Fridrich Máté Phd Hallgató több cikkben értekezik a gamifikáció megvalósulásának elméleti lehetőségeiről. Ez egy fontos hiányossága a hazai gamifikációval foglalkozó közösségnek, tanároknak, kutatóknek, fejlesztőknek. Nagyon fontosnak érzem, hogy ezek a szereplők egymást támogatva, egymást segítve, konstruktív szakmai vitában és együttműködésben segítsenek a gamifikációt hatékony és skálázható módszerré tenni a köznevelésben (és azon túl is esetleg). Fridrich Máté több írást is publikált, többek között a konstruktivizmus, konstruktivista pedagógiai és a gamifikáció lehetséges kapcsolódási pontjait bemutató cikkét ITT Az írás jó szívvel ajánlható mindenkinek, aki szeretné tudományos alapossággal megközelíteni a gamifikáció témáját, esetleg szeretné látni, hogy miként illeszthető a modern pedagógiai diskurzusba. Az alábbiakban Fridrich egy másik írásáról értekezem kicsit részletesebben, mivel az elméleti alapokon az általam kidolgozott, és sokak által használt rendszert veszi górcső alá, és illeti kritikával.

Sokszor kritizáltuk már azt a gyakorlatot, amikor a diákoknak a mobiljainkat le kell adniuk amikor belépnek az iskolába és csak akkor kapják vissza, amikor hazamennek. egyszerűen pazarlásnak tűnik, hogy egy ilyen remek eszközt, ami kifejezetten elősegítheti a modern oktatást kitiltunk a tantermekből. Természetesen érthető, hogy miért, az a félelem, hogy a tanóra nem tud versenyezni a diák figyelméért mindazzal, amit a telefon kínál. Pedig ez nincs így, ha érdekes az óra, ha izgalmas a feladat, ha látható a tanulás értelme, a diák örömmel tanul. Tanulni mindenki szeret, nem lehetetlen konkurálni a mobil-világgal. Az utóbbi időben azonban azt látom, hogy nem is ezért lehet gond a mobil az iskolában, hanem egy másik szempontból, ami sokkal inkább a szünetekben, mintsem a tanórákon jelent problémát.

Most, hogy a hazai kulturkampf is ráfordult az irodalom után a történelem oktatásra is (ami például ebből a beszélgetésből is érzékelhető, a köztévében beszélnek arról, hogy 2010-ig a történelemoktatás tisztán kommunista volt), érdemes megnézni, hogy miként van ez más országokban. Különösen érdekes lehet, ez az USA esetében, hiszen a nyelvórákon országismeretből is előkerülhet pár hagyomány, így a hálaadás napja is. Ha máshonnan nem, a hollywoodi filmekből miondenkinek ismerős lehet, hogy a gyerekek indiánnak és zarándoknak öltöznek és nagy vígan eszik együtt a pulykát és a kukoricát. Kár, hogy ez a kép csúnyán torzítja mindazt, ami valójában történt és egy nagyon hamis képet ad a diákoknak. Szerencsére sok egyéb oktatási anyag is elérhető, olyanok, amik akár a nyelvórán is hasznosak lehetnek.

A magyar gamifikációval foglalkozó oldalak közül a legújabb, és a legkomplexebb szolgáltatást kínáló a MotiMore (www.motimore.com). Mivel azt látjuk, hogy egy gamifikált értékelési rendszer bevezetését mindig nagyon sok kérdés előzi meg, megkértük az oldal látogatóit, illetve a MotiMore Gamifikációs Akadémia résztvevőit (közel 500 tanárt), hogy írjanak kérdéseket, nehézségeket, amelyek nekik gondot okoztak. Ebből egy hatalmas (többezer kérdésből álló) adatbázist építettünk, rendszereztük a problémákat, és elkezdtük ezeket feldolgozni a MotiMore Blog-ban. Már most is elég sok olvasnivalót találtk (bár még csak most indult), de csak most fog igazán beindulni a blog, érdemes megnézni, ezt IDE KATTINTVA tehetitek meg!

Sokan sirattuk a Windows Movie maker programot, ami könnydén tette lehetővé egyszerű videók készítését. Nem volt alkalmas arra, hogy hollywoodi szuperprodukciók készüljenek vele, de az iskolai projektekhez pont eleget tudott. A használatát pár perc alatt meg lehetett tanulni. Aztán évekkel ezelőtt eltűnt és fjó űrt hagyott maga után. Vannak persze akár ingyenes professziionális programok s, de azok pont a professzonalizmusuk miatt nem jók az iskolai feladatokhoz. Vannak egyszerű programok is természetesen, de azok vagy túl egyszerűek, vagy túl korlátozott a használatuk. Most azonban a Microsoft megvásárólta és ngyenesen használhatóvá tette a Clipchamp programot (IDE KATTINTVA), ami pont azt tudja, amit az előd és Microsoft fiókkal (sajnos csak egyénivel, az iskolai fiók nem jó hozzá) ingyenesen használható.

