A Nature az oktatásról
Vezércikk - 10 éve
Eljutottunk arra a pontra, hogy már nem etikus más módszerekkel tanítani. - mondja egy tudós a kutatáson alapuló természettudomány tanításról a Nature hetilap ehéten megjelent, az oktatással foglalkozó különszámában (ITT OLVASHATÓ). A szám címe: A 21. századi tudós kinevelése és a benne olvasható cikkek azzal foglalkoznak, miként változott a természettudományok tanítása az elmúlt években és milyen változásokra lenne még szükség. A legfontosabb lépés, hogy az oktatás kutatása komoly lépéseket tett afelé, hogy a természettudományok módszereivel dolgozó, komoly tudomány legyen. Ebben elévülhetetlen érdemei vannak a Nobel-díjas fizikusnak, Carl Wiemannak (róla ITT beszéltünk hosszabban).
Létezk 50 órás, ingyenes IKT képzés, amit három nap alatt meg is lehet csinálni? És még értelme is van? És ingyenes? És még a szállást is fizetik? Mesebelinek hangzik, de a Sulinetwork Nyári Iskola ilyen.
Érdekes oldalnak tűnik a Pictify (
Sok tudós szerint jelenleg folyik a földi élet történetének legdrasztikusabb, legnagyobb tömeges fajpusztulása, ami leginkább az emberi tevékenység következménye. Érdemes ezt minél jobban tudatosítani a diákjainkban, hogy belőlük már környezettudatos felnőttek legyenek. Ebben lehet segítségünkre az ARKive a webes Noé bárkája (
Szeretnénk, ha a tanulás nem szenvedés, hanem játék lenne. Ezért is érdekes azokat a kezdeményezéseket látni, amelyek arra törekednek, hogy a játékos tanulást segítsék. Itt most csak egyetlen szempontot szeretnék - és csak röviden, tekintettel a nyárra és lerövidült figyelmi ciklusokra - érinteni, ez pedig a kerettörténet, vagy keretjáték. Amikor elkezdtem használni a módszert, én is gondolkodtam ebben, ki is találtam egy titkos szövetséget (a Vörös Varjú társaságot), és ennek a kalandjai mentén próbáltam (volna) felépíteni az osztálytermi folyamatokat. Aztán letettem róla, pedig ma is azt gondolom, hogy ez érdekes út. Részletek a lapozás után.
A mesterséges intelligencia egyre többre és többre képes, most már alkotni is tud. A Google régóta használ neurális hálózatokat (olan számítógépes programokat, amik az idegsejtek elvén működnek és taníthatók) arra, hogy eldöntse, mi látható egy képen. A kutatók viszont most visszájára fordították a folyamatot, a program nem csak megmondja, hogy szerinte mi van a képen, hanem oda is rajzolja, amit látni vél. Ezt többször teszi egymás után és ebből izgalmas, gyakran ijesztő, leginkább a szürrealisták munkira emlékeztető képek születnek. A technika a deep dream (mély álom) nevet kapta és
A doromb az a hangszer, amivel mindenkinek lehetnek sikerélményei, könnyű megszólaltatni és könnyű belőle érdekes dallamokat is kicsiholni. Ha valahol hever egy doromb, biztosan lesz valaki, aki felveszi és egy kicsit penget rajta. A hangszerben azonban több van a pilinckázásnál, ahogyan ez az igazán profik játékán látszik is (például
Érdekes oldalnak tűnik a Write about (




