Új év, újév. Szeptembertől ismét izzítjuk a billentyűzetet, hogy minél több érdekességgel, hasznos és hasznosítható tudással örvendeztessük meg kedves olvasóinkat. Mielőtt azonban az új tanév körüli örömködés kezdetét vehetné, egy rossz hírrel vagyunk kénytelenek szolgálni: több, mint 3 éves működés után 2018.09.05-én leáll a BeeTheBest nevű gamification alapú pontrendszer-nyilvántartó weboldal. Fura érzés nekem, hiszen valahogy a kezdetek és a vég eljövetelénél is aktív szereplője voltam az oldal történelmének. A kezdetek során az ötlet gazdájaként, én javasoltam a szimpatikus, lelkes fiatal fejesztőcsapatnak, hogy nem biztos, hogy egy újabb tesztmotort kellene indítani, hanem egy új értékelési rendszer online alapjait lehetne megteremteni.

Izgalmas és sokakat vitára ingerlő írást osztott meg blogján kollégánk és barátunk Főző Attila (ITT OLVASHATÓ). Röviden összefoglalva arról ír a Kahoot! alkalmazás apropóján, hogy attól, hogy egy órán valaki használ mobiltelefont, számítógépet a gyerekekkel még egyáltalán nem biztos, hogy digitális pedagógiát is használ. Sőt az egyszerű, alacsony köszöbű, de a megszokott tanítási paradigmába, sémákba könnyen illeszthető eszközök (mint a Kahoot! is) egy ponton túl gátjai lehetnek a változásnak.

”Ha azt mondjuk, hogy mi órán szoktunk kahootozni, az ma már olyasmi, hogy mi órán szoktunk golyóstollat is használni. Lehet, hogy jó, lehet, hogy nem jó. Ha lehet, akkor már legyen inkább jó.” - írja zárszóként. Könnyűnek tűnik, mégis az egyik legnagyobb probléma, amivel az oktatás jelenleg szembe néz.

A nyugati kultúra első nevelésfilozófiai művének is tartják Rousseau regényét, az Emilt, a könyvben leírja, hogy miként kell jó embert nevelni, amihez leginkább szabadságra, az érdeklődés kielégítésére és az ösztönző környezet megteremtésére van szükség. Bár a való életben Rousseau kifejezetten pocsék nevelőnek számított (gyerekeit árvaházba adta) azóta a reformpedagógusok újabb és újabb nemzedékeit inspirálta, akik gyakran merítettek az ő elképzeléseiből. Nem az ő hibája, hogy az általa elképzelt ideális nevelés sosem tudott megvalósulni. Meglehet, azért is, mert a technikai közeg nem volt még alkalmas hozzá. Nem csak a szemléltetőeszközökről vagy a kommunikációs lehetőségekről van itt szó, hanem arról is, hogy a technika miként határozza meg az emberi tudást. A 18. században még sokkal nagyobb volt a tényanyag és a procedurális ismeretek szerepe abban, amit tudásnak neveztek, mint ami ma. Talán eljött ez új Emil ideje?

Minden évben jut nekünk valami, ami forradalmasítja az oktatást. Van, amikor ez kormányzati szinten van jelen, és például rengeteg interaktív tábla üzembe helyezését jelenti. Ezekből mostanra nagyrészt rendkívül drága vetítővásznak lettek. Előtte is voltak forradalmak, a videó, a szalagos magnó, a televízió, és legújabban a tabletek és a mobiltechnológia. Ehhez a listához társul most az AR alkalmazások egyre nagyobb csapata. Rendkívül látványos, ha egy kép a tankönyből 'megelevenedik', és 3D-ben bejárható, forgatható lesz. Ilyen ötlettel nyert egy fiatal fejlesztőcsapat az Imagine Cup országos döntőjében, és ez rendbe is van teljesen. A gond az, hogy a cikk szerint is ismét forradalmasítják az oktatást - a tankönyvkiadók nagy örömére. A lapozás után rövid okfejtés következik.

