• YouTube videók összefoglalása - sokoldalú AI alkalmazás

    Tippek, trükkök - 4 hónapja

    Írta: Prievara Tibor

    Ha bármilyen kérdésed van, ahogy régen a válasz az volt, hogy 'biztosan van rá egy app', most már azt mondják, hogy 'biztosan van rá egy AI'. És ez nagyjából igaz is. Most egy olyan alkalmazást ajánlunk mindenki figyelmébe, amely hosszú youtube videókat foglal nekünk össze, illetve segít feldolgozni a tanórán. Mutatjuk, hogyan.

    Bővebben...

  • Hogyan segítheti a munkánkat a mesterséges intelligencia?

    Tippek, trükkök - 4 hónapja

    Írta: Nádori Gergely

    kepAmióta megjelentek a nagy nyelvi modelelkre épülő chatbotok és ezzel a mesterséges intelligencia belépett az életünkbe egyszerre lehet arról hallani, hogy hamarosan feleslegessé teszi a tanárok munkáját, de arról is, hogy a tanárok legjobb pajtása lehet majd, ami minden problémájukra válszt ad a dolgozatok összeállításától és javításától kezdve a differenciálásig. Közben arról is sokat hallhattunk, hogy mennyire nem egyszerű jól használni ezeket az eszközöket. Új szakmaként jelent meg a prompt szakértő, aki képes jól kérdezni a mesterséges intelligenciát és már képzések is indultak erről. Mi úgy gondoltuk, hogy arról, miként érdemes a mesterséges intelligenciától kérdezni, érdemes lenne megkérdezni a mesterséges intelligenciát. Mutatunk is ehhez egy bárki által használható remek promptot!

    Bővebben...

  • Kisfilm az energiaválságról

    Oktatóvideók - 4 hónapja

    Írta: Nádori Gergely

    filmMost csak gyorsan ajánlok egy 8 perces animációs filmet, ami egyfelől remek rajzokkal dolgozik, másfelől viszont nagyon komoly témát érint, az energiaválságot, fenntarthatóságot. Remek beszelgetések kiindulóalapja lehet. IDE KATTINTVA érhető el. Nem feltétlenül vidám a kicsengése, de hát a téma sem az.

    Bővebben...

  • Rézsútos stratégiák

    Internet a tanórán - 4 hónapja

    Írta: Nádori Gergely

    strategiakAmikor a 21. századi készségek kerülnek elő, szinte mindig előkerül a kreativitás is. Sir Ken Robinson is azt hagsúlyozta, hogy az iskola legfontosabb feladata a kreativitás fejlesztése kellene, hogy legyen. Ezzel mindenki egyetért, de igazából hogyan lehet fejleszeteni a kreativitást? Hogyan lehet növelni? Egyértelmű, hogy csak akkor lehet, ha erre lehetőséget adunk. A 21. szőzadi iskola egyik lényege kell legyen az olyan projektek használata, amiben szerep jut a kreativitásnak. De hogyan lehet segíteni a kreativitiást? Elég, ha a tanár azt mondogatja: Legyél kreatív!, nem olyan ez, mint amikor a rendező arra utasítja a színészt, hogy Légy spontán!, aztán várja a remek alkotást?

    Érdekes lehet, hogy mit kezdett ezzel a problémával ötven évvel ezelőtt a modern zene egyik legmeghatorozóbb alakja Brian Eno, aki Peter Fuchs médiaművésszel együtt dolgozta ki a kreativitást elősegítő részútos stratégiákat. Száz kis kártyát készítettek, mindegyiken csak egy-egy mondat, egy-egy javaslat szerepel, ami segíthet továbblökni a megakadt kreatív folyamatot. A gyűjteményt azóta is széleskörűen használják.

    Bővebben...

  • Fehér és fekete kalapos gamifikációról

    Vezércikk - 4 hónapja

    Írta: Prievara Tibor

    Mostanra elég elterjedt lett a gamifikáció fogalma (pedagógusok között is), ugyanakkor ahogy köznapiasodik, úgy tágul, hígul is az értelme. Ma már gyakorlatilag mindent gamifikációnak hívunk, a Kahoot!-tó-l a fogócskázásig. Ez persze nem feltétlenül baj, ugyanakkor érdemes egy kicsit megvizsgálni a gamifikáció és a motiváció lehetséges összefüggéseit. Vajon káros-e, ha pontokat adunk a gyerekeknek? Külső motivációs eszközzel valójában demotiváljuk őket, ha jelvényeket kapnak a jegyek helyett? Ehhez Yu-kai Chou keretrendszerét hívjuk segítségül, amely számunkra kényelmesen megkülönböztet fehér és fekete kalapos gamifikációt. Vajon mivel teszünk jót, és mivel ártunk, ha gamifikálni próbálunk?

