A biológia, kémia és fizika tanításában mindig nagy kihívást jelent annak megértetése, hogy mik is pontosan azok a méretarányok, amikről beszélünk. Mekkora valójában egy sejt? A DNS? Egy atom? Most két animációt mutatunk be, amik segíthetnek.

A Utah Egyetem interaktív genetika tananygában található egy animáció (IDE KATTINTVA), ami a kávészemtől a szénatomig enged zoomolni. Nagyon szemléletes és nagyon látványos.

Mivel fizikát soha nem tanítottam (a diákok szerencséjére nem is fogok), most nem is annyira egy weboldalról, mint inkább egy kezdeményzésről szeretnék röviden írni. Az oldal, amely elgondolkodtatott a People's Physics Book (a 'nép fizikakönyve'), amelyet teljesen ingyenesen lehet kinyomtatni, használni, dolgozni vele. Fizikatanárok biztos meg tudják mondani, hogy szakmailag milyen a könyv, az elv azonban érdekes. Vajon lehet-e források nélkül, lelkesedésből, hitből olyan magas színvonalú könyvet készíteni, amit aztán később az iskolákban használhatunk?

Ezt a kérdést teszi fel a What happened in my birthyear? nevű oldal. És válaszol is rá (angolul természetesen). Ráadásul nem is akármilyen részletességgel. Nem kell mást tennünk, mint beírni a születésünk évét, és olvasni. Remek projekt, és semmi nem kell hozzá, csak internet. Természetesen kevésbé izgalmas, ha mindenki egy évben született a csoportban, de még úgy is lehet vele valamit kezdeni, pont azért, mert iszonyatos mennyiségű adatot kapunk. Csak győzzük olvasni.

Érdekes ötlet, hogy a történeémet megjelenítsük közösségi oldal formájában. Erre, és nem kevesebbre vállalkozik a Reneszánsz IWIW nevű oldal, ahol a rengeteg forrás van feldolgozva. Érdekes mindez azért, mert a profilok közötti kapcsolatokat is rendesen megcsinálták, vicces pedig azért, mert valóban úgy néz ki, mint az IWIW (bár manapság már mintha az IWIW sem lenne a régi ...). Bár órán én nem tudom használni, szívesen olvasgatom a profilokat, csak ha szabadidős tevékenységként is.

Jókora állományok küldözgetésénél mind a mai napig szokás azokat betömöríteni, hogy kevesebb helyet foglaljanak el. A Windows ugyan beépítetten tudja kezelni a .zip formátumban tömörített anyagokat, de időről időre előfordulhat, hogy az ember egy .rar, .arj, vagy .gz kiterjesztésű tömörített anyagot kap. Ilyenkor neki lehet kezdeni vadászni az ingyenes tömörítő programokra, vagy használhatja az ember az online WobZip alkalmazást is (IDE KATTINTVA).

Egyszerűen feltölthetjük ide a tömörített állományt, majd megkapjuk az abban levő állományok listáját és kiválaszthatjuk, hogy melyiket akarjuk letölteni. Arra is lehetőségünk van, hogy az egészet egy .zip állományként töltsük le, amit már a Windows képes kezelni.

A pedagógiatörténet szerint a 19. század végén kezdődött meg az oktatás eltudományosodása. A pozitivista világszemlélettel összhangban terjedt el az a nézet, hogy a tudomány képes minden kérdésre választ adni és a közoktatás célja valamiféle kis tudósok kinevelése. A természettudományok tanításában a tudományos vs. mindennapi vita még most is zajlik, de jól érezhető az elmozdulás az utóbbi felé. A tudományos iránynak ugyanis következménye az, hogy a megtanuiltak és megtanulandók elszakadnak a mindennapi használattól és a mindennapi tapasztalatoktól, az iskolai tudás egy külön kategóriává válik, az iskolában megtult csak arra jó, hogy ott teljesítsen az ember.

Úgy gondolom, hasonló problémákkal küszködik a művészeti, ezen belül a zene oktatás is. Az ének-zene az esetek legnagyobb részében érdektelen, komolytalan, lényegtelen tantárgy és dolog. A lángoló lelkesedés ritkán jellemzi. EZ elsődlegesen is azért furcsa, mert közben a gyerekeket körülveszi a zene, sőt életükben többnyire központi szerepet játszik. Egy mai diák több zenét hallgat egy nap alatt, mint egy száz évvel ezelőtti egy hónap alatt (hiszen gyakorlatilag minden ébren töltött percében szól a zene, szól a buszon, a bevásárlóközpontban, gyakran az mp3 lejátszójáról az órán is). A Musical Futures program (ITT TALÁLHATÓ) alapállása szerint:

Létezik bulvárpedagógia? Van olyan neveléstudomány, ami az olcsó népszerűségre törekszik a megalapozott kutatásokkal alátámasztott vizsgálatok helyett? Ollé János szerint ilyen bulvárpedagógia Sir Ken Robinsoné. ITT OLVASHATÓ Ollé János blogbejegyzése erről:

Ken Robinson mondanivalója tökéletesen középen áll a tudományos értelemben vett pedagógia és a hétköznapi gyakorlatok pedagógiai nézetei között. Lelkesítő, érdekes, hatásos, nagyívű és tegyük hozzá némi cinizmussal: kifejezetten kreatív (belőle még nem ölte ki az iskola) ellenben veszélyes mindkét oldalra, de leginkább a közönségre nézve.

A Facebook mindent visz, legalábbis a közösségi oldalak tekintetében. A menő csávók csak legyintenek az iWIW-re, a MyVip pedig egyenesen ciki, a Facebook viszont tuti, oda írja ki az ember a fontos dolgokat, amik történnek vele és ott tölti online idejének nagy részét. A kérdés jogos, hogyan használhatja a tanár ezt az eszközt, hogyan integrálhatja a tanításba.

A Lessonwriter több, mint jó: hasznos! Az oldal lényege annyi, hogy egy általunk kiválasztott (angol nyelvű) szövegből feladatlapokat gyárt. Nem kell mást tennünk, mint kimásolni a szöveget, bemásolni a megadott mezőbe, kettőt kattintani, és már készen is vagyunk. A Lessonwriter kiszedi a fontosabb szavakat, feladatokat készít hozzá, esztétikusan elrendezi, mi pedig kinyomtathatjuk. Természetesen nem minden működik automatikusan, ezért például feltehetünk kérdéseket, és ezeket beilleszthetjük a feladatlapba.

Ha a BBC oldalára tévedünk, szinte mindig szembejön valami újdonság, érdekesség. Nincs ez másképpen most sem. A BBC Radio 3 fantasztikus oldalán világzenei összeállítást láthatunk. Külön érdekesség, hogy a rengeteg zene mellett a műsorokat is meg lehet hallgatni (pl. Kuba világzenei örökségéről). Ha kedvünk tartja, akár az egész világor bejárhatjuk a BBC segítségével, megismerkedve nagyon sok érdekes, minőségi zenével (igazából órán nem hazsnáltam, mert hosszú, és azért elég kevés gyereket érdekel, de én szeretem hallgatni ... :)