Az alábbiakban Majoros-Geréby Ádám zseniális írását tesszük közzé! Ajánljuk hatalmas szeretettel!

Megint írt a nigériai herceg az örökségéről? Egy bank, aminek nem is vagyok tagja hitelesítő adatokat kér e-mailben? Csak $5 az új vírusírtó ha most azonnal megveszem? Küldjek pénzt Kennedy exhumálására? Ha megadom a bankkártya adataim küldenek 70 millió dollárt azonnal? Hogy kerülnek hozzám ezek az e-mailek? Az általunk használt online szolgáltatások sebezhetőek. Természetesen a cégek jelentős része piaci előnyt lát abban, ha biztonságos terméket épít, de ez nem sikerül mindig, mindenkinek. (Ugye Yahoo? ) Az adathalász szervezetek pedig igyekeznek a lehető legjobban kihasználni ezeket a réseket és a mi adataink birtokába jutni. Troy Hunt, a Microsoft egyik fejlesztője ezért létrehozott egy oldalt, hogy a felhasználók ellenőrizhessék: érintettek voltak-e egy ilyen támadásban, kikerülte-e címük, jelszavunk az adathalászokhoz. Az oldal a Have I been pwned? névre hallgat. A szlengből átvett pwned az owned (birtokolni) szóból származik és itt arra utal, más megszerezhette-e adataink.

Tavaly, amikor télen belekezdtünk az E-tanoda pilot programjába, el sem tudtuk képzelni, hogy mi lesz belőle. Jó ötletnek tűnt, hogy budapesti gimnazisták mentoráljanak ormánsági gyerekeket, de hogy ezt a gyakorlatban kivitelezni mennyire lehetséges, értelmes, és pláne hasznos, azt nem tudtuk. Aztán három hónappal és közel 150 megtartott óra után megkaptuk a választ. Ezért is hatalmas öröm, hogy immáron 3 falu gyerekeit bevonva, jelentősen kibővülve indult útjára az E-tanoda program második évada. Az alábbiakban Farkas Bálint írását olvashatjátok, aki a 21. századi alapítványban (ez a mi alapítványunk, amely a TanárBlogot is működteti) az E-tanoda program projektvezetője.

Nem könnyű igazán jó digitális tananyagot tálálni és még neezebb készíteni. Nem egyszer csak a könyvek digitalizált változatait találjuk meg, esetleg egy-két puzzle vagy memory játékkal megspékelve. Már csak ezért is érdemes megnézni a Molecular Workbench nevű oldalt (IDE KATTINTVA), ahol remek kémiai és biokémiai anyagokat találhatunk. Az egyes leckékhez mindig csatlakoznak interaktív elemek, amik valóban interaktívak, tehát nem csak arról van szó, hogy a videót magunk indíthatjuk el, hanem igazi szimulációk. Ezeken túl természetesen magyarázatok és feladatok is vannak itt, amik gyakran túl lépnek a mindenhol ismert feladattípusokon.

Az alábbi írást köszönjük Tóth Tamarának

Az MIT által fejlesztett mély tanuló alkalmazás, a DeepMoji (ITT ÉRHETŐ EL)több milliónyi angol nyelvű szöveg, Twitter-üzenet elemzésével azt próbálja megérteni, hogy az online közösségi felületeken miként fejezzük ki érzelmeinket, és ehhez milyen értelemben társítunk hashtageket, emotikonokat. Alapvető céljuk mindezzel, hogy az AI gyorsan felismerje például az online bullying-típusú szövegeket, rasszista üzeneteket, vagy a szarkazmust (aminek felismerésében már 82%-os sikerességgel teljesít). Izgalmas és tanulságos lehet megvizsgálni órán, hogy „szépnek” és udvariasnak tűnő szavak használatával, valamint a hozzájuk párosított mosolygós, cukinak tűnő emotikonokkal miként lehet egy üzenet mégis szarkasztikus, sértő vagy rasszista az online térben. Egy mondat begépelésével rögtön megjelennek az emotikonok, átfordítva mondatunk tartalmát egy érzelemkifejező emoji-sztorira.

Ez csak egy apró ötlet, ami remekül működött. Az emberi vázrendszerről tanulva kapták a diákok azt a feladatot, hogy készítsenek magukról egy fényképet, majd arra rajzolják be az általunk tanult csontokat. Itt éppen OneNote-ot használtak hozzá, de akár a Paint is alkalmas lehet a célra. Íme pár megoldás:

A Truth or fiction (ITT TALÁLHATÓ) egy zseniális, és elég komoly adatbázis, vagyis inkább álhírportál - angolul. Kiváló angolórákat lehet a segítségével tartani, hiszen a különböző hírportálokon megjelenő híreket buktatja le. Lehet látni, hogy mely hírek teljes koholmányok, vagy éppen mi az, ami már régen elavult, és egy öt éves hírt próbálnak ránk sózni újdonságként. Ha szeretnénk, a tematikus keresőben akár a celebhírek valóságtartamával is ismerkedhetünk, vagy éppen állatokkal kapcsolatos írásokat elemezhetünk. Érdekes lehet forrásvadászatot tartani, és nem az oldalt megmutatni, hanem kivenni pár hírt, és nyomoztatni kis csoportokban. Mivel az oldal szerkesztői elvégezték a 'piszkos' munkát, és még azt is elmesélik, hogy mindez miért nem igaz (vagy nem úgy igaz), nekünk csak a babérokat kell learatni, illetve segíthetünk a diákjaink forráskritikai tapasztalatait nyelvórán fejleszteni. Hajrá!