    Bővebben...

  • Vissza a múltba: Kötelező képzés 2024-ben 2018-as tematikával

    Vezércikk - 4 hónapja

    Írta: Prievara Tibor

    A minap egy kötelező képzésen kellett részt vennem, hiszen kb. másfél évvel ezelőtt egy remek laptopot kaptam közoktatásban tanító tanárként, és hát ehhez dukál a profi képzés. A platform nemrég nyílt meg a csoportom számára, kik nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a munkába - végre megtudhattuk, hogy mi az a Kahoot!, és azt is, hogy egy számítógéppel mit is kell (lehet) csinálni az órán, vagy általában az oktatásban.

    Ahogy megnyitottam az első tananyagot, hihetetlen deja vu érzés fogott el. Biztos voltatok már így; amikor elolvastok egy szöveget, és azt gondoljátok, hogy 'ezt magam sem mondhattam volna másképp'. A szomorúság akkor öntött el, amikor kiderült, hogy nem is mondtam, hiszen a saját írásomat olvastam viszont tananyagként (Nádori Gergellyel közösen írt A 21. századi iskola (2018) című kiadványról van szó).

    Persze lehetne kicsinyesen azon lamentálni, hogy egy RRF projektben valószínűleg elég tetemes összegért elkészített kurzus szerzőinek vajon miért nem telik saját gondolatra, és miért kell egy másik írást átemelni, de ez alapvetően hízelgő is lehetne. Mégis szomorú vagyok most, és azt is elmesélem, miért.

    Természetesen a szerzők szerint ez teljesen oké, hiszen, ha megnevezem a forrást (amit kétségkívül megtettek), akkor mindenkitől azt a szellemi tulajdont hasznosítom újra, és értékesítem egy EU-s projektben, amelyiket csak szeretném. Eszembe jut hirtelen több alternatív megoldási lehetőség is (pl. írni a szerzőknek, megegyezni velük, engedélyt kérni, vagy csak közölni, hogy használjuk az anyagait, esetleg megkérdezni, hogy nem jutott-e eszükbe 2018 után valami újabb, kurrensebb tartalom - ezek a megoldások kétségkívül mind sokkal bonyolultabbak lennének, egyszerűbb simán lenyúlni, majd bízni abban, hogy nem derül ki, vagy ki is derül, hát mindegy - hiszen a forrást megjelöltük).

    A korrektség kedvéért, a tananyag több részből áll, a mi könyvünk alapján az első, pedagógiáról, módszertanról szóló részt vették át (azt sem 100%-ban), a második rész már konkrét eszközökről szól (minderről később még lesz szó).

    Szóval nem tehettem róla, de ahogy olvastam a saját írásunkat kurzusként, és kattintgattam a teljesen értelmetlen ellenőrző kérdésekre (90%-ot sikerült elérnem, szerintem nem rossz eredmény), azon vettem észre magam, hogy a ború okát keresem. Vajon az fáj ebben, ahogy a könyvünkkel bántak? Sajnos arra kellett rádöbbennem, hogy nem, nem az fáj. Hanem minden más.

    Először is nézzük magát a koncepciót. A digitális tanulás 2020 márciusában robbant be mindenkinek az életébe, amikor egyik napról a másikra át kellett állni a COVID miatt digitális oktatásra. Ezt - mint utólag kiderült - példaértékű szakmai minőségben hozta a magyar közoktatás, ITT éppen Maruzsa Zoltán elégedettkedik, az érettségik sem sikerültek rosszabbul, mint az előző évben szóval minden remekül működött - mondták. Nézzük meg a reakcióidőt egy kicsit - 2020 márciusában kötelezővé teszik a digitális oktatást, az ehhez szükséges eszközt (laptopot) 2022-ben kiosztják, majd a képzést, ami KÖTELEZŐ mindenkinek, aki laptopot kapott (nehogy ne tudjon vele mit kezdeni) 2024-ben elindítják - ráadásul mindezt egy 2018-as könyv tematikájával. Azért ez szomorú, nem?

    Mindenesetre elég jól jelzi a nagy ellátórendszerek rugalmasságát, és alkalmazkodóképességét egyes helyzetekhez. Az, hogy a mesterséges intelligenciáról például egyetlen szó sincs, cserébe az Érettségi.com oldalt ajánlják, ahol angol nyelvből többek között a ‘banking services’ című remek írást találhatjuk - ami nem más, mint egy gazdasági leírás a bankok működéséről. Ez gyakorlatilag az internet őskorába repít minket vissza, amikor a statikus oldalakon máshol megjelent szövegeket duplikáltak sokan, és ezt digitális fejlesztésként tartották számon. Amivel nincs is semmi baj, de legalábbis fura, hogy 2024-ben egy digitális kompetenciákat tanítani kívánó kurzusban ilyen tartalmakról kell írnom - hogyan használnám fel a ‘digitális oktatásban’. A válasz egyszerű: nyilván kinyomtatnám, és az órán lehetne mondjuk egyesével lefordíttatni a mondatokat a gyerekekkel. Ennyit a modern pedagógiáról 2024-ben.

