Néhány éve megjelent egy könyv Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes, kicsit provokatív cím, főleg egy tanárnak, de a minap mégis ez jutott eszembe. Nem is annak kapcsán, hogy értelmetlen lenne, amit tanítok (néha azon is el szoktam tűnődni), hanem annak kapcsán, hogy az iskolában vajon hol tanítjuk meg azt, amit tudni érdemes? Melyik órán kerülnek elő az igazán fontos dolgok, azok, amikre szinte mindenkinek szüksége lesz?

Kiselőadások voltak éppen, a kilencedikesek mutattak be egyes tudósokat, akik valami fontosat tettek hozzá a mechanika tudományához. Amúgy visszafogottan szoktam csak használni a kiselőadásokat, sok a rossz tapasztalatom velük, főleg amikor olyanokról beszélnek a diákok, amit egyáltalán nem értenek (felolvasnak Wikipédia szócikkeket például, néha akadozva az idegen szavaknál). Jöttek sorra a Powerpointok és egyik rettenetesebb volt, mint a másik. Amikor a harmadik csoport állt elő a fekete háttéren sötétvörös 6 pontos betűkkel írt diáival, amikről egyszerűen felolvasták a szöveget, elegem lett. Elmondtam nekik, hogy engem kérdeznének, lenne a TEK-nek egy Powerpoint osztaga (természetesen Prezikkel és egyéb prezentációs anyagokkal is foglalkozna), ami ilyenkor rájuk törné az osztály ajtaját és azonnal letartóztatná őket borzasztó prezentáció tartásának vádjával.

A kérdést elég gyakran teszik fel nekem, ezért arra gondoltam, megnézem mit ír erről a magyar nyelvű internetes sajtó. Nemrég olvastuk (és ajánlottuk Facebook oldalunkon az Iskolai korrupció címmel megjelent posztot, ahol a szerző egy velejéig romlott iskolát ír le. Itt - a rengeteg pénzpumpáló technika között - megemlíti a több milliós interaktív táblákat is, amelyek ez órán használhatatlanok, ráadásul lassítják az órát, hiszen interaktív táblán 2, míg rendes teremben 9 példát is megold a szerző egy órán. Aztán belefutottam a NYEST-en egy cikkbe, ahol ezt olvastam: " Hány laptopot lehetne venni egy interaktív tábla árából? Tízet egészen biztosan." Aztán meg ezt: "Ha a táblához szükséges szoftverek árát is beszámítjuk (ami nélkül tényleg csak egy nagyon drága kivetítő), akkor pedig a 16 laptop még kevesebbe is kerül". Végül arra is felszólított a szerző, hogy keressünk jó példákat az interaktív tábla használatára - olyan példákat, ahol nem a tanár miatt működött jól az óra, hanem kifejezetten az interaktív tábla miatt, illetve azt is állítja, hogy a frontális oktatást erősíti a tábla. Szóval ezeken kezdtem el töprengeni, az eredmény a lapozás után található.

Talán a címben a név keveseknek mond akármit is, de ha azt mondom, HEADWAY, már sokkal többen bólogatnak, hiszen abból tanultak angolul. Mint ahogy a rendszerváltás után gyakorlatilag a fél ország, amikor a Headway sorozat meghatározó szereplőjévé volt a nyelvtanítás világának. Felnőtteknek szóltak a könyvek elsősorban, akik rendkívül élvezték, hogy végre érdekesebben, színesebben tanulhatják a számukra annyira fontossá vált angol nyelvet. A Headway sorozatnak azonban nem csupán múltja, hanem jelene és jövője is van, hiszen továbbra is az egyik leggyakrabban választott tankönyv. Fura, de mi, magyarok, még világviszonylatban is nagy Headway rajongónak számítunk (ha jól emlékszem az Olaszokkal együtt). Új könyv azonban már nem születhet, mert John Soars már nem ír többet. Pár napja, egy súlyos betegség vette el tőlünk. 61 éves volt. Itt, a TanárBlogon is volt szerencsénk, a Headway sorozat egy régebbi, videókkal tanító részét 'számítógépre alkalmazni'. Nagy öröm, hogy közel 30 000 alkalommal tanultak már nálunk is belőle.

Időről-időre találkozom olyan emberekkel, olyan kollégákkal, akik a frissen megtértek hevületével beszélnek arról, hogy az IKT használatot hogyan kellene elterjeszteni minden iskolában. Nekem ez a misszióm! - hallottam már párszor. A neofita buzgalomhoz többnyire a pogányok, az IKT nem használók vagy éppenséggel elutasítók megvetése is társul.

Úgy vélem, ez a fajta missziós lendület többet árt, mint használ, ahogyan a régi korok keresztény hittérítői sem feltétlenül használtak vallásuk ügyének. Nem véletlen, hogy olyan sok mártír került ki közülük. Az sem használ feltétlenül a Krisztus ügyének, hogy a mai napig fel lehet emlegetni az inkvizíció vagy éppenséggel a konkvisztádorok rémtetteit. Ha az IKT használatból hit és misszió lesz, ugyanez lehet a sorsa.

