Sokat megy a töprengés azon, hogy milyen hatással lehet a mesterséges intelligencia a tanításra. Elsődlegesen a rettegés, hogy mihez kezdenek majd a tanárok, ha a diákok a géppel iratják meg az esszéket, ha a mesterséges intelligencia készíti a rajzokat, oldja meg a matek példákat, fordítja le a szövegeket és így tovább. Pedig ez az új technika nagyon sok pozitív hatással is lehet. Segítheti a tanárt az egyik legnehezebb pedagógiai feladat, a differenciálás megvalósításában. A Wordbe épített olvasási edző például segíthet a nyelvoktatásban a kiejtés gyakorlásában, de a diszlexiásoknak is a gyakorlásban.

Minden nyelvtanár (na jó, sok nyelvtanár) álma, hogy eg yvégtelen, mindenre megoldást kínáló tanári kézikönyve legyen, aminek meg lehet mondani, hogy milyen feladatot szeretnék az órán, és már kapom is a válaszokat. Ezek nem tesztfeladatok, vagy digitális feladatsorok, hanem olyan kommunikatív, fejlesztő játékok, amelyek izgalmassá, színessé teszik az órát. Amikor a 2000-es évek elején elkezdtem tanítani, az ilyen tematikus, kiegészítő kiadványok ritkák voltak, és rendkívül drágák (akkor kerültek 10 000 Ft-ba). És imádtam őket, mert életet vittek az órákba, és sok munkától szabadítottak meg. Erre tessék, itt van 2023, és már van olyan online felület, ahol ezt 1 perc alatt, személyre szabottan, nyelvi szintre lebontva, tematikusan megkaphatjuk. Itt tartunk ...

Biztosan sokaknak feltűnt, hogy a TanárBlog pár hete radikálisan megváltozott. 2008-ban jelent meg az első bejegyzés az akkor még tanarblog.org címen elérhető oldalon és azóta több mint tízezer cikk került ki a billentyűzetünk alól. Egész könyveket tettünk bárki számára elérhetővé, ingyenes webináriumokat, képzéseket tartottunk. Ez alatt a tizenöt év alatt nagyon sok kollégát ismerhettünk meg és azt gondoljuk, valamilyen mértékben a mi kezünk nyoma is rajta van mindazon, ami az iskolákban történik. Közben sokat változott az is, amit a tanításról és a tanulásról mi magunk gondoltunk, egyre kevesebb értelmét láttunk annak, hogy írjunk egy újabb szókártya alkalmazásról vagy egy újabb videószerkesztő programról, a technika használata magában már nem volt izgalmas, sokkal inkább az, hogy mit lehet tenni ezzel a technikával. Megjelentek az egyre mélyebb elemző, módszertani cikkek, de meg is ritkult a számuk. A beszélgetések, a közösség átterelődött a Facebook oldalunkra és a Facebook csoportunkba.

Az utóbbi évben az oldal kicsit tetszhalott állapotba is került, amit nagyon sajnáltunk. Mindez nem volt független attól, hogy az együttműködő partnerek is elapadtak. Az első években több céggel is sikerült olyan közös együttműködést kialakítanunk, ami lehetővé tette, hogy az időnket, az energiánkat annak szentelhessük, hogy a magyar tanártársadalomnak írjunk izgalmas, újító dolgokról. Nem szeretnénk, ha ez nem folytatódhatna, ezért szántuk el radikális lépésre magunkat: a TanárBlog 2023 szeptemberétől előfizetési rendszerben működik tovább. Az oldalhoz teljes hozzáférést havi 1000 forintos előfizetésen keresztül tudunk adni mindenkinek. Ezzel a, reméljük nem túl megterhelő összeggel az előfizetők számára olvasható válnak teljes mértékben a korábbi cikkeink és az újak is. Mostantól rendszeresen jelennek majd meg újabb cikkek is, kisebbek és nagyobbak, ötletek, alkalmazások bemutatásai, letölthető anyagok, elgondolkodtató vezércikkek, minden, ami a jó öreg TanárBlogon megszokott. Reméljük sokatoknak lesz kedve hozzájárulni ahhoz, hogy ez az oldal továbbra is fennmaradjon!

A nagy Kahoot!-láz idején sok tanár hamar rájött arra, hogy az online kvízek használata akkor a legkényelmesebb, ha azt a diákok állítják össze. Magam is adtam ki ilyen feladatokat, amiben kvíz kellett készíteniük például az összefoglaló órához. A végeredmény szinte mindig lehangoló volt. Nem sokban különböztek attól a burgonya fajtákra kérdező kvíztől (megnézhető IDE KATTINTVA), amit egyszer kifejezetten viccből raktam össze. A kérdések többsége adatokra, szavakra, magukban lényegtelen részletekre kérdezett rá. Ilyesmik mint: Milyen magas a Kékes? A) 1014 m B) 1015 m C) 1016 m. Egy újabb érdekes adat! – mondhatná rá Galla Miklós.

