A Fast Food Fact Finder (ITT TALÁLHATÓ) sok mindent elmond a gyorséttermi ételekről - a jó hír az, hogy interaktívan, a rossz hír pedig az, hogy angolul. Az alkalmazás az USA-ban készült, azaz vannak olyan éttermek is (pl. Taco Bell), akik itthon ismeretlenek (vagy csak én nem tudok róluk). Minden egyes ételnél megtudhatjuk, hogy mi minden van benne, hány kalóriát tartalmaznak stb. Érdekes lehet összehasonlítani az ételeket, de akár egy napi menüt is összeállíthatunk, hogy megnézzük, hogy mennyi kalóriát fogyasztanánk, ha azt ennénk. Vannak benne érdekességek, nem tudtam például, hogy egy 'nagy' kólában 370 kalória van, és ezt a napi ajánlott cukorbevitel (40 gr) közel háromszorosával (104 gr) éri el. Érdemes nézelődni!

Talán nem csak én vagyok az, aki szomorkodott, hogy megszűnik a Google Reader, a Google RSS feed olvasója. A program nagyon egyszerű, nagyon letisztult felületen tette lehetővé, hogy egyszerre akár száz blog és oldal cikkeit kövessük. Az RSS feedekre feliratkozva mindig láthattuk, hol jelent meg új cikk, új bejegyzés, ezeket a csatornákat pedig könnyedén rendezhettük mappákba, csoportokba. Ha valaki igazán naprakész akart maradni, elengedhetetlen eszköz volt. Sajnos ezek a jó tulajdonságai okozták a vesztét is. A letisztult felületre nem lehetett reklámokat beerőszakolni, viszont viszonylag sokan használták, elég népszerű volt. Július 1-jével kimondatott hát a halálos ítélete.

Persze mindenki lázasan kezdte keresni az alternatívákat és a legtöbben a Feedly mellett döntöttek. Nekem azonban ez a szolgáltatás túl szép, túl magazin szerű volt. Használgattam, de visszasírtam a régi jó Readert. Amíg rá nem akadtam a régi jó readerre, ez is a neve: The Old Reader (ITT TALÁLHATÓ). pont olyan minimalista, mint a Google-é volt, és pont olyan jól is használható. Július 15-éig még a régi feliratkozásainkat is átvihetjük, de ehhez a Google Takeout szolgáltatást kell használnunk (IDE KATTINTVA), amúgy is jó tudni, hogy ez az az alkalmazás, amivel letölthetjük a gépünkre a Google-nél tárolt adatainkat.

Manapság a mémek online életünk részévé váltak (ITT írtunk róluk régebben). Ha valaki még nem hallott volna róluk, a Wikipédián ITT OLVASHATÓ egy rövid összefoglaló. Ma az IMGFILP oldalról szólunk (IDE KATTINTVA látogatható meg), amelyet szért szeretek használni, mert rendkívül egyszerűen lehet saját képpel mémet készíteni. Létezik még a Meme generator nevű alkalmazás, ahol sok, már meglévő, kitalált mémre tudunk saját ötletet feltölteni. Az IMGFLIP rendkívül egyszerűen használható, mivel egyetlen kattintással tudunk bármilyen képre saját szöveget írni - fent és lent is. A lapozás után egy új, enyhén politikus mémet szeretnénk bemutatni :)

Párszor már belefutottam abba, hogy valamilyen közös felületet kellett találni, ahol a diákok képeket tudtak gyűjteni valamilyen témában. Hosszas próbálkozások után a megosztott Skydrive mappa lett a megoldás, oda könnyedén lehet feltölteni akárhány képet. Azonban még ez is felvet bizonyos szerzői jogi aggályokat, azzal, hogy letöltik a képet és külön használják megsérthetnek bizonyos szabályokat a gyerekek.

Ha komolyabb, hosszabb képgyűjtő projektbe kezdünk, érdemes megfontolni a ImageMAT használatát (ITT TALÁLHATÓ). Ezt az ingyenesen használható eszközt elsődlegesen a tudományos kutatások segítésére hozták létre, de hasznát vehetjük az iskolában is. Képeket gyűjthetünk vele a webről, de úgy, hogy azokat nem másolja át a rendszer, így a szerzői jogok sem sérülnek. A képeket felcímkézhetjük, mappákba rendezhetjük, sőt még meg is jelölhetünk rajta részleteket, részeket. Természetesen arra is lehetőség van, hogy másokkal együtt dolgozzunk, együtt készítsünk gyűjteményeket.

Az internetbiztonsággal, illetve annak hatásos elsajátításával foglalkozó első cikkünkben online forrásokat kerestünk, és így próbáltuk meg kitalálni, hogyan is készíthetnénk fel diákjainkat, gyermekeinket az online létre. A cikksorozat mai fejezetében az online szocializáció újabb helyszínére látogatunk el, ami nem más, mint a család. Jó eséllyel gondolható, hogy a szülők otthon hatalmas erőkkel és energiával készítik fel csemetéiket a digitális állampolgárságra. Statisztikai adatok azt mutatják, hogy a helyzet komoly, hiszen a gyerekek átlagosan napi 3-4 órát töltenek gép előtt, a közösségi oldalak használata is elterjedt, hiszen az általános iskolás korosztályban (10 év fölött) a Netgeneráció 2010 kutatás résztvevőinek több, mint 70%-a, 14 fölött minden iskolatípusban 90% fölött vannak jelen közösségi oldalakon. Részletek a lapozás után!