Hiába ... érezhetjük gyakran, akik az oktatás közelében vannak, és a mindennapok állandóan változó egyszínű szürkeségétől megfáradtan hazatérnek szülőként, diákként, vagy éppen portfóliót író pedagógusként. Elmarad a forradalom. Ismét. Egyébként lassan évente jut nekünk egy-egy elmaradt forradalom, vagy még rosszabb: a megszelídült ál-forradalom megnyugtató eredményeivel boldogon töltekezve. Mert valódi forradalom nincs. Lehet, hogy segíthet az a 45 000 számítógép, amit tanárok kaptak, lehet bármilyen progresszív a Digitális Oktatás Stratégia, és lassan beindul a továbbképzés-cunami is, mégis nem tudom elhessegetni az egyre makacsabbul tolakodó érzést - megint nem változik valójában semmi. Az alábbi rövid írásban ennek a lehetséges okait próbálom körbejárni, amelyek szerintem a következők: a tanárok, a diákok és a szülők. Előre is elnézést kérek mindenért, amit most leírok.

Itt van! Megérkezett! És marad is! Hosszas tervezgetés, rengeteg befektetett energia és munka után nemrégen elindult a HASHTAG.SCHOOL névre keresztelt vadonatúj e-learning keretrendszer. A legnagyobb újítás talán az benne, hogy tanárok találták ki, és nem a technológia felől közelíti a tanítást és a tanulást. Szerettem volna minél hatékonyabban beépíteni az IKT-t tanulásba. Úgy, hogy abban és akkor segítsen, amiben és amikor kell, egyébként pedig integráltan, egymásba kapaszkodva nyújtsa mindazon szolgáltatásokat, amelyeket használni szeretnék a munkámban. Ha tanulókártyákat használnék, azt, de legyen benne saját közösségi oldalam is, hogy ne kelljen a Facebook-ot használnom, valamint tananyagokat, teszteket, videókat, feladatlapokat tudjak egyetlen kattintással megosztani - és mindehhez kapcsolódjon egy olyan gamification alapú értékelőrendszer ahol minden online tananyag elvégzését automatikusan rögzíti a rendszer, de bármikor és bármiért tudok én is pontokat adni. Ráadásul legyenek kollaboratív feladatok is, segítse az oldal a tudásépítést, legyen változatos a visszajelzés rendszere. Mindehhez még elkészült a Beadandók felülete is, ahol már most gyorsabban lehet online javítani a beadott esszéket, fogalmazásokat, mint eddig. Ráadásul a diákok azonnal látják a pontjaikat is. és mindez csak a jéghegy csúcsa, hiszen akár online tanórákat is tarthatunk a digitális osztályteremben, ahol online fehértábla vár minket. Nem hiszi? Nem csoda, leírni is sok. Ezért hát azt javasoljuk, amit a mesében is: járjon utána. Egy tipp: ezen a felületen lépésenként, videók segítségével magyarázzuk el az oldal használatát.

Közhely, hogy az iskoláról, oktatásról mindenkinek van véleménye, az utóbbi hónapokban azonban kifejezetten látványos is volt. Pártok, tanárok és diákok szervezetei állnak elő a követeléseikkel, néha pontokba szedve, néha folyószövegben, esetleg dalban mondva el, hogy minek kell másképp lennie. Vannak olyan elemek, amik több listából is visszaköszönnek, sokak vágyai, elvárásai között szerepelnek: legyen az iskola modern, legyen 21. századi, fejlesszen képességeket, csökkenjen az óraszám és a tananyag, legyen a mindennapi életben használható, praktikus, amit tanulnak. Sokszor köszön vissza, hogy a csekk befizetését vagy az adóbevallás kitöltését is tanítsák meg (konkrétan erről ITT ÍRTUK MEG a gondolatainkat). De mi történne, ha jönne egy oktatáspolitikai aranyhal és bármilyen kívánságot teljesítene? Hova jutnánk?

Kedves Lelkes és Kitartó olvasóink! Az elmúlt időszakban kicsit szórványosabban jelentek meg itt, a TanárBlogon a posztok. Ennek nem a lelkesedésünk hanyatlása volt az oka, hanem az, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket: úgy döntöttünk, lassan itt az ideje, hogy a 21. századi pedagógia talaján szilárdan megvetve a lábunkat olyan kézikönyvet írjunk, amely segít abban, hogy a lassan minden intézményben bekövetkező digitális transzformáció valódi pedagógiai haszonnal mehessen végbe.

