Cikksorozatunk abban próbál segítséget nyújtani, hogy a sommás ítéleteken túl egy kicsit cizelláltabban tudjuk átgondolni, mi is történt velünk a karanténoktatás ideje alatt. Az első cikkben (IDE KATTINTVA) az online keretrendszereket vettük górcső alá, most pedig a projektekről lesz szó. Amikor kiderült, hogy online kell tanítani és az is, hogy ebben a rendszerben a klasszikus formák (frontális oktatás, számonkérés, ellenőrzés) nagy része nem vagy csak nagy megszorításokkal alkalmazhatók sokak gondolták úgy, hogy itt az alkalom átállni a projekt oktatásra. De vajon mitől lesz egy projekt projekt? Ennek eldöntésében segít az alábbi szempontrendszer.

Elérkezett a pillanat, amikor már nem csak olvasni, hanem hallgatni is lehet a TanárBlogot! Elindult a TanárBlog podcast, amiben időről időre arról beszélgetünk, ami foglalkoztat minket, amit érdekesnek találunk, ami aktuális vagy izgalmas kérdés. A podcast elérhető a SoundCloudon (IDE KATTINTVA) vagy a Spotify-on (IDE KATTINTVA).

A Nemzeti Pedagógus Kar vezetője szerint a magyar közoktatás 4-esre vizsgázott a digitális munkarendben. Ez egy elég konkrét értékelés, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy milyen szempontok alapján történt az osztályzás (meddig volt hármas, és honnantól lett volna ötös)? Ezt egyébként egy iskolai jegy esetében is illene elmondani, nem csak odavágni egy számot. Elgondolkoztunk azon, hogy ahelyett, hogy 'holisztikus' számokkal dobálóznánk, vajon adhatnánk-e a tanárok, iskolák kezébe egy olyan analitikus rendszert, ahol valóban felmérhetnék saját sikerességüket. Természetesen ez csak egy lehetséges megoldás, attól függően, hogy mit gondolunk a hatékony pedagógiáról, mást is gondolhatunk a témáról, de talán érdemes átböngészni a sorozat darabjait. Az első témánk a digitális keretrendszer. Minden szemponthoz készítünk az egyes pedagógus, illetve egy iskolai közösség működésének hatékonyságának felméréséhez. Bízunk benne, hogy hasznos lesz.

Két hónapja, amikor hirtelen az iskoláknak be kellett zárnia hihetetlen munka indult meg, mindenki azon gondolkodott, hogy milyen platform, milyen módszer, milyen munkarend lenne a legmegfelelőbb, vagy a legalábbis a leggyorsabban hadrendbe állítható, amivel a tanítást meg lehetne oldani. Azóta mintha többé-kevésbé kialakultak volna a formák, jobban vagy rosszabbul, de digitális tanítás van mindenhol. A kormányzat megnyugodott, mivel az érdemjegyek száma alapján minden rendben zajlik, a pedagógus kar pedig négyesre értékelte a tanárok teljesítményét (láthatóan nem képesek elszakadni a gondolattal, hogy mindent egy darab osztályzattal kell értékelni). A közbeszéd és a szakmai fórumok is elsődlegesen a tananyag tanítására koncentráltak, pedig a nagy iskolaellenes (Illich és Holt) programokkal szembeni elsődleges kritika az, hogy az iskola nem csak oktatási, hanem szocializációs tér is, és mint ilyen nélkülözhetetlen.

Kedves Olvasónk! Tudjuk, hogy a digitális munkarend mindenkire nagy súllyal nehezedik, értjük, és átéljük magunk is (minden oldalról) a problémákat. Úgy döntöttünk, hogy a TanárBlog több tízezres olvasótáborától érkezett levelek, visszajelzések, kommentek, kérdések alapján (ebből több ezer volt!) összeállítunk egy arcképcsarnokot a digitális munkarendben fellelhető különböző tanártípusokból. Fontos, hogy az alábbi rövid írások karikatúrák, azaz nem kritizálni, megbántani szeretnénk senkit, egyszerűen a túlzásokban próbáltunk humorforrást keresni. Azt is őszintén hisszük, hogy minden tanár több kategóriába is sorolható, amelyek között lehet átjárás. Azt is tudjuk, hogy mi magunk is ott vagyunk ebben az arcképcsarnokban. Egy szó, mint száz: kérünk, akként olvassátok, ahogy mi szántuk: szatirikus, önkritikus reflexiónak a jelenlegi helyzetre.

