Szerencsére egyre több iskolába kerül 3D nyomtató, persze nagy kérdés, hogy mihez kezdenek vele. Hiába nagyszerű eszköz, érdemes átgondolni, miként vezeti be az ember. Adja magát az ötlet, hogy valamelyik gyűjteményes oldalról töltsünk le modelleket és azokat nyomtassuk (ilyen oldal például a Thingiverse vagy a Sketchfab), de ez könnyen lehet zsákutca, nem fejleszti sem a mérnöki szemléletet, sem a kreativitást. Az utolsó tanóráin kipróbáltam mennyit tud megtanulni a 3D modellezésből néhány érdeklődő 14 éves, ha van rá négy tanóránk. A feladatuk az volt, hogy tervezzenek hóembert, de ehhez fokozatos egyre nehezebb programokat használtunk. A hóember mindenkinek ismerős és egyszerű forma, amit könnyen lehet fejleszteni, bonyolítani.

Nagy megtiszeltetésünkre a Szertár tudományos ismeretterjesztő oldal meghívta a TanárBlog 50%-át, hogy rendszeresen jelentkező podcastjukban vendégeskedjünk. A beszélgetés fő csapásiránya a természettudományok korszerű oktatása volt, de (a műsor második felében) sok szó esik a technika szerepéről a tanításban, a sikeres oktatási reformokról. Akinek van hozzá kedve és éppen ráér a szünetben IDE KATTINTVA hallgathatja meg az egy órás adást. Vagy akár itt is:

Néha jó egy olyan alkalmazás, ami nem tud sokat, de egy pillanat alatt el lehet kezdeni használni. Ilyen például a TodaysMeet nevű is (ITT TALÁLHATÓ). Az oldalon regisztráció nélkül létrehozhatunk egy szobát, aminek nevet adunk és már el is lehet kezdeni írni bele. A link beírásával (vagy a megfelelő QR kód beolvasásával) bárki azonnal elkezdhet hozzászólni. A közös ötletelésnek remek felülete lehet. Amikor létrehozzuk a szobát megadhatjuk, hogy eddig legyen elérhető, a maximum egy hónap. A szobát be is ágyazhatjuk egy oldalra:

Izgalmas látni, ahogy az azonnali visszajelzést adó alkalmazások egyre gyorsabban fejlődnek. Talán a Socrative volt az első ilyen alaklmazás, aztán jött sorban a többi a Geddit, a Soapbox mindegyik egyik kicsit mást, egy kicsit többet tudott, mint a többi. Most bukkantunk rá egy még újabbra, aminek Answerpad a neve (ITT TALÁLHATÓ). Tud mindent, amit az ilyen alkalmazásoktól elvárnánk: felvihetünk osztályokat és készíthetünk nekik kvízeket vagy feladhatunk azonnali kérdéseket is, amikre a diákok a megadott kód beírásával tudnak válaszolni. Ahogyan ez szinte már elvárás, van hozzá Androidos és iOS-es alkalmazás is, így a diákok akár a mobiltelefonjukról is megadhatják a választ. Ami az Answerpad igazi különlegessége, hogy a diákok rajzban is válaszolhatnak, mi pedig láthatjuk, hogy mit rajzolnak. Sőt megadhatunk pár alapképet is (az ingyenes verzióban csak párat), amire rajzolhatnak, például egy koordináta-rendszert.

Nyakunkon a 3D forradalom és egyszerre több irányból is támad: Egyre könnyebben elérhetők a 3D nyomtatók, már az iskolákban is kezdenek feltűnedezni, itt a virtuális valóság, sőt a kiterjesztett valóság, 3D-s a mozi és kis játékgép is. Ideje lenne hát, hogy a 3D tervezés belépjen az iskolába is. Ehhez lehet jó bevezető a Sculptris nevű, ingyenesen letölthető program (ITT TALÁLHATÓ), amivel virtuálisan gyurmázhatunk. Kis gyakorlattal a valódi gyurmához hasonlóan formálhatjuk azt a kis gömböt, amit a képernyőn látunk. A modellünket ki is festhetjük és le is tölthetjük obj állományként, amit akár ki is nyomtathatunk magunknak.