    Azzal persze senki nem foglalkozik, hogy az első - nagyrészt általunk írt - pedagógiáról, módszertanról szóló általános részt bármilyen szinten összekösse az eszközökről szóló folytatással. Ha bárki akár csak a legkevésbé is komolyan gondolta volna az első részt, biztosan nem ír ilyen másodikat. Középiskolai nyelvtanárként nekem a Duolingo, Xeropan és az Érettségi.com közül lehet választani. Azaz vagy statikus, nyomtatható tartalmakat nézegetek, vagy egy teljesen felépített, önjáróan működő, tanórai nyelvtanításra korlátozottan alkalmas tananyagot - hiszen a Duolingo pont azért van így kitalálva, hogy otthon mindenki naponta 10 percet nyomogassa - egyedül, világos felhasználói élményt nyújtó, lineáris tananyaggal. Vagy talán beszélgessenek a gyerekek a Xeropan csetbottal az órán? És ne egymással? Teljesen értelmetlennek érzem, hogy olyan alkalmazásokat kelljen lapozgatnom, amelyek pont az iskolai munka helyett vannak, és önálló tanulásra készültek. Vagy netán már olyan világra készülünk, ahol a tanár (vagy takarító, asszisztens, vagy aki éppen kéznél van) bemegy az órára, bekapcsoltatja a gyerekekkel a számítógépet, akik majd önállóan tanulnak egy online rendszerben?

    Ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy az adaptivitást hogyan is értelmezik még sokan. Pár éve egy nagy oktatási konferencián voltam, ahol egy vezető dicsérte az adaptivitást az NKP-ban. Azt mondta, hogy remek lesz, mert ha a diák egy videót kiválaszt, akkor a rendszer tudja majd, hogy milyen tartalmakat (videókat, témakört stb.) ajánljon a tanulónak. Azaz, ha jól értem, arról van szó, hogy a digitális oktatással a gyerekeket egy viszonylag szoros buborékba zárjuk be, ami jobban korlátozza őket, mint egy Facebook algoritmus. Csak érdekesség, hogy ugyanezen az előadáson hallottam anno azt is, hogy milyen fantasztikus SNI-s anyagokat készítettek az NKP-ban, és erről sajnos egy képet is mutatott, amit sikerült lefényképeznem. Persze nem elvárható, egy 60+ os, komoly oktatási vezető férfitól, hogy a South Park rajzfilmeket ismerje, de azért sokan mosolyogtak a képen - sőt, még mi is írtunk a South Park karakter generátorról régebben.

    Összefoglalva, nincsenek jó híreink. Egy olyan tananyagban, amit 2024-ben 100000+ tanárnak kötelezővé tesznek, szomorú, hogy 2018-as alapokra innovatívnak 2005-ben is csak nehezen nevezhető weboldalakat kell nézegetni, és gondolkodni kreatív felhasználásukról a tanórán. Ami azonban számomra a legzavaróbb, és legkínosabb: az látszik ebből a tananyagból, hogy valójában senki nem gondolta át, hogy mit is kellene tanulnia ennyi tanárnak egy 30 kredites kurzuson, hanem innen-onnan koncepciótlanul összevágtak egy anyagot, majd gyorsan elkészítették. Csak legyen meg, egy újabb pipa egy Excelben valahol. Az, hogy nem lehet komolyan venni a második részt annak, akik az elsőt érdemben elolvasták, nem számít. Mint ahogy az sem, hogy a tesztkérdések hihetetlenül egyszerűek, egy komoly pedagógiai paradigmaváltásról szóló első rész kapcsán pl. vissza kell emlékezni szó szerint egyes elemeire a szövegnek - az, hogy ezzel semmit nem tudunk meg a pedagógusok valódi megértéséről, láthatóan senkit nem zavar. Ahogy ezt Phil Collins énekelte régen: ‘Do as I say, don’t do as I do’ - azaz szabad fordításban: Ne azt figyeljék, amit csinálok, hanem azt, amit mondok’.

    Bővebben...