Leigh Van Valen evolócióbiológus vezette be a sötét királynő elméletet a biológiába, ami a nevét az Alíz tükörországban szereplőjéről kapta. Egy ponton ugyanis Alíz és a királynő alatt futni kezd a táj és ekkor mondja azt, hogy ”Minálunk, ha teljes erődből rohansz, az épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj.” Van Valen szerint ez jellemzi a legjobban a zsákmányállatok és a ragadozók viszonyát, az evolúció során mindkettő változik, egyre jobb vadász vagy egyre jobban menekülő állat lesz, de a távolság köztük nem változik. Később az elméletet a társadalomtudósok is átvették, alkalmazva azt például a fegyverkezési versenyre, amiben mindkét fél, irgalmatlan erőfeszítéseket tett azért, hogy a köztük levő status quo ne változzon. Hasonló lehet a helyzet a vizsgáztató és a vizsgázó között is. Vagy legalábbis volt március 13-áig.

Három hete tart már a karantén és három hete oldják meg az iskolák különféle módszerekkel az oktatást. Sokan sokfélét mondtak már arról, hogy mi a jó és mi nem, mit kellene csinálni és mit nem. Hirtelen mindenkiből digitális oktatási szakértő lett, még abból is, aki nem szeretett volna az lenni. beszélt már államtitkár, Pedagógus kar, szakszervezetek, szülők képviselői és persze a facebook népe. Akinek viszont kevésbé lehetett hallani a hangját, azok maguk a diákok, ezért is gondoltuk, hogy talán érdemes megkérdezni őket. 1300 választ a kérdőívünkre, amit a TanárBlog Facebook oldalán tettünk közzé és kértük meg a kollégákat, hogy továbbítsák azt a diákjaiknak. Tudjuk, hogy egy ilyen felmérés nem reprezentatív, azt is, hogy fájóan hiányoznak belőle azok, akikhez nem jut el az internet és az 1300 sem túl sok a diákok teljes létszámához képest. Mégis talán érdemes megnézni, hogy mit mondanak a gyerekek erről az új helyzetről.

Ahogy telik az idő, és az első sokkon talán kezd mindenki túllenni, újabb és újabb kihívások előtt állunk. Eddig az volt a kérdés, hogy vajon lesz-e élelmiszer, és hogyan néz ki az, hogy mindenki egy lakásban van 0-24-ben összezárva. Nemsokára olyan kérdések is felmerülnek, hogy 'vajon mikor tudok fodrászhoz menni?', vagy 'hogyan szervezzük a nyaralást?'. Minden iskola, tanár, diák és szülő küzd jelenleg azzal, hogy kialakuljon egy olyan életritmus, a mindennapi tevékenységeknek egy átalakuló rendje, amelyben a körülményekhez képest értelmesen és hasznosan lehet eltölteni az időt. Az elmúlt hetek tapasztalatait összefoglalva megpróbálunk pár kérdést és lehetséges megoldást is a TanárBlog olvasói elé tárni.

Ez most amolyan filozofikus bejegyzés lesz, de ígérem, hogy a végére nagyon konkrét következtetésekre is eljutok. Így a digitális munkarend második hetének végén talán nem árt egy lépést hátra is tenni és onnan rápislantani arra, mit is csinálunk most.

Egy ideális világban a lehetőség és a felelősség kéz a kézben jár, ahogyan ezt már Pókember is megtanulta: A nagy hatalom nagy felelősséget is jelent. Akiknek sok lehetősége van, sok döntést kell meghozniuk, azok ezért nagy felelősséget is viselnek, akiknek keveset, azok meg nem. De mi történik akkor, ha felborul az egyensúly?

A klasszikus iskola védelmében gyakran hangzik el, hogy nem csak a tanulás színtere, hanem egyben szocializációs tér is, az a hely, ahol a diákok megtanulják a közösségi lét szabályait. Valóban, a legtöbb embernek az iskolához kötődnek a barátságai, szerelmei. Itt tanult meg játszani, várni a sorára, szövetséget kötni, pletykálni, veszekedni és kibékülni. Egyre alaposabb a gyanúm, hogy az online oktatásra áttéréssel nem is az a legnagyobb gond, hogy mit fognak megtanulni a gyerekek, hanem hogy mi marad ki nekik a társas kapcsolataikból.