Nagyon vicces, hasznos és izgalams oldalnak tűnik a Buncee (IDE KATTINTVA) érhető el. Az oldalra regisztrálni kicsit nehézkes, és helyenként úgy tűnik, mintha számukr amindenki az USA-ban élne, de annyi baj legyen. Miután minden tisztességesen kitöltöttünk, és megjött több e-mail az aktiválásról stb. beléphetünk a Buncee világába. Gyakorlatilag prezentációkat készíthetünk, amelyek filmekké állhatnak össze. Renegeteg médiaelemet helyezhetünk a Buncee-ba, YouTube videótól kezdve a matricákon át az animációkig, ráadásul aká teljes fájlokat is tölthetünk fel a gépünkről. Ezeket egy szép, letisztult felületen összepakolhatjuk, majd publikálhatjuk. Érdemes kipróbálni, akár kisebbekkel is - bár minimális angol nyelvtudás szükséges ahhoz, hogy ne vesszünk el az oldalon.

Érdekes ötlet, és viszonylag egyszerűen használható a Notebookcast oldala (ITT TALÁLHATÓ), amely egy kollaboratív onteraktív táblához hasonlító felület, ahol - ahogy azt sejteni lehet már - közösen alkothatunk. Funkcionalitásában természetesen a SMART Notebook-nak a közelében sincs, de egy dologra azért jó ... régóta kérdésem az, hogy az interaktív táblát miképpen lehetne valóban azzá tenni, és ne csak úgy, hogy a tanár, illetve az a pár diák keveredjen interakcióba vele, akit kihívok a táblához, hanem valóban közösen alkossunk meg egy táblaképet. Nos, erre például (akár közös jegyzeteléssel, ami azonnal megjelenik a táblán) kiválóan alkalmasnak látszik a Notebookcast - feltéve, hogy a diákoknak is van persze gépük.

Az idegrendszer működése nem tartozik a könnyen tanítható dolgok közé. Hatalmas leegyszerűsítésekkel kell élnünk, de még így sem könnyű feltétlenül megértni azt, hogy miként lesz pár idegsejt kapcsolatából komplex viselkedés. Ebben segíthet a remek Neuronify nevű játék. (ITT TALÁLHATÓ) Klasszikus értelemben nem is játék, bár vannak benne teljesítendő feladatok, küldetések, sokkal inkább egy remek ideghálózat-szimuláció, ami segít megérteni, miként is működik az idegrendszer.

Ha lehet (ls ha van némi igény rá), szívesen szervezek ún. tartalom-alapú nyelvórákat, ahol a nyelv valóban csak a vivőanyag, és amiről igazából szó van, az valami más. Az interaktív Pearl Harbor térkép esetében a japán támadás éppen. Mindez nagyon igényesen és szépen kivitelezve, viszont cserébe elég sokáig töltődik (félő, hogy az oldal meghaladja a mai magyar közoktatás sávszélességét). Cserébe viszont nagyon igényes, és menő, ahogy az interaktív térképen mozogva, akár túlélők személyes történeteit megismerve, mozaikokként összerakhatjuk az eseményeket. Az oldal ITT TALÁLHATÓ, és valóban legyünk vele türelmesek!

A PISA-sokk szakszót már több ország is megismerte, németek, portugálok, svédek szembesültek azzal, hogy remeknek gondolt oktatási rendszerük a nemzetközi összehasonlításban minden csak nem remek. Mindenhol jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy változtassanak és az eredmények nem is maradtak el. Ugyan nekünk már három éve is kijuthatott volna belőle, a hazai oktatási rendszer változtatásai nem az OECD felmérésére adott válaszok voltak, hanem valamilyen nehezen megfogható, de annál károsabb oktatáspolitikai nosztalgia eredményei.