Az ellenállás szintjei - pedagógiai innovációhoz

1. "Nincs is semmilyen probléma".

"Az, hogy egy diák egy érdemjegyet kap, bőven elmond mindent, amit tudni kell." Igen, a képességfejlesztés hatékonyságáról is. Ez az egyik passzív ellenállási forma, a tagadás. Itt azzal érvelnek, hogy valójában az egész 'probléma' mondvacsinált, így a megoldási javaslatoknak sincs relevanciája.

2. "Lehet, hogy nem modern az oktatás, de majd foglalkozom vele, ha kapok hozzá eszközöket".

Itt a felelősség eltolásáról van szó. Bár azt elfogadjuk, hogy valamit tenni kellene esetleg, de gyorsan azt is hozzátesszük, hogy kinek mit kellene először még megtennie, milyen feltételeket biztosítania, hogy valóban mi is elkezdjünk a kérdéssel érdemben foglalkozni.

3. "Ez valóban fontos, de ez jelenleg nem prioritás."

Hiszen más dolgok sokkal fontosabbak, mint az iskola digitális átállása, az értékelési rendszer modernizálása. A NAT, a feltételek, az alcsony fizetés stb. mind-mind elsőbbbséget élvez. Addig, amíg nem érünk a tananyag végére a tanév zárásáig, hogyan is gondolhatunk arra, hogy módszertani újításokban gondolkozzunk.

4. "Így van, ez egy létező probléma, és a későbbiekben ezzel feltétlenül foglalkozni kell!"

Ez egy elég veszélyes, és az innováció szempontjából igen kevezőtlen előjelű érvelés. Itt látszólag elfogadjuk az állítást, értjük, hogy pl. az osztályzás jelenleg képtelen az árnyalt formatív értékelést adni, de a bizonytalan jövőbe kitolva a cselekvést, gyakorlatilag hatékonyan elszabotálva az innovációt.

5. "Nagyon szeretnénk ezt az innovációt, jelenleg sajnos senki nincs, aki ezt nálunk tudná csinálni."

Látszólag itt is azon vana hangsúly, hogy az innováció megvalósuljon, illetve az érvelés ezt el is fogadja. Ugyanakkor olyan vélt vagy valós akadályokat gördít a megvalósulás útjába, amelyek aktívan képesek azt semmissé tenni.

6. "Na és mi lesz a tesneveléssel? Az nem fontos?"

Itt egyszerűen eltérítjük a diskurzust, ráadásul az innováció terminológiáját használva. Ez egy rendkívül sikeres módja annak, hogy aláássunk bármilyen innovatív kezdeményezést, ha sikeresek vagyunk, pár percen belül már egészen másról fog szólni a vita.

7. "Megpróbáltuk már egyszer bevezetni, de a tanároknak nem sikerült, és a diákoknak sem tetszett."

Itt egy megelőző innovációs törekvést hozunk fel példaként, és ez alapján magyarázzuk meg, hogy 'Nálunk' ez miért is nem működhetne. Ezzel gyakorlatilag lebontjuk az innováció melletti érvkészletet, hiszen ha már egyszer ezt megpróbáltuk, és nem ment, akkor másodszorra miért is menne? Abba ilyankor nem gondolunk bele, hogy egy új rendszer, elv, módszer bevezetése nem feltétlenül működik az egyik percről a másikra, illetve teljesen érthető pl. a diákok ellenállása, mivel nem értik még az újítás minden elemét, és bizalmatlanok.

8. "Kár ezt folyamatosan tolni, amikor azt sem érted meg, hogy az, ami nálad esetleg működött, a mi iskolánkban teljesen értelmetlen!"

Ez a nyílt, agresszív támadás, ahol az innováció bevezetését nyíltan utasítjuk el, lehetőleg olyan érvekkel, amelyeket nem lehet megválaszolni. Ilyen lehet például. "Te ne akard előírni, hogy az iskolában mit tehet a többi tanár és mit nem. Nem korlátozhatod a szabad taneszközválasztást azzal, hogy előírod, hogy milyen digitális keretrendszert kell használniuk."

Röviden ezek az ellenállás szintjei, ha figyeletetek, az is látható, hogy folyamatosan csúsznak át a passzívból az aktív ellenállás felé, ahogy soroljuk a szinteket a cikkben. Érdemes lehet ezeket észben tartani, akár néha saját magunkon is megfigyelni ezek meglétét.