Sokat megy a töprengés azon, hogy milyen hatással lehet a mesterséges intelligencia a tanításra. Elsődlegesen a rettegés, hogy mihez kezdenek majd a tanárok, ha a diákok a géppel iratják meg az esszéket, ha a mesterséges intelligencia készíti a rajzokat, oldja meg a matek példákat, fordítja le a szövegeket és így tovább. Pedig ez az új technika nagyon sok pozitív hatással is lehet. Segítheti a tanárt az egyik legnehezebb pedagógiai feladat, a differenciálás megvalósításában. A Wordbe épített olvasási edző például segíthet a nyelvoktatásban a kiejtés gyakorlásában, de a diszlexiásoknak is a gyakorlásban.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással lesz, vagy akár már van az MI az oktatásra jellemzően két sarkosan ellentétes véleményt lehet hallani. Az MI optimisták úgy látják, ezzel egy soha nem látott eszközt kaptak a kezükbe a tanárok, végtelen mennyiségben állíthatók elő tananyagok, feladatok, amiket azután az MI javítani is képes, még kevésbé kell majd unalmas procedurális tudást, alapismereteket tanítani és összességében jobb hely lesz majd az iskola. A pesszimisták ezzel szemben azzal riogatnak, hogy az iskola és a klasszikus tanítás ezzel végérvényesen szerepét veszti, hiszen semmi olyat nem tud kínálni, amit ezek a programok ne tudnának, az iskolai oktatás eljelentéktelenedése ezzel tetőzik be és a tanálok végleg csak gyermekmegőrzők lesznek. Az igazság minden bizonnyal a két véglet között van, de hogy hol, azt nem könnyű megtalálni. Segíthet ebben egy kísérlet, amiben arra próbáltam rávenni a mesterséges intelligenciát, hogy tervezzen egy sakk-készletet.

Az utóbbi hónapokban a csapból is mesterséges intelligencia folyik, köszönhetően annak a radikális fejlődésnek, amit az MI által vezérelt csetbotok produkálnak. Sokan töprengtek már arról, hogy vajon milyen hatással lesz mindez az oktatásra és a felvázolt lehetőségek között a hurrá-optimistától az oktatási Armageddont jóslóig mindenféle van. A lehetséges eszközök remek gyűjteménye található meg IDE KATTINTVA. Természetesen az első gondolata szinte mindenkinek az volt, hogy miként tudják a diákok majd csalásra használni ezeket az eszközöket, bizonyítva ezzel, hogy a tanár-diák viszony ma is sokkal inkább rabló-pandúr és nem kooperatív munka. Sokan az esszé, a klasszikus számonkérések végét jövendölték (mi is megnéztük hogyan teljesít az érettségin a ChatGPT), meglehet, nem ezek az igazi kérdések, hanem sokkal inkább az, hogy miként alakítják át ezek az eszközök a tudás szerkezetét és ehhez miként lehet és kell alkalmazkodnia a tanításnak.

Nincs forróbb téma manapság a mesterséges intelligenciánál. Bár a legnagyobb zajt a ChatGPT-vel írt esszék és a Dall-E-vel készült képek csapták, a technikát legalább annyira, ha nem jobban lehet használni programok írására. Mit jelent ez vajon az oktatás számára? Ha majd az MI-k írják a programokat, akkor nem is kellenek programozók? Továbbra is olyan fontos a kódolás oktatása, ahogy azt eddig minden 21. századi pedagógiáról szóló könyvben, előadásban, podcastban és TED-talkban mondták évek óta? Gondoltam, kipróbálom magam is, íme az eredmény és a tapasztalatok:

A minap jelent meg egy minden eddiginél okosabb és ügyesebb mesterséges intelligencia chatbot, a ChatGPT, amit bárki kipróbálhat (IDE KATTINTVA). ezzel a mesterséges intelligenciával beszélgetni is lehet és magyarul is elég jól tud. Érdekessége, hogy az informáciit, adatait nem közvetlenül a webről szedi, hanem csak abból, amire tréningezték. Adta magát a gondolat, hogy nézzük meg, miként teljesítene az érettségin.