Dzsinn vagy gólem?
Vezércikk - 2024. április 22.
Minden bizonnyal még csak nagyon az elején vagyunk a mestersége intelligencia történetének, ilyenkor jellemzően egyszerre vannak jelen az irracionális félelmek és az irreális elvárások. Arthur Koestler ír arról, hogy apja az 1910-es évek végén rádioaktív szappan eladásából gazdagodott meg, mivel akkoriban a radioaktivitás akkora csodának számított, hogy a nevével bármit el lehetett adni. Hirosima után radikálisan változott a közvélekedés a radioaktivitásról, de mára már többé-kevésbé megtalálta a helyét az életünkben a nukleáris technológia, az orvostudománytól a energiaellátásig sokmindenben lett nélkülözhetetlen, de csodának már nem nagyon tartja senki. Meglehet, hasonló lesz a helyzet a mesterséges intelligenciával is, de addig is fontos lenne, hogy a diákjaink minél jobban értsék, hogy mi is ez és mire is való.
Egy korábbi cikkben írtunk arról, hogy miként reagáltak a diákok a mesterséges intelligenciára. Láthatóan nem volt feltétlenül komfortos a számukra a használata, ami hamar a lelkesedésük letörését is eredményezte, sőt akár akadálya is lett annak, hogy elmélyüljenek a használatában. Márpedig az AI használatának megtanulása pontosan olyan előny lesz a most iskolába járók számára, mint a 1930-ban a gépelés, 1980-ban a BASIC programozás megtanulása volt, számtalan ajtót nyit ki előttük, és akár behozhatatlan előnyt is jelent. Miért van a kezdeti idegenkedés és miért nem élvezik a munkát vele a diákok? Mit lehet tenni, hogy ezt leküzdjük?
A jelenleg használt mesterséges intelligencia alkalmazásokkal, amilyen a ChatGPT vagy a különféle képgenerátorok első pillantásra teljesen másnak tűnnek, mint amik valójában és ez okozza a kezdeti csalódottságot és a lelkesedés elvesztését. Elsőre ugyanis úgy tűnhet, hogy az AI olyan, mint egy dzsinn, amitől bármit kérhet az ember és az rögtön teljesíteni is fogja. Kérek egy esszét a hidegháborúról és már meg is kaptam, kérek egy képet, amin egy koala táncol egy diszkóban és már ott is van a képernyőn. Ehelyett jellemzően az esszé ugyan a hidegháborúval foglalkozik, de teljesen semmitmondó lesz, a koala pedig olyan lesz, mintha rajzfilmfigura lenne és a diszkóban sem lesznek olyan színes fények, amiket elképzeltünk. Ilyenkor könnyen kialakulhat az a képzet, hogy az AI egy ostoba dzsinn, egy visszamaradott aranyhal, amit így aztán nem is lehet sok mindenre használni.
Az igazság ezzel szemben az, hogy hiába tűnik elsőre kívánságteljesítő eszköznek a mesterséges intelligencia, valójában nem az, hanem egy nagyon hatékony asszisztens. Nem dzsinn, hanem egy gólem, amit a legenda szerint a prágai Lőw rabbi készített. Ez a hatalmas agyagszobor a mindennapi munkában segített a gettóban, cipekedett, kását főzött, megkönnyítette a zsidók életét a városban. (A történet szerint szombatonként a bölcs rabbi kivette az Isten nevét tartalmazó papírt a lény szájából, ezzel pihenésre kényszerítve azt, aztán amikor egyszer ezt elfelejtette, abból lett a baj.) A mesterséges intelligenciától is hiba azt várni, hogy rögtön és azonnal megtesz helyettünk mindent, teljesíti a kívánságainkat és nekünk csak hátra dőlve élveznünk kell a szabadságot. Ehelyett érdemes úgy tekinteni rá, mint egy nagyon hatékony és nagyon erős segédre, ami az intellektuális feladatainkban segít, de nem helyettesít minket. Tudnunk kell, hogy mit akarunk kérni tőle, és ami még fontosabb, folyamatos dialógusban pontosítanunk, javítanunk kell, amit kérünk tőle. Sokkal jobban járunk, ha nem egyből palotákat akarunk építtetni vele, hanem a téglahordást bízzuk rá.
Úgy tapasztaltam, hogy ez a metafora a dzsinn és gólem közti különbség nagyban segített a diákoknak, hogy megértsék, mire tudják jól használni ezt a remek eszközt.
