Az előző cikkünkben már említettük, hogy a Craftunique jóvoltából egy 3D nyomtató került az iskolánkba egy Craftbot+ nyomtató és azonnal használatba is vettük. Karácsony előtt sikerült iskolai projektbe is beépíteni a használatát. Iskolánkban a szünet előtti utolsó hét témahét volt, ahol a diákok a karácsonnyal, az ajándékozással foglalkozhattak. Ennek részeként volt összesen 240 perc, amit kézműves ajándék készítéssel tölthettek el. Felajánlottam, hogy aki akar, az készíthet társasjátékot, amihez kinyomtatjuk a figurákat. Ugrott is 16 diák (hetedikesekről van szó), akikkel nekikezdhettem a munkának. Úgy döntöttem, hogy kezdjük egy olyan játékkal, ami könnyen tanulható, csak háromféle figura van benne, de mégis szórakoztató A lapp sakk-előd, a Királyszöktetés ideális jelölt volt. A diákok párokat alkottak és kaptak egy-egy számítógépet, rajta a Sketchup nevű tervezőprogrammal. Az eredmény engem is meglepett.

Nem csupán nyelvtanároknak szól a mai ötlet, bár én ezt a 'feladatot' szinte minden évben - így vagy úgy - megcsinálom angolórán. Szerencsére rengeteg képet és képgyűjteményt találhatunk az interneten, amelyek a 2015-ös évet próbálják összefoglalni számunkra. ITT TALÁLHATÓ például egy angol nyelvű, 67 képet tartalmazó oldal, amely elég lehet ahhoz, hogy akár egy egész órán keresztül próbáljuk felidézni és értékelni az elmúlt évet, esetleg elgondolkodjunk közösen arról, hogy mit tartogat 2016 a megjelenített események kapcsán. Lehet képdiktálást csinálni (ahol a képet csak az egyik diák látja, akinek le kell 'diktálnia' mindent a partnerének, akinek viszont az a feladata, hogy lerajzolja az eredetit), vagy párban találgatni, hogy mely események lehettek, esetleg lehet egy-egy igaz-hamis állítást megfogalmazni mindegyikkel kapcsolatban, emellett akár egy-egy képet nyomtathatunk mindenkinek a magyarázattal, és a teremben körbejárva próbálhatják egymást kérdezgetni/tanítgatni az eseményekkel kapcsolatban.

Zsíros László Róbert a tudományos népszerűsítés egyszemélyes intézménye. Évekkel ezelőtt kezdte el izgalmas, otthon is elvégezhető kísérleteiről készített videóit publikálni a Szertáron, amik a szórakoztató tálalásnak (is) köszönhetően nagy népszerűségre tettek szert. Megint igazolódott, hogy az embereket, diákokat érdekli a tudomány, ha jól van prezentálva a számukra. Nem csoda, hogy idővel követői is akadtak (pl. a Graázs vagy a Jókísérlet). Remek hír, hogy a Szertár már nem csak egyszemélyes vállalkozás és már nem csak jópofa kísérleteket mutat be, hanem egész kis tudománynépszerűsítő portál kíván lenni. IDE KATTINTVA érhető el a megújult oldal.

Bevallom, egyre jobban megtanulom értékelni azt, ha valaki nem azonnal monetizálható, kiszámított érdekből, hanem azért csinál valamit, mert hisz benne és látszik, hogy érdekli. Ilyen irodalompárti blogot találtunk, amelyben KétHarisnya ajánl írásokat elég rendszeresen. Ráadásul az idők szavára hallgatva mindezt videóban is teszik. Az is látszik, hogy ez bizony nem szalmaláng, a legelső videó immár hat hónapos. Ami azért, lássuk be, egy kutya életében is szép idő. A blogon látszik ugyan, hogy nem profi informatikusok rakták össze, a tartalom kérpótol talán sokakat. És végül a két link: IDEKATTINTVA található a YouTube csatorna, ITT PEDIG maga a blog található.

Nagyon sokat lelkendeztünk már a Fortepan nevű oldalról (pl. ITT meg ITT, az oldal IDE KATINTVA érhető el), öt év alatt a hobbinak induló amatőr fotó gyűjtemény valódi nemzeti intézménnyé nőtte ki magát. A minap az Index adott hírt arról (ITT), hogy katonaiskolákban készült képekkel gazdagodott a kollekció. Cikküket a Iskola a határon-ból vett idézetekkel színesítették. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy milyen remekül is lehetne használni a Fortepant nem csak a történelem, hanem az irodalom órán is.

