Digitálisan nem lehet rendesen tanítani – hangzik el gyakran. És valóban, nem lehet feleltetni, dolgozatot íratni, de még a diákok figyelmében sem lehet biztos a tanár. A tanárok, akik között visszatérő panasz, hogy milyen eszköztelenek a diákokkal szemben, most még jobban meg vannak fosztva mindattól, ami lehetővé tette a tanítást számukra. Fogadjuk el, digitálisan nem lehet rendesen tanítani, de talán tovább is mehetünk, meglehet, sehogy sem lehet rendesen tanítani, legalábbis nem úgy, ahogyan addig azt megszoktuk. Főként az elitgimnáziumok végzősei között fordul elő gyakran, hogy kihagynak egy vagy több napot az iskolából – mert tanulni akartak. Mi van, ha az iskola valójában már régóta nem a tanulás színhelye, hanem csak egy kargó-kultusz?

Sok teher nehezedik a pedagógusokra a digitális munkarend újra-beköszöntével. A TanárBlogon folyamatosan próbálunk ötleteket, tippeket adni, sőt most már a 10 modulos Digitális tanulás című tananyagban lépésről lépésre segítünk megtervezni egy tanulási időszakot hibrid- vagy teljesen online környezetben. Mivel rengeteg tanárral vagyunk napi- vagy heti Facebook kapcsolatban, van egy mondat, amit gyakran hallunk, és mindig is zavart. Először idegesített, de most, jobban belegondolva, nagyon elszomorít. És amiről szó van: amikor a digitális tanulásról/tanításról és annak tervezéséről van szó, nem ritkán ez a válasz: 'Mindez nagyon szépen hangzik, de érdekelne, hogy lehet 35 fős csoportnak a mai viszonyok között hatékonyan tanítani digitálisan.' Eddig a mondat ... és hogy miért elszomorító? Több okból is.

Tóték Örkény István (a magyar realizmus egyik legnagyobb szerzője) Tóték című kisregényében a nyilvánvalóan teljesen bolond őrnagy újabb és újabb kérésekkel, követelésekkel áll elő a Tót családban. A család pedig, féltve az őrnagy alatt szolgáló fiukat, rendre megpróbálja valahogy úgy rendezni az életét, hogy az megfeleljen az őrnagy elvárásainak. Tót, mivel túl magasnak találja az őrnagy, rogyasztott térddel jár és szemébe húzza a sisakot, hogy nézése ne zavarja a katonát. A család egész éjjel dobozokat hajtogat, és még ásítaniuk sem szabad, mert azt az őrnagy nem szereti. A kisregény nagyon pontosan mutatja be azt a folyamatot, ahogy néha apró lépésekben, de teljesen képes elrugaszkodni a normalitástól az élet, miközben mindenki azt érzi, hogy az adott helyzetben racionálisan cselekszik. Közben kialakul az a helyzet, ami mindenki szerint abnormális, de ezt megfogalmazni nem akarják vagy nem tudják. Így a karantén után mintha hasonló helyzetben lenne az oktatás is.

Itt van, a miénk, használható, működik! NEm más, mint az Ekréta legújabb fejlesztése a Digitális Kollaborációs Tér! A neve közösen szervezhető projektmunkákat (csoportokba rendelhető diákokkal), online kiosztható, szintén együtt szerkeszthető jegyzetelő felületet, videó cset alkalmazást, breakout room-okat sejtet, hiszen ezek lennének a digitális kollaboráció ismert eszközei. Miután több cikk megjelent, felmentem én az Ekréta felületére, és izgatottan vetettem bele magam a DKT funkcióinak feltérképezésébe. Öt perccel később kicsit értetlenül zártam be a böngészőt. Hogy miért, azt alább megpróbálom érthetően összefoglalni.

A COVID-19 alatt jól látszott, hogy a digitális munkarend gyakorlatilag megoldhatatlan feladatok elé állította a magyar közoktatást. Szépíthetjük és árnyalhatjuk ezt a képet, én is rengeteg kiváló és működő példát látok, mégis összességében azt gondolom, hogy sokkal inkább és sokkal többször folyt 'digitális alibizés', mint 'digitális tanulás. A TanárBlogon ismét nagy fába vágtuk a fejleszénket, és a TanárBlog Akadémia anyagai közé egy teljesen új szemléletű tananyagfolyam (és teljes online kurzus kerül már novemberben, amely a Digitális Tanítás Kézikönyve (zavarbaejtőan megtévesztő) munkacímet viseli nálunk. Olyan gyakorlati online kurzusról van ugyanis szó, amely 11 modulban, modulonként 90 perces tananyagot biztosítva, lépésről segít hatékonyan változtatni a minennapok gyakorlatán - karanténban és azon túl! Íme egy rövid problémafelvetés a kurzusból:

A pedagógia értékelés központi kérdés - főleg most, hogy a karantén alatt az eddigi értékelési mechanizmusok gyakran csődöt mondtak. Mit lehet tenni? Hogyan tudjuk az értékelés különböző formáit hatékonyan beépíteni a mindennapok pedagógiai gyakorlatába? Erre keressük (és gyakran meg is találjuk) a választ a TanárBlog Akadémia legújabb tananyagában, amely most már a #school webáruházában a már megszokott 1380 Ft-os áron elérhető. A bevételt teljes egészében a TanárBlog fenntartására, üzemeltetési költségeire, és cikkek, valamint további tananyagok elkészítésére fordítjuk. Tanulj egy jót, és tegyél jót! Végül nézzük, mi mindent kínál ez a digitális tananyag:

A TanárBlog Akadémia újabb digitális tananyaggal jelentkezik. Ezúttal arra próbálunk választ keresni, hogy milyen szempontok alapján érdemes digitális platformot választani. Általában elmondható, hogy ha olyan platformot keresünk, amelyik PONTOSAN olyan, mint amit mi szeretnénk, akkor nem jó úton járunk. Nézzük meg a lehetőségeket, keressük meg a számunkra leginkább megfelelő keretet és töltsük ki érdekes tartalommal. Mindezt most a szokásos 1380 Ft-os áron, a megszokott helyről, IDE KATTINTVA vásárolhatjátok meg. Természetesen az októberben útjára induló webinárium-sorozatunkra minden TanárBlog Akadémia tag számára ingyenes részvételi lehetőséget biztosítunk! Csatlakozz még ma, a multimédiás digitális tananyag részletes bemutatásához pedig kattints alant!

Kedves Olvasóink! Eljött hát ez a pillanat is. Hosszas töprengés után úgy döntöttünk, hogy a TanárBlog továbbra is ingyenes, regisztráció nélkül elérhető tartalmakkal kívánja szolgálni a közoktatás ügyét. Ugyanakkor arra szeretnénk kérni mindenkit, aki rendszeresen olvas minket, hogy segítsen most abban, hogy ez így maradhasson! A TanárBlog Akadémia első tananyagának témája: Digitális Tananyagfejlesztés (IDE KATTINTVA). Az ára 1380 Ft, amiért egy 90 perces, videó alapú interaktív digitális tanártovábbképző tananyaggal gazdagodhat minden olvasónk. A részletek:

Kedves Barátaink!

Az elmúlt években többször is felmerült bennünk a gondolat, hogy jó lenne visszatekinteni egy kicsit a TanárBlog történetére. Legutóbb két évvel ezelőtt, amikor tíz éves lett ez az oldal, amit ketten írunk. Azután mindig érdekesebbé vált a számunkra, hogy inkább valami újat csináljunk, valami olyat, ami a mának és nem a tegnapról szól. Inkább írtunk egy könyvet, amit a karantén idején ingyen elérhetővé is tettünk mindenki számára, vagy csak újabb cikkeket ide az oldalra.

Akár lesz még karanténoktatás akár nem (bár nem tűnik úgy, hogy teljesen megúszhatjuk), a 2020-ban kezdődő tanév a legnehezebb lesz, sok évre visszamenőleg. Olyan apróságokról ne is beszéljünk, mint az új NAT rapid bevezetése vagy az egyre égetőbb tanárhiány, az elmúlt félév sokkal komolyabb próbatételek elé állított minket. Damoklész kardjaként függ az iskolák felett a lehetőség, hogy bármikor újrakezdődhet a digitális munkarendnek nevezett dolog, ami gyakran nem volt digitális (pl. amikor e-mailben elküldték a munkafüzet melyik feladatait kell megcsinálni) és ritkán volt igazán munkarend (amikor egyes pedagógusok koordinálatlan próbálkozása volt arra, hogy valami legyen). De még ha meg is ússzuk az újabb karantént, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne vonjuk le az elmúlt fél év tanulságait és ne próbáljuk meg megtalálni azokat a feladatokat, amiket ezek ránk rónak. Már nem takaródzhatunk azzal, hogy csak két napunk volt a felkészülésre, öt hónapunk volt rá, arra sem számíthatunk, hogy a diákjainkat az újdonság varázsa fogja motiválni. Most jön a neheze.