  • Adatok a klímaváltozáshoz

    Internet a tanórán - 5 hónapja

    Írta: Nádori Gergely

    klimaA klímaváltozás korunk egyik legfontosabb kérdése, egyik legnagyobb kihívása. A 21. századi pedagógia egyik fontos elve, hogy valós problémákkal, valós adatokkal dolgozzunk a diákokkal, mert akkor lesz a számukra is egyértelmű, hogy amit tanulnak, annak értelme van. Ezért lenne fontos, hogy a klímaváltozásról ne csak az elvek sziintjén (üvegházhatás) és ne is csak általánosságban beszéljünk. Az is fontos szempont, hogy a diákok átérezzék, ez az egész nem csak a korallzátonyokon élők problémája és nem is csak a tájfun övezetben élőknek lényeges. Ezért is lehet nagyon hasznos, ha valahol a saját országunkra vonatkozó pontos és valós adatokat tudunk találni.

    Bővebben...

  • Itt egy újabb MI alkalmazás - elkészíti a tananyagot helyetted

    Nyelvoktatás - 5 hónapja

    Írta: Prievara Tibor

    Ahogy haladunk egyre előrébb a mesterséges intelligencia világában, újabb és újabb alkalmazási lehetőségek bukkannak fel és versenyeznek a figyelmünkért ... és a pénztárcánkért. Hasonló kicsit a helyet ahhoz, mint amikor hatalmas és népszerű gyűjtő oldalakon adták közzé az újabb és újabb web 2.0 alkalmazásokat, és szinte lehetetlen volt követni, éppen mi is az aktuális hype tárgya. Most egy egyszerűen használható, elég jól működő AI alkalmazást mutatunk be röviden, amely közel 50 funkcióval segíti a tanárok munkáját - értékelő táblázatoktól, óravázlatokon át egészen egy YouTube videóhoz elkészített automatikusan generált feladatlapig.

    Bővebben...

  • MI figyelemzavarosoknak

    Internet a tanórán - 5 hónapja

    Írta: Nádori Gergely

    mano kep Jó eséllyel naponta jelenik meg egy-egy olyan alkalmazás, ami az AI-t próbálja használni. Meglehet, naponta jelenik meg olyan, ami az oktatást célozza meg. Ma már válogathatunk az olyan alkalmazások között, melyek feladatokat gyártanak, diasorokat készítenek, szószedetekkel állnak elő és így tovább. Az oktatási innovációk szinte mindegyike azt ígéri, hogy segít abban, ami a modern pedagógia Szent Grálja, a differenciálásban. Miközben a személyre szabott tanulás már régóta fennen hangoztatott elv lenne, annak praktikuma fájóan hiányzik. Ezért is lehet érdekes egy olyan alkalmazás, ami kifejezetten a figyelemzavarosokat célozza meg. Mivel sokrétű eszközről van szó, ezért mindenféle órán lehet használni, mi egy vicces irodalmi példát is mutatunk hozzá.

    Bővebben...

  • Művtörisirató

    Vezércikk - 5 hónapja

    Írta: Nádori Gergely

    kepUgyan egy ideje már lehetett tudni, hogy a művészettörtnet mint tantárgy kikerül a középiskolákból és a választható érettségi tárgyak közül, mégis nagy felháborodást keltett a felismerés, hogy ez tényleg így lesz. Érdekes módon a mozgóképkultúra és médiaismeret kikerülése a tantervekből nem vert ekkora hullámokat, pedig nehéz amellett érvelni, hogy miért felesleges manapság egy diáknak megtanulnia azt, hogy miként kell tájékozódni a rázúduló információtömegben. A művészettörténet azonban más, nem olyan modern huncutság, mint a média, ezt még Eötvös József vezette be a középiskolákban, írják mindenhol. (Bár ennek nyomát az 1871-ben Eötvös által benyújtott, majd 12 évvel később elfogadott törvényben nem találtam.) Míg a TanárBlog nehezen lenne azzal vádolható, hogy a jelen oktatáspolitika rajongója lenne, mégis azt gondolom, nem baj, ha megszűnik ez a tantárgy. Vagyis pontosabban: nem az a baj.

    Hosszas webtúrás után is csak annyit sikerült megtalálnom, hogy 2021-ben 211 tanuló érettségizett ebből a tárgyból, amiről tudni kell, hogy választható tantárgyként van jelen a középiskolák utolsó két évében és messze nem volt mindenhol lehetősége a diákoknak arra, hogy ezt a tárgyat válasszák, még ha szerették volna is. Ennek alapján a barbárság új korszakát látni a tárgy megszüntetésében kicsit erős következtetésnek tűnik. A felzúdulásban tetten érhető a magyar oktatás egy másik kifejezetten avítt tulajdonsága is, a tantárgyizmus. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy valami akkor van jelen az iskolában, ha tantárgy és lehetőség szerint még jegyet is kapnak belőle a diákok, sőt, ha lehet még érettségizni is kötelező belőle. Ez lett szegény komplex természettudomány tantárgy veszte is, aminek az említésénél a felháborodás nagyja arról szólt, hogy akkor hova tűnik a kémia és a fizika.

    Bővebben...