Kövér Berta és az óraszámok
Vezércikk - 2016. február 3.
Megjelent az Origón egy cikk az oktatás bajairól (ITT OLVASHATÓ). A cikk szerzője engem is megkeresett pár kérdéssel levélben és a válaszaim egy része (már a kérdések nélkül) be is került a cikkbe, de nem minden. Ezt azért sajnáltam igazán, mert volt a felvetett dolgok között egy, amit kifejezetten izgalmasnak találtam és el is gondolkodtam rajta. Talán itt a TanárBlogon helye lehet.
Azt kérdezte az újságíró, hogy Ön szerint a problémákat miért óraszámnöveléssel akarja megoldani a kormány?
Én pedig, meglehet kicsit lakonikusan, azt feleltem végül, hogy Azért, amiért a németek Kövér Bertát építettek az első világháborúban. Lehet, hogy az okozott itt zavart, hogy az angolok minden nagy német ágyút Kövér Bertának neveztek, míg a németek csak az 1913-ban hadrendbe állított tarackot. Helyesebb lett volna talán a Paris-Geschütz megevezést használnom (ez látható a képen is).
No de miért is emlegettem az óraszámokkal kapcsolatban ezt a hadászati szörnyeteget? Az első világháború előtt (főként a technikai fejlődés miatt) megváltozott a hadászat alapvető jellege, nagyon megerősödtek a védekező jellegű fegyverek, míg a támadás nem követte a fejlődést. Többek között ez is okozta az elhúzódó állóháborút, a borzasztó anyagcsatákat. A tábornokok sokáig nem látták, hogy valami teljesen új dologgal állnak szembe, valami olyannal, ahol a régi reflexek nem működnek, ehelyett csak indították egymás után a klasszikus támadásokat, legyen szó akár Verdunről, a Somme-ról vagy éppen Isonzóról. Az egyik általános reakció a kudarcokra az volt, hogy akkor a megszokottból, a bevett módszerből legyen még több, még nagyobb. Küldjünk még százezer katonát a géppuskák és a lövészárkok ellen, tartson még hosszabban a tüzérségi előkészítés. Ennek a folyamatnak voltak látványos eredményei a szuperágyúk. A vonatra szerelt, 250 tonnás monstrum 120 kilométer távolságból lőtte a francia fővárost. A civilek között sikerült vele ijedséget okozni és egyszer egy nagypénteki istentisztelet alatt is eltaláltak vele egy templomot, 92 embert megölve, de a hadászati hatékonyságáról nem beszélhetünk. A hatalmas ágyú semmit sem ért az újfajta háborúban. Az angolok közben valami teljesen új dolgot találtak ki, kisebb lövegeket szerelnek páncélozott automobilokra, ez lett a tank.
Egy változó világban természetes reakció, hogy a problémáinkat elsőként mennyiségi jellegűnek gondoljuk. Csak az a baj, hogy nincs elég tanóra, csak az a baj, hogy nem elég a tananyag, csak az a baj, hogy nincs elég vizsga. Ha azonban a változás a dolog lényegét érinti (paradigmatikus), akkor ezzel nem megyünk sokra, sőt az erőforrásainkat a végletekig kimeríthetjük. Írtam arról, hogy szerintem jelenleg éppen átalakul az, hogy mi a tudás, az oktatás paradigmája változik meg. Lehet, hogy még senki nem állt elő a tankkal, de hogy az egyre nagyobb ágyúk nem fognak segíteni, abban biztosak lehetünk.