Elindult egy blog az év elején, ahol a világ 'innovatív' tanárait keresték, és kérték fel, hogy írják le mit, hogyan csinálnak (esetleg azt is, hogy miért), illetve mit gondolnak az IKT helyzetéről onnan, ahol ők állnak. A blog címe Dailyedventures (ITT TALÁLHATÓ), és egy Anthony Salcito nevű guru indította. A Microsoft Partners in Learning programja segítségével kerestek 365 tanárt, akik sokszor érdekes dolgokat írnak, ha bírja valaki a nyelvet, akkor érdemes lapozgatni. Ami külkönleges aktualitást ad mindennek, az nem más, mint hogy a TanárBlog szerkesztője is bekerült a válogatásba, és éppen tegnap jelent meg a cikk :) Ha valakit érdekel, IDE KATTINTVA elolvashatja itthon néha 'hangulatkeltő'-nek (ott újszerűnek) gondolt véleményünket a dolgok állásáról.

Az IKT hatékony napi használatának egyik fontos előfeltétele a virtuális (digitális) osztályterem, ami az a hely, ahol kommunikálni tudunk a diákokkal, megosztani anyagokat, linkeket, feladatokat, illetve a gyerekek is tudnak együtt dolgozni. Ez az a virtuális tér, amit betöltünk képekkel, feladatokkal videókkal, blog posztokkal, fórum bejegyzésekkel stb. Én jelenleg négy csoportot tanítok, és ez a közel 70 diák produkált kb. 800 blog posztot, rengeteg bejegyzést, és az is látszik, hogy naponta többször is meglátogatták a diákok az oldalt. És elérkeztünk egy nagyon fontos kérdéshez: melyik oldalt válasszuk? A külföldieket (pl. Ning, Edmodo), vagy a magyar alkalmazásokat? Több van ebben, mint először gondolnánk, a lapozás után némileg hangulatkeltő összehasonlítással és szubjektív elemzéssel próbálom borzolni a strandhangulatot :)

Melyek azok a közhelyek, amelyek az IKT használata kapcsán közkeletűek? Nos, mindezt remekül összegyűjtve találtuk meg a Mindennapi pszichológia című magazinban, itt találhatóan. Azért gondoltuk, hogy írunk róla, mert nagyon szépen felsorakoztatja mindazokat a kliséket, amelyek többet ártanak, mint használnak az IKT elterjedésének. A lapozás után számot vetünk ... és vihart aratunk :)

A múlt héten volt szerte a világon (leginkább az USA-ban) a Teacher Appreciation Week (azaz a tanárok megbecsülésének a hete). Ezen a héten (illetve május 8-án) kis ajándékokkal köszöni meg a társadalom a tanárok munkáját. Elgondolkodtam azon, mit is jelent nekünk mindez, és mit is hozott ez a hét itthon és külföldön a megbecsülés hete mellett. Szombaton a NYESZE konferenciáján jártam, és ott hangzott el egy előadásban, hogy a kis majmok is csak az alfahímtől hajlandóak tanulni, akárkitől nem. A kérdés az, hogy a (magyar) tanárok társadalmi elismertsége hogyan viszonyul egy ilyen alfahím szerephez ... lapozás után egy érdekes tanárellenes blogról, valamint egy angol cikkről szeretnék beszámolni.

Az ötlet nem a miénk, egy nemrég megjelent, Michael Trucano tollából született blogposzt bírt hasonló címmel. Trucano szakértő, és összeszedett 10 (azaz csak 9) olyan (tév)hitet, amit érdemesnek tart megcáfolni, vagy legalábbis ellenvéleményét kifejezni. A lapozás után röviden összefoglaljuk mindezeket, lesz benne hangulatkeltés bőven! Elég ha csak annyit mondunk, hogy Trucano szerint nem az számít, hogy hogyan és mennyit használjuk az IKT-t az iskolában, nem híve a szám.tech. nevű tantárgynak általában, nem hiszi a digitális bennszülött legendáját, vagy éppen azt javasolja: adjuk fel! Úgysem sikerül a fejlődéssel lépést tartani nekünk, tanároknak. Részletek a Bővebben-re kattintva!

Egy évvel ezelőtt írtam itt arról a gyanúmról, hogy digitális bennszülött (legalábbis olyan módon, ahogyan gyakran elképzelik) talán nem is létezik. Akkor azt mondtam, hogy a digitális bennszülött olyan, mint a jeti, mindenki tudja, hogyan néz ki, de az életben még senki sem látta (ITT AZ A CIKK). Ma már biztos vagyok benne, hogy az X, Y és Z generációkról megfogalmazottak, a digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók metaforája jobban félrevezet, mint amennyire használ abban, hogy megértsük, milyen helyzetben is van az oktatás ma.

Valószínűleg nincsen olyan generáció, ami ne érezné azt, hogy régen minden jobb volt, minden más volt. Szent Ágoston is kesereg már azon, hogy mennyire elfajzottak az emberek a korábbi századokhoz képest sőt már Hésziodosznál is szó van arról, hogy a mai emberek csak ócska utánzatai az egykor volt aranykor nagy hőseinek. Amikor arról van szó, hogy a mai diákok már nem olvasnak, enm élnek át mély érzelmeket, nem tudnak figyelni és nincsenek valódi kapcsolataik, mindig eszembe jut, hogy mi mindent gondoltak és mondtak korábban a beat-nemzedékről vagy éppen a Nagy Háború utáni gyerekekről.