvel ezelőtt próbáltam ki először, majd a digitális oktatás viszontagságai újra eszembe juttatták, hogy újra nekifuthatnék. Ebben a cikkben a következőket járnám végig, kifejezetten szubjektív tapasztalatokra alapozva, a sikerek mellett a nehézségeket sem hallgatva el: kinek való ez a tanulási forma; mit nyerhetnek vele a diákok; mit nyerhetnek a tanárok.
Egy izgalmas módszer, ami kifejezetten jól használható tananyag aktív feldolgozására online környezetben is. A lényeg, hogy az anyagot három részre osztottam, és az osztályból három fős csapatokat készítettem. Mindenki megkapta a három anyagrész egyikét, amiről rövid vázlatot, kislexikont vagy éppen gondolattérképet kellett készítenie. Ezt kapta meg azután a csoport másik tagja (és persze ő is egyet a csoport harmadik tagjától), akinek képeket kellett hozzá gyűjtenie és azokat egy Powerpoint diasorozatba rendeznie. Ezután mindenki megkapta a ppt-t, és a fogalmakat arról az anyagrészről, amivel még nem dolgozott, és narrációt kellett hozzá készítenie, és az egészet videóban exportálnia. 
A TanárBlog Digitális Tanulás Kézikönyve egy 10 modulból álló videókkal, letölthető dokumentumokkal, eszközökkel, módszertani tippekkel és trükkökkel telepakolt anyag, ami minden tanárnak segít abban, hogy eligazodjon a digitális kor útvesztőjében és izgalmasabb, érdekesebb, hatékonyabb órákat tartson online és offline egyaránt. Az anyaghoz csatlakozva azok számára, akik megvásárolják webinárium sorozatot is szervezünk, ahol az egyes modulokhoz adunk kiegészítést, hátteret, lehetőséget a megbeszélésre, beszélgetésre. A webináriumra külön is vásárolhatók jegyek, de az anyag megvásárlásával mindenki jogosult részt venni rajtuk. A 10 modul a következőképpen épül fel:
Érdekes volt az interaktív táblák története (ami még persze mindig tart) a kezdeti, feltétel nélküli lelkesedéstől (ez lesz az a 'kapudrog', ami segíti a digitális eszközök térnyerését az oktatásban - nem lett), az erőltetett terjesztésen át egészen a mostanában tapasztalható - talán nem túlzás ezt mondani - apátiáig, amikor még ott vannak a termekben az eszközök, néha használgatják őket, de gyakrabban inkább nem, vagy ha igen, leginkább vevítővászonként. Ugyanakkor, a digitális tanulás és munkarend felértékeli ezeknek a szoftvereit, hiszen ha olyan online tanteremben dolgozunk, ahol nincs tábla, elkezd hiányozni. Erre remek és egyszerű választás a Whiteboard Fox (
Sok teher nehezedik a pedagógusokra a digitális munkarend újra-beköszöntével. A TanárBlogon folyamatosan próbálunk ötleteket, tippeket adni, sőt most már a 10 modulos Digitális tanulás című tananyagban lépésről lépésre segítünk megtervezni egy tanulási időszakot hibrid- vagy teljesen online környezetben. Mivel rengeteg tanárral vagyunk napi- vagy heti Facebook kapcsolatban, van egy mondat, amit gyakran hallunk, és mindig is zavart. Először idegesített, de most, jobban belegondolva, nagyon elszomorít. És amiről szó van: amikor a digitális tanulásról/tanításról és annak tervezéséről van szó, nem ritkán ez a válasz: 'Mindez nagyon szépen hangzik, de érdekelne, hogy lehet 35 fős csoportnak a mai viszonyok között hatékonyan tanítani digitálisan.' Eddig a mondat ... és hogy miért elszomorító? Több okból is. 
Így a táv-, karantén-, krízisoktatás többedik hetében már egy világosabb, hogy a klasszikus óraszervezés az online térben nem működik. (Erről is szól a 
Az online óratartás egyik nehézsége, hogy miként is kezdjük el és miként is fejezzük be az órát. Talán nem teljesen véletlen, hogy a klasszikus iskolában olyan sok rituálé kapcsolódik az órakezdéshez. Ott van rögtön a csengő, ami jelzi a diáknak, hogy az óra megkezdődött, aztán (bár egyre kevesebben ragaszkodnak hozzá) a jelentés, vigyázz állás. Ha ezeket a kissé militarista elemeket nem is kedveljük annyira, az tény, hogy valamiképpen érdemes az óra kezdését jelezni. A online órák esetében nincs arra lehetőség, hogy látványosan bemenjünk a terembe, felszólítsuk a folyosón beszélgetőket, hogy be kellene jönni. De azért nem vagyunk teljesen eszköztelenek. Én például az online órákat rövid vicces videókkal szoktam kezdeni. Ezeket a 4-5 perces videókat már kicsit korábban elkezdem, és egy-két percet belenyúlnak az órába is. Ha ezek kellően szórakoztatók, a diákok gyakran már kicsit hamarabb is belépnek, hogy láthassák. Az az egy perc pedig ami elmegy az órából bőven megtérül azzal, hogy kicsit felkészültebben kezdünk bele. Íme pár ötlet ilyen vicces videóra:
A digitális munkarend ismét a középpontba került, hiszen sokan kényszerülnek otthonról tanítani és tanulni. Kétségtelen, hogy az iskolák nagyobb része tett lépéseket az oktatás megszervezéséért, ám ezek gyakran adminisztratív lépések (pl. olyan keretrendszert kell használni, ahol lehet a ki- és a belépéseket logolni, vagy szabályozzák, hogy az órák max. 80%-át szabad megtartani online, vagy éppen kötelező a diákoknak bekapcsolt kamerával részt venni az órán, ellenben igazolatlan hiányzásnak számít). Mindezzel nem is lenne persze baj, hiszen ez (is) fontos szerepe egy iskola vezetésének. Ugyanakkor, minél jobban sikerül az eredeti, 'offline' szabályozást a digitális térbe átültetni, annál inkább fejlődnek ezen szabályok elkerülésére is a mechanizmusok (mondjuk a diákok részéről). Azonban, ha valóban tanulás történik (nem csak tanítás), kisebb eséllyel veszítjük el a diákokat, mintha csak a formális megfelelésre törekvő 'teljesítés'. Az alábbiakban összegyűjtöttünk nyolc olyan jelet, amelyek alapján könnyebb eldönteni, hogy 'formális teljesítés' vagy 'tanulás' történik. Természetesen megoldást is kínálunk, a Digitális tanulás tananyag (
Kedves Olvasóink!
