Meglepődtünk?
Vezércikk - 2015. szeptember 26.
Szeptember 15-én jelent meg az OECD kutatási jelentése arról, hogy nem egyértelmű diákok teljesítménye és számítógép használata közötti összefüggés (ITT OLVASHATÓ az eredeti angolul). A bulvárosabb sajtóban leegyszerűsítve csak annyi jelent meg, hogy a számítógép rontja a diákok teljesítményét (pl ITT vagy ITT vagy éppen az e-kormányzat oldalán). Szerencsére voltak sokkal cizelláltabb megközelítések is (például ITT). Közös mindezekben, hogy valamifajta újdonságként beszélnek arról a tényről, hogy magukban az eszközök nem fogják javítani az eredményeket. De tényleg komolyan gondolta bárki is, hogy elég kiosztani egy halom tabletet és máris mindenki zseni lesz? Olyan ez, mint a régi anekdota:
Egy indiai paraszt bemegy a városba és ott fantasztikus dolgot lát: a falból kiáll egy fémcső, azon van egy kis kerék, az emberek odamennek, megtekerik és tiszta víz folyik belőle. Arra gondol, milyen jól jönne egy ilyen szerkezet az ő falujában is. Nem kellene többet a kútra járni! Mindig tiszta lenne a víz! Meglát egy boltot, ahol ilyen szerkezeteket árulnak. Pénzzé teszi mindenét és megvásárolja. Hazaérve lyukat vág a háza falába, összehívja a falu apraját-nagyját és megtekeri a csapot...
Ha valaki azt gondolja, hogy elég csak eszközöket vinni az iskolába, elég csak ráengedni a diákokat a gépekre, az internetre, hasonlóan jár el, de ebben semmi újdonság nincs. Seymour Papert (akinek többek között a LEGO robotokat köszönhetjük) 1992-ben mondta:
Az a célom, már több mint tíz éve, hogy kitaláljam, miként tudnák a gyerekek a technikát konstruktív médiumként használni, hogyan hozhatnak vele létre olyan dolgokat, amit korábban egy gyerek sem tudott, hogyan használhatják olyan összetettségű feladatok megoldásra, ami korábban elérhetetlen volt számukra.
Papert, S. (1998, June 2). Child power: Keys to the new learning of the digital century
2012-ben, amikor belevágtunk a PiL Akadémiába (ahol azóta már 600 tanár tanult és dolgozott együtt), érdekelt minket, hogy mi is hozza ide a pedagógusokat, miért vállalják, hogy fél éven át dolgoznak, ismerkednek a technikával és a módszerekkel és még óravázlatokat is készítenek. Egy felmérésben összehasonlítottuk az Akadémia résztvevőit a TanárBlog olvasóival és a magyar tanárok átlagával is. Meglepetésünkre csak egyetlen dolog volt, amiben a PiL Akadémia résztvevői eltértek mindenki mástól, kizárólag az, hogy miként gondolkodnak a tanításról. Az Akadémia innovatív tanárai gyerek központúan gondoltak a munkájukra, a tanulást helyezték a középpontba, míg az átlag inkább a tanításról gondolkodott. Érdekes módon az, hogy mennyire vannak eszközökkel ellátva semmit nem számított (sőt egy kicsit még kevésbé is voltak lelkesek azok, akik bőven el voltak látva számítógéppel, interaktív táblával. Ahogy olyan sok dologra, erre is igaz tehát, hogy elsődlegesen fejben dől el. a valaki kíváncsi az új módszerekre, meg fogja találni hozzá az eszközöket.
A probléma persze az, hogy ez nem adható el jól, főleg nem a politikai marketingben. Egy politikus azt szereti, ha kiállhat egy iskola ajtajába, ahová éppen beáll egy kamion a számítógépekkel (persze a legjobb az, ha szalagot is át lehet vágni). Olyan projekteket szeret, amiben nagy számokat lehet mondogatni, lehetőleg úgy, hogy legyen benne valami grandiózus is (minden osztályterembe, minden tanulónak, elsőként a világon és így tovább). Ez a hozzáállás működhet autópályák és tömbrehabilitációk esetében, de az oktatás ennél kicsit összetettebb dolog. Egy választási szórólapon viszont nem mutat jól, hogy: Elég sokat teszünk azért, hogy minél több tanár gondolkodjon a saját szakmájáról innovatívan. Pedig a legjobban erre lenne szükség.
Hogy miként? Például a személyes szakmai fejlődés támogatásával, a kísérletezés lehetőségének megadásával, a jó gyakorlatok bemutatásával és elismerésével vagy csak avval, ha a tanárokat felnőtt embereknek tekintené az állam. Ezek mellett természetesen szükség van eszközökre is. Szükség van számítógépekre és sávszélességre az iskolákban és szükség van digitális anyagokra is. De azt várni, hogy az eszközök magukban elegek lesznek az oktatás javításához még egy indiai parasztnak se jutna eszébe.
