Hol tanítjuk a fontos dolgokat
Vezércikk - 2012. szeptember 12.
Néhány éve megjelent egy könyv Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes, kicsit provokatív cím, főleg egy tanárnak, de a minap mégis ez jutott eszembe. Nem is annak kapcsán, hogy értelmetlen lenne, amit tanítok (néha azon is el szoktam tűnődni), hanem annak kapcsán, hogy az iskolában vajon hol tanítjuk meg azt, amit tudni érdemes? Melyik órán kerülnek elő az igazán fontos dolgok, azok, amikre szinte mindenkinek szüksége lesz?
Kiselőadások voltak éppen, a kilencedikesek mutattak be egyes tudósokat, akik valami fontosat tettek hozzá a mechanika tudományához. Amúgy visszafogottan szoktam csak használni a kiselőadásokat, sok a rossz tapasztalatom velük, főleg amikor olyanokról beszélnek a diákok, amit egyáltalán nem értenek (felolvasnak Wikipédia szócikkeket például, néha akadozva az idegen szavaknál). Jöttek sorra a Powerpointok és egyik rettenetesebb volt, mint a másik. Amikor a harmadik csoport állt elő a fekete háttéren sötétvörös 6 pontos betűkkel írt diáival, amikről egyszerűen felolvasták a szöveget, elegem lett. Elmondtam nekik, hogy engem kérdeznének, lenne a TEK-nek egy Powerpoint osztaga (természetesen Prezikkel és egyéb prezentációs anyagokkal is foglalkozna), ami ilyenkor rájuk törné az osztály ajtaját és azonnal letartóztatná őket borzasztó prezentáció tartásának vádjával.
De utána az is eszembe jutott, hogy ugyan hol kellett volna ezeknek a gyerekeknek megtanulniuk, hogy miként is kell egy jó prezentációt felépíteni és előadni? Melyik órán kellene megtanulniuk, hogy milyen egy jól szerkesztett dia, mekkora rajta a szöveg, hogy mit érdemes egyáltalán diákra tenni, melyik a jól olvasható betűtípus és mikor van értelme az animációk használatának? Hol tanulják meg, hogy miként érdemes egy Powerpointtal kísért előadást megtartani, hány gondolatonként érdemes új diát betenni és hogyan érdemes az előadást több személy között felosztani? Melyik tantárgynak témája ez? Informatikából megtanulják a Powerpoint használatát, de szinte kizárólag a szoftver használatát és annak lehetőségeit. A tanár nem azt értékeli, hogy előadástechnikailag milyen a munkájuk, hanem, hogy használták-e az előírt betűtípust. Magyarórán kerül ez elő? Ott az elemzést, szövegértést, szövegalkotást értékelik. Történelemből a tényismeretet, fogalomhasználatot, matematikából a szabályfelismerést és a logikus gondolkodást. De hol értékelik azt, hogy képes-e jól prezentálni a tudását?
A kiselőadások csak egy kis jegyet számítanak, eltörpülnek a nagydolgozatok, témazárók, felelések mellett, ennél még megtehetem, hogy egyest vagy kettest adjak egy-egy ilyen borzalmas produkcióra. De mit szólna a szülő, ha a gyerek azért bukna meg, mert a gyerek ugyan mindent tudott, de a prezentációja elviselhetetlen volt? És persze nem csak a prezentációról van szó, ugyanilyen fontos a szövegszerkesztés. Megint nem a word használatáról van szó, hanem arról, hogy milyen tartalomhoz milyen külső illik. Hol tanítjuk meg, hogy nem létezik olyan írás, amit Comic Sans betűtípussal lehetne beadni. Hol tanítjuk meg, hogy egy személyes levélben balra igazítunk, de egy hosszabb dolgozatban már elvárt a sorkizárás, hogy mennyire visszataszító egy fattyúsor. Hol tanítjuk meg, hogy hova és miként érdemes képeket és táblázatokat elhelyezni és azoknak milyen képaláírást kell adni? Hol van mindennek a tudásnak a helye a tantervben? Hol van mindennek a helye az értékelésben? Az objektívnek tekintett értékelésünk egyfajta elég egyszerű tudás reprodukciót vár el, de ezeket a képességet nem veszi figyelembe.
Pedig ezek a képességek ma már mindenkinek kellenek. Végignéztem a teremben (egy elit gimnáziumról van szó), a harminc diákból biztosan lesz pár műszaki-tudományos érdeklődésű, nekik fontos lesz tudni, hogy miként számítható ki az egyenletesen gyorsuló test által adott idő alatt megtett út. A többieknek ez legfeljebb csak egy jó példa arra, hogy miként használja a természettudomány a matematikai modelleket. Viszont kivétel nélkül mindannyian értelmiségiek lesznek. Életük során számtalan dokumentumot állítanak majd elő és számtalan prezentációt tartanak majd, erre azonban csak érintőlegesen, mintegy melléktermékként készítjük fel őket. Hol fér ez bele a tantervbe? Szinte minden tárgyból előkerülhet, de mégsincs helye.
Persze lehet csinálni sokat, a legfontosabb, ha pontosan közöljük a diákokkal az elvárásainkat (ezt én ebben az esetben elfelejtettem megtenni). Kiadhatunk értékelőtáblázatot, amin szerepelnek a prezentáció értékelésének szempontjai is. Megmutathatjuk nekik a Powerpoint általi halálról szóló prezentációt (IDE KATTINTVA), tapasztalatból mondhatom, hogy ez is nagyon hasznos. De érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy a tantervekben hol van a tudni érdemes dolgok helye.