A 21. századi iskola három részből áll: először az elméleti hátteret szedtük össze, ahol többek között diákközpontú oktatásról, 21. századi képességekről, digitális tanulókról, a 21. századi tanításról, gamification-ről szólunk . Ezt követi az elvek gyakorlatba való átültetésének a több lehetséges módja. Itt már digitális tanórákról, tanulásszervezésről, óravázlatokról stb. van szó. A harmadik rész pedig még ennél is konkrétabb lehetséges terveket javasol, lépésről lépésre bevezethető módon.

A könyv tehát mindkét végén elkezdhető: lehet a gyakorlati lépések tanórai vetületeit tanulmányozni a fontosabb pedagógiai elvek alapján, de el lehet kezdeni az elméleti alapoknál, majd megnézni, hogy mindez hogyan változtatja meg az iskolai gyakorlatot, végül kísérletezni ezek bármelyik elemével a harmadik rész útmutatója alapján. Fontosnak érezzük, hogy arról is beszéljünk, hogy pontosan milyen elvek alapján érdemes egy ilyen folyamatnak nekifogni, és azt is jó látni, hogy milyen nehézségekkel, buktatókkal kell szembenéznie annak, aki erre vállalkozik. Mivel mindketten, akik szerzői vagyunk a műnek (Nádori Gergely és Prievara Tibor) már elég régóta a digitális transzformáció pedagógiai megvalósításán dolgozunk a saját iskolánkban, bőven tudunk érdekes tapasztalatokkal szolgálni - akár azzal, hogy leírjuk azt is, hogy nekünk mi nem működött. :) A könyv a TanárBlogon lesz rendelhető már tavasszal, a részletekről később értesítjük minden kedves olvasónkat.

Az internet tele van veszélyekkel - hallhatjuk egyre többször, és egyre hangosabban. Lassan számontartani is nehéz a rengeteg programot, amelyek mind-mind megvédeni hivatottak minket ... és gyermekeinket. Ne mondd el idegeneknek, hol laksz, ne add ki szüleid bankkártyájának az adatait, ne beszélgess idegenekkel csetszobákban - hallhatjuk, olvashatjuk sokszor. És ez mind igaz is, ezek reális veszélyek. Azon azonban érdemes elgondolkodni, hogy ezek-e a legnagyobb veszélyek? A közösségi oldalak abból élnek, hogy minket aktivitásra bírnak, és minél hosszabb ideig az oldalon tartanak. Ez rendben is van, csak nagyon nehéz tudatos közösségi média használatról beszélni, ha egyik oldalon egy 13 éves gyerek van, a másikon pedig egy Facebook méretű cég, aki módszeresen próbálja ezt a gyereket manipulálni. Vajon ki fog győzni? Továbbgondolva, a valódi veszély a közeljövőben talán máshonnan les ránk. Sokkal ártatlanabb, nem tiltott, sőt, iskolákban is szorgalmazott módon.

Minden évben vannak jól tapintható trendek a londoni BETT Show-n . Pár éve az interaktív táblák voltak divatosak, aztán a tartalomfejlesztés, vagy a VR tört előre látványosan. Idén a kódolás, a maker szemlélet volt kétségtelenül az előtérben. A közel 850 kiállító standját végigböngészve azonban egy dolog teljesen világos volt: szinte senki, semmilyen szinten nem számol az mLearning-gel, azaz a mobiltelefonos tanulással. Magyarországon valamiért még mindig sokakban erősen tartja magát az a hit, hogy a mobiltelefonok órai alkalmazása lesz a jövő útja (ami persze nem kizárt), de ezt az IKT eszközök és rendszerek tervezői, gyártói jelenleg egyáltalán nem jelzik vissza. Egyetlen olyan 'appokat' készítő céggel sem találkoztam, aki azt mondta volna, hogy erre lenne érdemes tovább haladni. Szinte kizárólag nagyobb rendszerek (pl. e-napló, vagy szülő/tanár/diák kommunikációs szoftverek) értesítéseit küldik csak mobilra, illetve az egyre kevesebb kiállító tartalomfejlesztő cég fejleszt ún. reszponzív weboldalakat, amelyek alkalmazkodnak a képernyő méretéhez, így akár telefonon is használhatóak.