Egy remek karácsonyi ajándéknak hála (amiről hamarosan jön majd cikk is biztosan) szükségem lett egy olyan szoftverre, amivel bizonyos billentyűkhöz adott hangokat tudok párosítani. Nem kellett sokat keresgélem, hogy ráakadjak a Soundplant nevű ingyenes programra (ITT TALÁLHATÓ), ami pontosan ezt tudhatja. Megadhatunk neki wav vagy mp3 fájlokat és azokat egyes billentyűkhöz kapcsolhatjuk. Ha lenyomjuk a billentyűt, megszólal a hang. Nagyon sok finom beállítás is van a hangokra vonatkozóan, amivel egészen bonyolult dolgok is megoldhatók és egészen bonyolult szintetizátorrá varázsolhatjuk a számítógépünket.

Sokat és sokszor lelkendeztünk már az Office Mixről, ez az a Powerpoint kiegészítő, amivel egy egyszerű diasor is interaktív előadássá varázsolható. ITT található róla egy részletes bemutató. Most a Microsoft versenyt hirdet Office Mixben készült oktatási anyagoknak. Az elbírálás szempontjai a már sokszor emlegetett 21. századi tanulási képességek (ITT VAN leírás róla, ITT a tanulói képességekről). A versenyben nem kell mást tenni, mint nevezni a saját Office Mix oldalra feltöltött Mixünket, akár a régebbi ppt-ket is könnyen interaktivizálhatjuk! Részletek a Bővebben... után.

Több int két éve vagyok már részese a Scientix programnak, amiben mindenféle természettudományos projektet fognak egybe az EU-ban. A sokféle izgalmas projekt közül az egyik kedvencem, amivel mindig találkoztam a TEMI nevű volt, ami a természettudományokat rejtélyeken, rejtvényeken keresztül tanítja. Mindig valami izgalmas jelenség, trükk vezeti be a projektet, amiben azután a diákok maguk keresik meg a választ egy adott kérdésre, problémára. Amikor például az abszorpcióról kell tanulni, akkor a tanár behoz három műanyag poharat, az egyikbe tölt egy fél pohár vizet, majd itt-a-piros-hol-a-pirost játszik a három pohárral. A diákok megszavazzák, hogy melyik lehet, amelyikben víz van, a tanár pedig előbb a másik kettőt borítja a fejére, majd a diákok megrökönyödésére a harmadikat is, de abból sem ömlik víz a fejére? Hogyan lehetséges? A trükk egyszerű, a poharak aljára pelenka betét kerül, ami beszívja a vizet. A trükk viszont jó apropója lehet annak, hogy ennek kapcsán a diákok az adszorpcióval kezdjenek foglalkozni.

A legegyszerűbb óravázlatot szeretném most megosztani abban a hitben, hogy csak tanárok olvassák ezt az oldalt - legalábbis mostani (és jövőbeni) diákjaim nem. Mivel minden csoport szereti a nyomozós, 'gyilkosos' kommunikatív játékokat, minden évben játszunk 3-4 alkalommal ilyeneket (Jill Hadfield kommunikatív játékötletei pl. tökéletesen beválnak). Amikor megszokják egy picit, hogy kártyát kapnak, azon információ van, erről beszélni kell, és valaki megpróbálja 'megúszni', némi félrebeszéléssel, akkor lehet robbantani azt a játékot, ahol MINDENKI gyilkos. A feladatuk az, hogy figyeljenek arra, amit a másik mond, ők minél kevesebbet áruljanak el magukról, de minél többet beszéljenek, majd azt felhasználva, amit hallottak, próbálják vagy kitalálni, hogy ki még a gyilkos, vagy próbáljak rájönni, hogy ki a rendőr, és őket vezessék félre. Mivel semmilyen valós info nincs, és mindenki csak saját magára hagyatkozhat, B1 (és felette) szinten egy órát végigbeszélnek, és találnak ki mindenfélét.

Az év végén sokan visszatekintenek, összegeznek, listákat készítenek, így tett a rangos Nature magazin is, ami többek között közölte a legnehezebben kiirtható tudományos mítoszok listáját is (ITT), ezek között jelent meg egy olyan, ami nekünk tanároknak is érdekes lehet. A negyedik helyre ugyanis az a vélekedés futott be, hogy mindenkinek van valamiféle megfelelő tanulási stílusa, amiben atékonyan tud tanulni. Eszerint az elképzelés szerint lennének például vizuális típusok vagy éppen olyanok, akik hallgatás alapján tanulnak jobban. A dolog annyira népszerű gondolat, hogy számtalan helyen beszélnek róla, tanítják, alapoznak továbbképzéseket rá (egy leírás van itt). A gond vele csak az, hogy semmilyen vizsgálat, tapasztalat nem támasztja alá, hogy ez így lenne.