Introduction
Many have claimed that the challenges of the 21st century workplace and society necessitate a shift in our educational paradigm. Definitions and mentions of the so-called 21st century pedagogy  abound. This essay is a descriptive account of an ongoing pedagogical experiment (started in March 2012, 15 months ago) and it will attempt the following:
a)    to provide a theoretical framework for 21st century pedagogy in the classroom
b)    to give a detailed account of a step-by-step introduction of these theories
c)    to analyse the impact of 21st century pedagogy on the learning process

It is important to note that the title of ’21st century teacher’ refers to the difficulties one teacher went through and the challenges one has to rise to when trying to implement 21st century pedagogical principles in practice. It is , therefore, an account of a journey rather than than the success story of a new system.

A BBC ismét segít egy alapvetően unalmas témát érdekesen feldolgozni. A Destination impossible nevű játékban (amely egyébként IDE KATTINTVA érhető el) egy városban kell eligazítani embereket. Utasításokat kapunk, ezeket követve 8 embernek összesen 16 cél elérésében segédkezhetünk.

Bajban van a világ! Főleg a fejlett világ, senki nem akar tudós vagy mérnök lenni és ebből nemsokára nagy baj lesz. Sokan mondogatják ezt már ezt egy ideje és nem alap nélkül. A fejlett világban nagyon lecsökkent a tudományos pályák iránti érdeklődés, nagyot csökkent ezeknek a szakmáknak, hivatásoknak a presztizse is. A helyzet azért is ad okot aggodalomra, mert a saját jólétünk, gazdasági fejlettségünk leginkább ezeknek a szakmáknak köszönhető.

Felismerte ezt az Európai Unió is és számos projektet indított a STEM (Science Technology Engineering and Mathematics, azaz természettudomány, technika, mérnőki tudomány és matematika) pályák, tantárgyak népszerűsítésére. IDE KATTINTVA megtalálható tizenöt ilyen projekt honlapja. Van közöttük gyűjtemény a szabadon elérhető IKT-s anyagokról és a sci-fi történetek felhasználásával segített oktatási projekt is. Érdemes végigböngészni és megnézni, mivel is próbálkozik Európa a probléma megoldására.

A VICE nevű dokumentumfilm-csatorna a YouTube-on (ITT TALÁLHATÓ) szinte kimeríthetetlen forrása izgalmas filmeknek (sok ráadásul 'tanórai' hosszúságú, azaz 10 percnél rövidebb). A témák sokrétűek, azonban gyakran sokkolóak, ami egyrészt jó, mert könnyebb beszélgetni róluk, vagy véleményt formálni, ugyanakkor el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen osztálynak vihetjük be (és feltétlenül nézzük VÉGIG a filmet, mielőtt bevinnénk, vannak benne nem feltétlenül szép jelenetek, én néha ki is vágok részeket, ezt minden eszköz nélkül a TubeChop segítségével lehet pl. megcsinálni - ITT ÍRTUNK erről). Mindezek mellett szinte biztosan találunk használható anyagot az 500+ videó között.

Nem csak a magyar oktatási rendszer van átalakulóban, nagy és igencsak vitatott reformok zajlanak például Angliában is. Az átalakításokhoz Albion Hoffmann Rózsája, Michael Gove nagyszerű szövetségest is szerzett magának, a tudományos népszerűsítés fenegyerekét, a gyógyszergyárak ostorát Ben Goldacre-t. Goldacre egyik nagysikerű konyve, a Rossz tudomány idén jelent meg magyarul (ITT RENDELHETŐ), ebben a könyvben sorra veszi a különféle áltudományos és humbug gyógymódokat a csontkovácsolástól a homeopátiáig, a méregtelenítéstől a megadózisú vitaminokig és bemutatja, hogy mit mondanak ezekről a hitelt érdemlő vizsgálatok. Érdekes módszertani útmutató is a könyv, hiszen bemutatja, hogy milyennek kell lennie egy olyan klinikai vizsgálatnak, amiben megbízhatunk.

Az orvostudományban az 1980-as évek végén kezdett el elterjedni a bizonyítékon alapuló megközelítés. Lényege, hogy a hagyományok, a szóbeszéd és az egyedi esetekből leszűrt következtetések helyett alapos, megismételhető, statisztikailag bizonyított vizsgálatokra alapozza az egyes kezelésekről hozott döntéseket. Furcsának tűnhet, hogy ez az elv csak harminc éves és tény, hogy korábban is megfigyelhetők voltak próbálkozások ilyen irányba (ilyen például Semmelweis esete is), de egységes rendszerként, az orvoslás egészét meghatározó alapvetésként valóban csak ekkor került elő. Magának a módszernek egészen megdöbbentő eredményei is voltak, évekig elfogadott kezelés volt, hogy a súlyos fejsérülést kapottaknak a duzzadást elkerülendő szteroidot adtak. A kezelés teljesen logikusnak tűnt, mégis, mikor elvégeztek egy klinikai tesztet kiderült, hogy a szteroid kezelés növeli a halálozás valószínűségét (nem nagyon, de mérhetően). Hiába volt tehát mindenki meggyőződve a kezelés hasznáról, hiába következett ez az elméletekből, a tapasztalat szerint nem segített. A kérdés az, lehet-e ezt az elvet a tanításra alkalmazni.