olyan sokat mondogatja mindenki, hogy milyen fontos az iskola digitalizálása és mennyire fontos része az oktatásnak az IKT, hogy ezt hajlamosak vagyunk készpénznek venni. Érdekes módon azonban nincs nagyon sok olyan kutatás, ami adatokkal támasztaná ezt az állítást. A vizsgálatok egy része nagyon nagy mintákat hasonlít össze (jellemzően országokat), ahol leginkább csak azt lehet nézni, hogy van-e IKT vagy nincs, de azt már kevésbé, hogy azt mire és miként használják. Más vizsgálatoknál sem egyértelmű, hogy az IKT használat a tanulásnak melyik rétegét, melyik szeletét fejleszthetné. Mivel pár éve úgy adódott, hogy két ugyanolyan képességű osztályban egymást követően kellett a mozgásokat tanítanom, úgy éreztem, esetleg magam is megpróbálkozhatnék valamilyen kutatással. Az ebből született cikk a minap jelent meg a Scientix Observatory-ban (IDE KATTINTVA).

Nem mindig tudjuk a mások által küldött vagy használt fájlokat megnyitni, mivel annyi a formátum, mint égen a csillag. Ez a probléma nem feltétlenül gyakori - hiszen alapvetően ugyanazzal a néhány fájltípussal dolgozunk a leggyakrabban. Ha viszont beleakadunk, kifejezetten idegesítő, és kellemetlen. De annyira azért nem, hogy szoftvereket vadásszunk, amelyek segítenek. A megoldás a Zamzar IDE KATTINTVA érhető el lehet, ahol mára már 1200 típusú fájlt konvertálhatunk olyan formátumba, amelyet a mi gépünk is megért. Van határa a méretnek, összesen 50 MB lehet maximum, cserébe a konverzió ingyenes.

Időről-időre felmerül a kérdés, hogy vajon a gépek, a technika nem fogja-e helyettesíteni a tanárokat? Azok, akik finanszírozzák az oktatást persze vágyakozva gondolnak erre már a rádió megjelenése óta, mások meg komoly fenntartásokkal vagy éppen félelemmel. Most nekem is eszembe jutott ez a kérdés, amikor rátaláltam a Photomath nevű mobil alkalmazásra (IDE KATTINTVA). Az alkalmazás, ami iOS-re és Androidra is ingyenesen elérhető bármilyen nyomtatott matematikai képletet, egyenletet szépen lépésről lépésre megold. Közben még magyarázatot is fűz az egyes lépésekhez, ráadásul magyarul. Az egyszerű egyenleteken túl elbánik a magasabb matematikai koncepciókkal, szögfüggvényekkel, komplex számokkal is. Ha pedig ez így van, akkor vajon mi szerepe lehet a matektanárnak? Érdemes-e begyakoroltatni azokat a megoldási módokat, amiket a telefon egy pillanat alatt kiad? Ha van egy ilyen eszközünk, akkor nem kellene átgondolni, hogy mit és hogyan tanulunk.

Kicsit skizofrén helyzet, amikor tanítás közben az ember innen-onnan leszedett képeket használ. Egyfelől szeretnénk a lehető legjobbat felhasználni, másfelől nem jó, ha az ember bort iszik és vizet prédikál. Úgy beszél arról, hogy lopni nem szép dolog, hogy közben maga is lopja az órán bemutatott képeket. Ráadásul a tanításban használt képek szerzői jogi helyzete nem könnyen értelmezhető. Más szabályok vonatkoznak arra, ha az órán mutatunk be valamit és mások, ha azt kitesszük a diákoknak egy Facebook csoportba, akár egy blogra, hogy otthonról is elérhessék. Nem könnyű eligazodni a Creative Commons változatok sűrűjében sem. Mi számít változtatásnak? Az átméretezés is? Hová írjuk a szerzőt és mekkora betűkkel? A legbiztonságosabb, ha közkincs képeket használunk fel. A Pixabay oldalon (IDE Kattintva) ilyeneket találhatunk.

