Isten hozta, Őrnagy úr az iskolában!
Vezércikk - 6 éve
Tóték
Örkény István (a magyar realizmus egyik legnagyobb szerzője) Tóték című kisregényében a nyilvánvalóan teljesen bolond őrnagy újabb és újabb kérésekkel, követelésekkel áll elő a Tót családban. A család pedig, féltve az őrnagy alatt szolgáló fiukat, rendre megpróbálja valahogy úgy rendezni az életét, hogy az megfeleljen az őrnagy elvárásainak. Tót, mivel túl magasnak találja az őrnagy, rogyasztott térddel jár és szemébe húzza a sisakot, hogy nézése ne zavarja a katonát. A család egész éjjel dobozokat hajtogat, és még ásítaniuk sem szabad, mert azt az őrnagy nem szereti. A kisregény nagyon pontosan mutatja be azt a folyamatot, ahogy néha apró lépésekben, de teljesen képes elrugaszkodni a normalitástól az élet, miközben mindenki azt érzi, hogy az adott helyzetben racionálisan cselekszik. Közben kialakul az a helyzet, ami mindenki szerint abnormális, de ezt megfogalmazni nem akarják vagy nem tudják. Így a karantén után mintha hasonló helyzetben lenne az oktatás is.
Itt van, a miénk, használható, működik! NEm más, mint az Ekréta legújabb fejlesztése a Digitális Kollaborációs Tér! A neve közösen szervezhető projektmunkákat (csoportokba rendelhető diákokkal), online kiosztható, szintén együtt szerkeszthető jegyzetelő felületet, videó cset alkalmazást, breakout room-okat sejtet, hiszen ezek lennének a digitális kollaboráció ismert eszközei. Miután több cikk megjelent, felmentem én az Ekréta felületére, és izgatottan vetettem bele magam a DKT funkcióinak feltérképezésébe. Öt perccel később kicsit értetlenül zártam be a böngészőt. Hogy miért, azt alább megpróbálom érthetően összefoglalni.
A COVID-19 alatt jól látszott, hogy a digitális munkarend gyakorlatilag megoldhatatlan feladatok elé állította a magyar közoktatást. Szépíthetjük és árnyalhatjuk ezt a képet, én is rengeteg kiváló és működő példát látok, mégis összességében azt gondolom, hogy sokkal inkább és sokkal többször folyt 'digitális alibizés', mint 'digitális tanulás. A TanárBlogon ismét nagy fába vágtuk a fejleszénket, és a TanárBlog Akadémia anyagai közé egy teljesen új szemléletű tananyagfolyam (és teljes online kurzus kerül már novemberben, amely a Digitális Tanítás Kézikönyve (zavarbaejtőan megtévesztő) munkacímet viseli nálunk. Olyan gyakorlati online kurzusról van ugyanis szó, amely 11 modulban, modulonként 90 perces tananyagot biztosítva, lépésről segít hatékonyan változtatni a minennapok gyakorlatán - karanténban és azon túl! Íme egy rövid problémafelvetés a kurzusból:
Várhatóan a tavalyi 'karanténoktatás' után a 2020-2021-es tanévben is készülhetünk hibrid, vagy teljesen otthontanulós időszakokra. Ilyenkor a diákokkal az egyetlen kapcsolat a 'live', online tanórán történik, ezért nem mindegy, hogyan telik ez az idő - vajon hasznosan, vagy sok bekapcsolt gép mellett a teéefonon játszva (a diákok részéről)? Az alábbiakban megpróbáltunk néhány talán hasznos tippet összegyűjteni, saját tapasztalatok, illetve mások ötletei alapján.
Többször írtunk már mi is arról a tényről, hogy online szolgáltatásért nem szeretünk fizetni. Az csak úgy van. Jön. Működik. Amíg senki nem várja el, hogy egy kávézóban vagy egy könyvesboltban csak levehessen egy könyvet és kisétálhasson vele, addig az online felületeken mindez sokak számára elképzelhetetlen (főleg, ha szolgáltatásról, és nem pl. online megrendelt termékről van szó), sőt egyenesen felháborító. Sokszor kapunk ilyen leveleket: 'Fizetős lett a Kahoot! Most mit csináljak??'. A válasz: Fizess elő! Persze, tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen ezt nem a pedagógusnak, hanem a munkáltatónak, az iskolának kellene fizetnie. Ezért is próbálunk, sokszor és sok formában, (minimum) intézményi szinten tervezett digitális pedagógiai koncepció mellett érvelni. Ha ilyen létezik, a kiadások, a 'bevásárlás' működhet tervezetten, nem esetlegesen, pl. úgy, hogy már 10 tanárnak van külön Google classroom-ja, mire valakinek eszébe jut az intézményi regisztráció, vagy már 5 tanár dolgozik a #school-on (külön), és kezdhet mindent előről, amikor az iskola intezményi rendszert állít fel, és még sorolhatnám. Ugyanakkor a kérdés marad: fizessünk, vagy ne fizessünk?




