Missziók és misszionáriusok
Vezércikk - 2012. augusztus 6.
Időről-időre találkozom olyan emberekkel, olyan kollégákkal, akik a frissen megtértek hevületével beszélnek arról, hogy az IKT használatot hogyan kellene elterjeszteni minden iskolában. Nekem ez a misszióm! - hallottam már párszor. A neofita buzgalomhoz többnyire a pogányok, az IKT nem használók vagy éppenséggel elutasítók megvetése is társul.
Úgy vélem, ez a fajta missziós lendület többet árt, mint használ, ahogyan a régi korok keresztény hittérítői sem feltétlenül használtak vallásuk ügyének. Nem véletlen, hogy olyan sok mártír került ki közülük. Az sem használ feltétlenül a Krisztus ügyének, hogy a mai napig fel lehet emlegetni az inkvizíció vagy éppenséggel a konkvisztádorok rémtetteit. Ha az IKT használatból hit és misszió lesz, ugyanez lehet a sorsa.
Természetes emberi tulajdonság, hogy ha valami jó dologban van részünk, azt meg akarjuk osztani másokkal. Aki szerelmes, azt szeretné, hogy mindenki más is szerelmes legyen. Aki olvasott egy jó könyvet, azt szeretné, ha minden barátja és ismerőse is elolvasná. Szükség van rá, hogy egy kicsit lanyhadjon az eufória, mire rájövünk, hogy nem kell mindenkinek azt szeretnie, amit mi szeretünk.
Valóban nagy élmény lehet, amikor az ember rájön, hogy milyen új lehetőségeket ad a tanításban az IKT eszközök használata. Nem véletlen, hogy ez azután effajta lelkesedést válthat ki. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy az IKT eszközök csupán csak eszközök, nem fogják magukban megváltani az okatási rendszert. Szükség van valamiféle szemléletváltásra, a tanításról vallott felfogás megváltozására is ahhoz, hogy valaki valóban elkezdje használni őket. Erősen gyanítom, hogy valójában a sorrend fordított, vannak tanárok, akik másképp gondolkodnak a tanításról és közülük sokan használnak IKT eszközöket is.
Hogyan kerülhetjük el, hogy lánglelkű IKT-hittérítő legyen belőlünk? Elsődlegesen úgy, ha a tanárokat nem úgy osztjuk fel magunkban, hogy vannak, akik már használnak IKT-t és vannak azok, akiknek használniuk kellene. Vannak jó tanárok és vannak rossz tanárok, vannak olyan tanárok, akik bizonyos közegben jók és más közegben rosszak, ez viszont nem függ össze azzal, hogy hány órát tartanak számítógépteremben. Kollégáink nem megtérítendő pogányok, nem a barlangfalat bámuló felvilágosulatlanok, hanem olyan tanárok, akik éppen ezeket az eszközöket nem használják, meglehet azért, mert nem is fekszenek nekik.
Ha valóban azt szeretnénk, hogy többen ismerkedjenek meg az IKT használatával, a tűzzel-vassal térítés, az oktrojált továbbképzések és a számolatlanul kiszórt eszközök helyett inkább megértéssel és jó tanácsokkal kellene szolgálni. Meg kellene érteni az eszközökkel szembeni félelmet, hiszen azok (például a mobiltelefonok beengedése az osztályterembe) sokszor a tanítási folyamatról gondoltak alapjait kérdőjelezik meg. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy mennyire hatékony az egész pályás letámadás. Érdemes-e azt elvárni egy tanártól, hogy a jövő tanévtől egy teljesen IKT orientált tanmenetet kövessen, vagy hatékonyabb, ha megmutatunk több olyan óravázlatot, foglalkozéstervet, ami IKT eszközöket is használ és gyakori pedagógiai problémákra ad hatékony választ. Ha az IKT használatról nem mint egy új vallásról beszélünk (és ezt a hibát mi is elkövettük, amikor korábban a Tanár 2.0-ról beszéltünk), hanem csak egy újabb csokornyi lehetőségről, amivel lehet élni, talán sokkal többeknek lesz kedve kipróbálni is.
Nem mintha nem lenne szükség változásra, hiszen a mai világ nagyon más, mint akár a negyed századdal ez előtti is volt. Éppen ezért az oktatásnak is másnak kell lennie. Mást jelent a tudás, más a társadalom, a világ elvárása és átalakultak az emberi kapcsolatok is. Szükség van arra, hogy más pedagógiában gondolkodjunk, de a változásnak organikusnak kell lennie. Ennek a változásnak a fókuszában pedig nem az eszközöknek, hanem a módszereknek és az alapvető definicióknak kell állnia. Meggyőződésem, hogy a világ a próféták nélkül is kiérleli a változást, sőt lehet, hogy nélkülük még gyorsabban is.