Diákjaimmal beszélgetve megdöbbentő volt, hogy szinte minden lánynak volt története utcai zaklatásról. A füttyögetéstől a beszólásokon át a fizikai erőszakig terjedt a skála és senki nem volt kivétel. FOntos lenne, hogy a diákok legyenek felkészülve arra, hogy mit tehetnek ebben az esetben, vagy éppen mit tehetnek, ha szemtanúi ilyennek. Ebben lehet igazi segítség a Take the stand up digitális tananyaga (IDE KATTINTVA). Megéri rászánni az időt akár az osztályfőnöki órán is.

Tisztelt Szülő!

Az utóbbi hetekben sok szó esett az oktatás helyzetéről és arról, hogy a tanárok miként tiltakoznak. Félő, hogy úgy tűnhet, ez a tanárok ügye, aminek a középpontjában a bérek kérdése áll. Szeretnénk elmondani, hogy a probléma a legjobban Önöket és az Önök gyermekeit érinti, a tanárok fizetése az egésznek csak egy fontos, de talán nem is a legfontosabb része. Az alábbiakban megpróbáltuk összeszedni, hogy mi mindenről marad le éppen most az Ön gyermeke, és Ön.

Lemarad az Ön gyermeke arról, hogy egy 21. századi munkahelyen jó esélyekkel induljon, és versenytársa lehessen más oktatási rendszerben nevelkedett diákoknak.

Leamarad arról, hogy gyermeke megtapasztalhassa, hogy a tanulás folyamata azzal jár, hogy néha hibázunk. Ha egy diáknak egy darab egyes érdemjegyet hét darab ötössel lehet csak kijavítani (ér kiszámolni), azzal azt üzenjük, hogy nem hibázhat, és büntetjük a próbálkozásért.

Ha azon gondolkodunk, vajon milyen lehet a jó közszolgálati tévé, gyakran jön szembe a BBC. Most egy olyan rövid(-és hosszabb) filmeket gyűjtő oldalt mutatunk be, amely tökéletesen alalmas tartalom-alapú tanórák tervezésére angolórán. Ezen felül bármely tantrgy hasznos kiegészítője lehet. Egy videó alapján egy egész tanórát fel lehet építeni, és csupa érdekes dolgot tanulhatunk. Van történelem, tudomány, vagy éppen világ rovat, de tematikus lejátszási listákat is végignézhetünk. Mindezt felirattal, jó minőségben. Érdemes ránézni, akár tanítani, vagy éppen tanulni belőle. Ja, és mindez IDE KATTINTVA érhető el.

Lassan a csapból is az folyik, hogy miként változtatja meg az életünket a mesterséges intelligencia. A jóslatok ugyan gyakran túlzónak tűnnek és arról is lehet vitatkozni, hogy mennyiben nevezhető egyáltalán intelligenciának ez a dolog, amit használunk, de az biztos, hogy valami izgalmas áttörésnek lehetünk a tanúi éppen. Nagy kérdés persze, hogy van-e és lesz-e bármi hatása az oktatásra? A jelenlegi rendszerek jellemzőan nagy adatmennyiségekből tudnak dolgozni, az osztálylétszámok viszont ritkán érik el a párezret, ami egy jó mesterséges intelligencia modell megalkotásához kellene. Megvallom, én még nem láttam azt, ahogyan MI-t használok a tanításban egészen mostanáig (bár feliratozó és fordító alkalmazásokat már használtam és azok is ilyen technológián alapultak, de az nem számít). Egész mostanáig, történt ugyanis, hogy a mesterséges intelligencia a számok és a szövegek világából a képek világához is elérkezett.

Egyre többször fordulhat elő, hogy olyan diák van az óránkon, aki nem tud magyarul. Nem könnyű helyzet, hiszen egyszerre kellene vele is foglalkozni és persze az osztály többi tagjával. Ezt az elsőre megoldhatatlannak tűnő helyzetet segíthet megoldani a technika. A neurális hálózatoknak köszönhetően már egyre jobbak a diktálást rögzítő és a fordító alkalmazások, a kettő együtt pedig lehetővé teheti, hogy a tanári előadást élőben fordítva követhesse egy diák. Szerencsés helyzetben a fordítás még rögzítésre is kerül, így azt később ellenőrizheti is a tanár. Jó kombináció lehet erre a célra Microsoft Translator és a OneNote. EBBEN A VIDEÓBAN látható miként.