Érdekes azon gondolkodni, hogy vajon mi és mitől lesz digitális tananyag. Ilyen az ITT ELÉRHETŐ Médiarendszer névre keresztelt e-learning oldal, ahol szerintem egy elég korrekt bevezetést találhatunk a média tudományához. Én azt képzelem, hogy ez érettségizőknek, vagy ezzel laikusként foglalkozóknak készült. Ha valaki tényleg nagyon szeretné megtanulni a médiarendszer című tételt, valószínűleg hasznosnak fogja gondolni, mert az anyag tömény, rendszerezett és süt belőle, hogy már eleve készen volt. Vagyis e-learningesült ismét egy alapvetően Powerpoint-ra kitalált, előadásnak tűnő anyag. Ami alapvetően nem probléma, és biztosan lesznek olyanok, akik ezt tudják majd valamire használni, de az érdekes, hogy így 2010 után jóval még mindig azt gondoljuk, hogy ez egy e-learning tananyag. Persze, a definíció értelmében biztosan az, ugyanakkor a célközönség és a világunk megváltozásait vajon mikor érik be az e-learning fejlesztések? Mikor mondjuk ki már végre - nem viccesen -, hogy rendben, persze, de azért ez elég 2002-es már.

Talán nem voltam egyedül, amikor sűrű könnyeket hullattam a Flash lassú elmúlása miatt. Mindenki mondta, hogy az interaktív webes elemek készítője tele van biztonsági résekkel, de arra nagyszerű volt, hogy könnyen rakjon össze benne az ember mindenféle interaktív feladatokat. A hozzáértők mondták, hogy a html5 majd mindenben ki fogja váltani a Flasht, de eddig ebből nem sokat láttam, az a technológia valahogy nem volt hozzáférhető nekem. Ennek most vége, mivel rábukkantam az ingyenes h5p oldalra (IDE KATTINTVA), ahol nagyon sokféle feladatot, interaktív elemet készíthetünk, amiket azután könnyedén emelhetünk be a saját oldalunkra, blogunkba, digitális osztálytermünkbe, vagy linkkel hivatkozhatunk rá. Készíthetünk látványos prezentációkat, kvízeket, galériákat, akár interaktív videókat is egy YouTube videóból.

Sokat szoktam azzal foglalkozni, hogy vajon milyen is egy jó előadás, és nem egyszerű a diákoknak akár csak a legegyszerűbb szabályokat is elmagyarázni. Megértik, de ahhoz, hogy használják, rengeteg gyakorlás kell. mindig is vágytam egy olyan videóra, amely tartalmilag 'üres', azaz csakis a formára koncentrál. Értelemszerűen ilyen nincs, mert ha valaki előad (jól vagy rosszul), akkor általában szeretne, vagy legalábbis próbál valamit közvetíteni. Mostantól azonban más a helyzet, mivel a TED előadásokról készült paródia videó, mindent megváltoztat egy csapásra. Nem szól másról, mint hogy milyen külsőségek szükségesek egy jó TED előadáshoz. A speakier folyamatosan kommentálja, amit csinál, ami persze vicces, mert ironikus, ugyanakkor tényleg így csinálják, ezért hasznos is. Én kétszer szoktam levetíteni a Thought Leader címre hallgató (és IDE KATTINTVA megtekinthető) mozgóképet, először csak az iróniát fedezzük fel benne, másodszor meg-megállítom a filmet, hogy lássák, hogy jegyzetelhessenek technikákat. Összesen kb. 25-30 hasznos információt gyűjtünk össze, majd az előadó tanácsait hasznosság szerint 3 csoportra osztjuk. Ezek után egy mini-prezentációt kell elkészíteniük a diákoknak, ahol tudatosan legalább 10 elemet használnak. Ezt kis csoportokban előadják, a többieknek pedig fel kell ismerniük a korábban azonosított technikákat. Egyetlen 4 perces videó, és 2 órányi anyagot is tartalmaz akár.

Rengeteget lehet hallani a finnek csodálatos módszereiről, és bizony sok minden igaz is belőle. Mindezt első kézből megtapasztalt kolléganőm, Vinkler Andrea ajánlására jártam a HundrED nevű gyűjtemény csodájára,(ITT TALÁLHATÓ ), és azt kell mondanom, hogy minden várakozásomat felülmúlta. Az oldal angolul is él, én nem csupán finn ötleteket tartalmaz. Mindez korosztálynak, szinte minden témában találunk egy ötletet, vagy csak elolvashatjuk, hogy Finnországban milyen is a megoldás-központú oktatás, vagy Brazíliában hogyan gondolták újra az iskola fogalmát. Azt gondolom, hogy izgalmas, érdekes, tanítással foglalkozóknak, vagy foglalkozni kívánóknak kötelező olvasmány. (Megj: a rendelkezésre álló kereteket, infrastruktúrát látva, az én esetemben komolyabb nyálcsorgatással is járt az oldal megtekintése).