A digitális kompetenciák fejlesztése ma már minden szaktanár feladata a NAT szerint, és nem korlátozódhat kizárólag az informatikaórákra. Részben helyes, hogy ezt már az alaptanterv szintjén kimondjuk, csakhogy az egyébként sok oldalról gúzsba kötött pedagógus már eddig is nehezen képes a tananyagot elsajátíttatni a diákokkal, ha még erre a digitális kompetenciák fejlesztése is rákerül plusz teherként, könnyen belátható, hogy nem feltétlenül érjük el a magasztos célt. Ezért is gondoltuk, hogy helye lenne egy teljesen újragondolt informatikai tantervnek, amely alkalmazkodik a diákok aktuális igényeihez, és három szinten, modulárisan segíti az IKT-kompetenciák fejlesztését. A lapozás után egy teljesen újragondolt digitális kultúra (informatika) tantervet találsz, amely nem csupán digitális kultúra órán, hanem bármilyen órán remekül elővehető, fejleszthető. Ha ezt kiegészítjük egy olyan értékelési rendszerrel, amely képes a nem dig.kult. órán történő tanulást is visszajelezni, akkor teljes az innováció! :)

Vajon mi működik az oktatásban, mit érdemes bevezetni, milyen innováció 'ragad meg'? Ezek mind olyan kérdések, amelyek minden tanárt, szülőt (jó esetben iskolaigazgatót és fenntartót). Foglalkoztatnak. Bárcsak lenne egy olyan gyűjtemény, amely megmondja, hogy mibe érdemes belevágni a fejszénket. Ebben a cikkben egy olyan hatalmas meta-kutatást mutatunk be, amely sorra vesz 30 különböző lehetslges pedagógiai innovációt, és három szempontból elemzi: mennyire drága a bevezetése, mennyire megalapozott a tudományos háttere, illetve milyen hatása van - hány hónapot 'tesz hozzá', vagy éppen 'vesz el' egy diák iskolai életéből. A lapozás után érdemes böngészgetni, mert remek ötleteket ad, és megnézhetjük, hogy mennyire hasznos az, amit éppen mi szeretnénk bevezetni. Az oldal angol nyelvű.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással lesz, vagy akár már van az MI az oktatásra jellemzően két sarkosan ellentétes véleményt lehet hallani. Az MI optimisták úgy látják, ezzel egy soha nem látott eszközt kaptak a kezükbe a tanárok, végtelen mennyiségben állíthatók elő tananyagok, feladatok, amiket azután az MI javítani is képes, még kevésbé kell majd unalmas procedurális tudást, alapismereteket tanítani és összességében jobb hely lesz majd az iskola. A pesszimisták ezzel szemben azzal riogatnak, hogy az iskola és a klasszikus tanítás ezzel végérvényesen szerepét veszti, hiszen semmi olyat nem tud kínálni, amit ezek a programok ne tudnának, az iskolai oktatás eljelentéktelenedése ezzel tetőzik be és a tanálok végleg csak gyermekmegőrzők lesznek. Az igazság minden bizonnyal a két véglet között van, de hogy hol, azt nem könnyű megtalálni. Segíthet ebben egy kísérlet, amiben arra próbáltam rávenni a mesterséges intelligenciát, hogy tervezzen egy sakk-készletet.

Kevés olyan agyzsibbasztó dolog van, mint amikor valamilyen adathalmazt kell megtanulni, de sajnos gyakran elkerülhetetlen. Ezeket tanítani sem túl szórakoztató, de tanulni talán még rosszabb. Most például a légkört alkotó gázok és azok tulajdonságai voltak ilyenek, amit a nyolcadikosoknak meg kellett tanulniuk. Szerencsére eszembe jutott gyermekkorom játéka az autóskártya és az is, hogy miként lehetne alkalmazni erre a helyzetre. Persze az ötlet könnyen alkalmazható bármilyen más dologra, aminél több adatot is meg kell tanulni.

Jó hír a gamifikáció iránt érdeklődőknek, és a nem érdeklődőknek sem rossz, szóval érdemes tovább olvasni! :) Az elmúlt időszakban egy Erasmus pályázatnak (#Gamifactory) köszönhetően intenzíven tudtunk dolgozni azon, hogy a tanári közösségünknek elkészíthessünk egy színes, izgalmas, szakmai csomagot a játékosításról (gamification) és kitekintésképpen a játékalapú tanulásról (Game-based learning). Ezt osztjuk most meg veletek most nektek!

Az utóbbi hónapokban a csapból is mesterséges intelligencia folyik, köszönhetően annak a radikális fejlődésnek, amit az MI által vezérelt csetbotok produkálnak. Sokan töprengtek már arról, hogy vajon milyen hatással lesz mindez az oktatásra és a felvázolt lehetőségek között a hurrá-optimistától az oktatási Armageddont jóslóig mindenféle van. A lehetséges eszközök remek gyűjteménye található meg IDE KATTINTVA. Természetesen az első gondolata szinte mindenkinek az volt, hogy miként tudják a diákok majd csalásra használni ezeket az eszközöket, bizonyítva ezzel, hogy a tanár-diák viszony ma is sokkal inkább rabló-pandúr és nem kooperatív munka. Sokan az esszé, a klasszikus számonkérések végét jövendölték (mi is megnéztük hogyan teljesít az érettségin a ChatGPT), meglehet, nem ezek az igazi kérdések, hanem sokkal inkább az, hogy miként alakítják át ezek az eszközök a tudás szerkezetét és ehhez miként lehet és kell alkalmazkodnia a tanításnak.