Tanulási stílusok - lehet, hogy csak mítosz?
Hírek - 2023. október 15.
Nagyon sokfelé lehet olvasni a tanulási stílusokról. Az elképzelés szerint minden egyes emberre jellemző, hogy mi a legjobb módja annak, ahogyan ő maga tanulni tud. A három legnagyobb kategória az auditív (hallás után tanuló), vizuális (olvasással, filmekkel jól tanuló) és a mozgásos típus (aki a dolgok manipulációjával tud tanulni). Mások ehez még további al- és melléktípusokat is rendelnek, így lehet szó szociális, verbális vagy akár logikai típus is. A tanulási stílusokról lehet tanulni az egyetemen, tanártovábbképzéseken, online teszteken mérheti meg bárki, hogy ő vagy a gyereke, tanítványa melyik stílushoz tartozik. Egy egyszerű internetes kereséssel is ömlik ránk az információ arról, hogy ekként kell differenciálni, a tanulási stílusok figyelembe vételével kell a gyerekeket hatékonyan tanítani. Érdekes, hogy a tudományos kutatások nem feltétlenül támasztják alá, hogy egyáltalán lenne olyan, hogy tanulási stílus.
2009-ben jelent meg Harold Pashler és munkatársai cikke (ITT OLVASHATÓ) a Psychological Science in the Public Interest című komoly, referált tudományos szaklapban, melynek címe: Tanulási stílusok: elméletek és bizonyítékok. A kutatók elsőként is meghatározták, hogy milyen vizsgálat az, ami valóban bizonyítja, hogy a tanulási stílusok befolyásolják a tanulás eredményét. Eszeint a diákokat először szét kell választanunk a diákokat aszerint, hogy milyen tanulási stílusuk van (ezt leginkább önbevallásos kérdőívekkel tették, ami persze felvet kérdéseket, hogy vajon a tanulási preferencia és a tanulási stílus azonos-e), majd az egyes stílusokat több csoportra osztva azokat mindegyik típus szerint tanítani kell és ezután tesztelni, hogy vajon azzal a módszerrel tanult-e legjobban az adott csoport, ami az ő stílusának felelt meg. Csak így biztosítható, hogy ne az egyes tanítási módszereket vagy ne is a diákok képességét hasonlítsuk össze, hanem valóban azt, hogy a tanítási és tanulási típus egyezése valóban javítja-e az eredményességet.
A vizsgálatok alapján a kutatások nagy része nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, ha mérnek is valamit, az egyáltalán nem biztos, hogy a tanulási stílusok meglétét igazolja, néha csak annyit, hogy a jobb képességű gyerekek jobban tanulnak, vagy az érdekesebben megtanított dolgot jobban megtanulják. Az a néhány vizsgálat viszont, ami megfelelt a kritériumoknak nem tudott olyan hatást kimutatni, hogy a tanulási stílusokhoz igazodó tanítás hatékonyabb lenne másnál. Ezek alapján nagyon úgy tűnik, hogy tanulási stílusok, ahogyan arról gyakran hallunk valójában nem léteznek.
Izgalmas mellékkövetkeztetése volt a vizsgálatoknak az, hogy a tanítási stílusok és módszerek változatossága és sokfélesége viszont kifejezetten hatékonyan segíti a tanulást. Ha nem is a különféle tanulási stílusok miatt, de mindenképpen érdemes sokféle módszerrel, sokféle megközelítéssel tanítani tehát.