A Dreampire ITT TALÁLHATÓ egy zseniális oldal, ahol megoszthatjuk egy egyszerű felvétel gomb megnyomásával másokkal álmainkat. Ha felvételt készítenénk, akkor egy már meglévő, máshol felvett videót is feltölthetünk, de egyszerűen bekapcsolhatjuk a webkamerát a gépünkön, és úgy is feltölthetünk álmot. Természetesen nem kell felvételt készítenünk, ha nem szeretnénk, és böngészhetünk rengeteg álmot, amit mások készítettek. Mindegyik videó rövid, gyakran érdekesek is, rengeteg akcentust is megtapasztalhatunk. No és álmokról ki nem szeret beszélgetni? Az oldalon egyébként megadhatjuk azt is, ha egy adott álmot mi is átéltünk, de nyomhatunk egy Wow-t akkor, ha csak szimplán tetszik. Angolórán biztosan kipróbálom - ha nem is biztos, hogy kötelező feladatként adnám, hogy diákok álmokat töltsenek fel.

Milyen lehetett egy középkori vár? Milyen részei voltak? Hogyan folyt az élet a várban? Mi történt várainkkal? Megannyi kérdés, ami biztosan érdekli az éppen a Középkorról tanuló diákokat. A Virtuális vártúrák nevű oldal abban segít, hogy mindezt el tudjuk képzelni (IDE KATTINTVA). Megismerkedhetünk várakkal és azzal, honnan tudjuk, mindazt, amit tudunk róluk. Az oldal gerincét egy 26 perces film adja, ami a Magyar Televízióban volt látható. Ideális anyag lehet tanórára, de egyéni feldolgozásra is. Sajnos maga a film az oldalon nem található meg, de szerencsére a YouTube-ról elérhető.

Szerettem volna molekulákat modellezni a diákokkal, de a modellező készletek nagyon drágák. Miét ne nyomtathatnék magamnak valamilyet. gondoltam, ha már itt ez a 3D nyomtató. Az is eszembe jutott, hogy ennyivel jobb lenne, ha a pálcikák helyett tényleg valamiféle vonzás kapcsolná egybe az atomokat. Erre jó ötletnek tűnt a mágnes, de az persze megint egy nehézség, hogy akkor a pólusok határozzák meg, hogy mi mivel tud kapcsolódni és így nem könnyű bármit bármivel kapcsolni. Azért csak nekiláttam tervezni, gondolkodni.

Ma egy nagyon egyszerű játékot ajánlunk. IDE KATTINTVA érkezünk el a The reaction Time Test nevű oldalra, ahol nem kell mást tennünk, mint egy virtuális autóban ülve minél gyorsabban rálépni a 'fékre' (ami bármely billentyűzet a számítógépen). A reakcióidő alapján az oldal megmondja, hogy hány évesek is lehetünk. Én például 20. De dolgoztam rajta. Érdekes kipróbálni, illetve angolórán esetleg a hátteret és a módszertant is megvitatni, amelyhez egy viszonylag könnyen érthető leírást mellékelnek az oldal szerkesztői. Három perces bevezető, ébresztő játéknak feltétlenül izgalmas lehet!

Emlékszik még valaki erre a szlogenre? Valamikor az őskorban, amikor a Sziget még Diáksziget volt és nem gigantikus vidámparknak, hanem közösségi élménynek készült, ez volt a mottója. Most a múlt héten befejeződő Digitális Témahét kapcsán jutott eszembe, mert valamilyen számomra is érthetetlen módon ez a hét is közösségi élmény volt. Miközben azt gondoltam, hogy az oktatás modernizációjával, az IKT használattal, a digitális iskolával kapcsolatban már nem sok meglepetés tud érni, ez a hét számomra hatalma és nagyon pozitív meglepetést hozott. Egy kicsit megpróbálok elgondolkodni azon, hogy miért és hogy ennek milyen tanulságai vannak.

Az Annotation studio (IDE KATTINTVA érhető el) nagyszerű, bár nem annyira egyszerű alkalmazás. A lényege, hogy szövegeket tehetünk fel, megoszthatjuk másokkal, majd annotálhatjuk őket. Ez alatt azt értik az oldal megálmodói, hogy szöveges, audió vagy akár videókommentárt fűzhetünk a szöveghez. Az ötlet nem egyedi, de használható. Ha valakinek mondjuk van OneNote a gépén, vagy rendelkezik az iskolája Office 365-tel, akkor az alkalmazás teljesen felesleges, hiszen ha erre képes gépekkel dolgozunk, akkor akár digitális tintával kézírással is javíthatunk, kommentálhatunk diákmunkákat. Erről ITT ÍRTUNK részletesebben. Érdemes belenézni, ha pedig csak annotálnánk, de nem OneNote-ban, akkor megoldást jelenthet az Annotation Studio.