Döglött a bálna?
Vezércikk - 2011. március 15.
Az oktatásban, akárcsak a proletárdiktatúrában egyfajta permanens forradalomban élünk. Egymás követik a reformok, az átalakítások, most is éppen egynek a közepén vagyunk. A nagy átalakítások mindig megpróbálják meghatározni, hogy mi legyen az a tudás, amit a diákok megkapjanak. Mi az, amire szüksége van a társadalomnak és mi az, amire nincsen. Legutóbb Pokorni Zoltán fejtegette, hogy a társadalomnak nincs szüksége balneológusokra, azaz bálnatenyésztőkre, így azok képzését majd nem fogja támogatni az állam. Ha átsiklunk afelett a tény felett, hogy a balneológus gyógyvizekkel foglalkozni, valamint afelett, hogy bálnatenyésztést a világon sehol nem tanítanak és még azon sem tűnődünk el, hogy a belvízhelyzet fokozódásával nem lenne-e szükség erre a szakmára hazánkban még mindig marad egy érdekes kérdés: Honnan tudhatjuk, hogy mi most a fontos tudás és még inkább honnan tudhatjuk, hogy mi lesz majd az a jövőben.
Az informatika térhódítása átírta a hasznos tudás fogalmát. Közhely, hogy az információ ismerete helyett az információ megtalálásának és ellenőrzésének, megbízhatósága ismeretének képessége lett a fontos. Felértékelődött a kommunikáció képessége. A technikának köszönhetően folyamatosan kommunikálunk, gyorsan és azonnal, nem csak a kommunikáció képessége a fontos, hanem a folyamatos információáramlás megszűrése is. Fontos, hogy el tudjuk különíteni a lényegest a lényegtelentől, nem csak az e-mailjeink között kell szelektálnunk, hanem fel kell tudnunk ismerni például a tudományosan megalalpozott állítást a hülyeségtől.
Az elmúlt pár és is hozott jelentős változásokat. Nem sokan gondolták volna, hogy ennyire fontossá válik majd a képi információ a leírttal szemben. Nem a mozi megjelenése változtatta meg alapjaiban a tudásszerkezetét, hanem a Youtube. A Youtube tette lehetővé, hogy mindenki filmben kommunikáljon. Erről szól például a kiemelkedően sikeres Khan Akadémia is, a tankönyv helyére lépnek a kis rövid videók.
A webkettő áttörést hozott a közös munkában is. Olyan kollaborációs eszközök érhetőek ma már el mindenkinek, amikről korábban álmodni sem tudtunk. Emiatt egyre fontosabbá válik az együttműködés, a kollaboráció kérdése. Az üzleti szféra is nagyra értékeli ezt a képességet, de az iskolában kifejezetten ritkán kerül előtérbe. Sir Ken Robinson mondta, hogy az amit az iskolában üldözünk és súgásnak nevezünk a cégeknél a kiváló együttműködés.
Az információáradatban szintén fontossá válik a tudás prezentálásának képessége is. A jő előadás legalább annyit ér, mint maga a tudás. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire készítjük fel erre a a diákjainkat. Aki már hallott kiselőadásokat, az órákon az tudja, hogy nem is olyan könnyű dologról van szó. Miközben a lehetőségek tárháza egyre bővül, a Powerpointon túl ott van a Prezi vagy a pptPlex és még számtalan további program, vajon képesek-e élni ezekkel a diákok.
Az oktatás tartalma lassan mozdul, mint a tengerjáró hajók, közben viszont egyre jobban változik ekörül a hajó körül a világ (lehet, hogy már el is tűnt a tenger alóla és csak úgy rángatjuk a kormányt).
