Mi lenne, ha...
Vezércikk - 2022. február 7.
Kevés dolog ver akkora hullámokat a hazai oktatási rendszerben, mint a középiskolai felvételik ügye. Kevés olyan dolog van, ami jobban mutatná fel a magyar rendszer egyik legnagyobb problémáját, a szelektivitást. Hátrányos helyzetű gyerekeknek tulajdonképpen reményük sincsen arra, hogy jól végezzenek s így a jobb iskolákba jussanak, a módosabbak pedig meg tudják fizetni az előkészítőket és többé-kevésbé biztosíthatják, hogy a gyerekük jó iskolában tanuljon, megtartva ezáltal a privilégiumait. Az egész dolog mélyén persze a rendszer szent tehene az ironikusan elnevezett szabad iskolaválasztás áll, ami nagyjából csak az elit családjai számára szabad. Mint egy futóverseny, ahol valaki Adidas cipőben indul, más mezitláb és egy harminc kilós zsákkal, míg a harmadik motorral. Végülis teljesen objektív, hogy ki ér elsőként a célba és az elméleti lehetősége mindenkinek volt erre, a verseny tehát teljesen fair, nemde?
Mindez azonban nem csak az egyes diákok, hanem az egyes iskolák helyzetét is megkeseríti. Ebben a rendszerben mindenképpen lesznek kiemelkedő elitintézmények és persze olyanok is, amik jó esetben is csak gyermekmegőrzőként működnek. A különbségek teljesen egyértelműek, ha a kompetenciamérések megyei átlagát vetjük össze a GDP adatokkal. A magyar okatatási rendszerben tökéletesen megvalósul a Máté-elv: Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.
Nem tudom, hogy sokan követik-e az amerikai focit? Ha ezt pár évig megteszi az ember, feltűnő lesz, hogy a csapatok között nincsenek állócsillagok, amik akár egy évtizedre kisajátítanák a dobgót maguknak, ahogyan azt az európai fociban a Barcelona tette korábban vagy éppen teszi most a Manchaster City. Ez utóbbi a legszebb példája annak, hogy kellő pénzzel lehet szupersikeres labdarúgó csapatot csinálni, elég összevásárolni hozzá a legjobb játékosokat és a legjobb edzőt és már kész a dolog, tulajdonképpen csak pénz kérdése az egész. (Persze nem kell olyan messzire menni, hogy erre példát találjunk, a hazai tabellát például a szintén jól kistafírozott Felcsút vezeti.) Ez persze azzal is jár, hogy a kicsit kisebb csapatok, amik mögött nem áll egy olajmonarchia vagy egy orosz oligarcha csak kínkeservesen tudnak a csúcs közelében maradni, annak meghódítása pedig reménytelen vállalkozás a számukra. Egy elszánt Arsenal szurkoló sokat mondogathatja magának, hogy, de az ő csapatát nem a pénz, hanem a szív és a lélek hajtja, ez ritkán helyettesíti a magasra emelt serleget. Ha úgy tetszik, az európai foci pont olyan, mint a magyar oktatási rendszer: akinek van, annak adatik.
De miért nincs ez így az amerikai fociban? Azért, mert 1936-ban bevezettek egy különleges rendszert, a draftot. A draft során választhatnak a csapatok az igazolható játékosok közül, akik többnyire az egyetemi bajnokságból érkeznek, így jól ismert, hogy mire lehetnek képesek. A trükk, hogy elsőként az előző évben legrosszabbul teljesítő csapat válszthat, míg a bajnok utolsónak. A játékosok egy darabig alkudozhatnak a csapatokkal, hogy hova és mennyiért szegődnének el, de három ajánlat visszautasítása után abban az évben már nem játszhatnak sehol. Mindez azt eredményezi, hogy a csapatok nagy nyerőszériái csak pár éven át tarthatnak, amíg a nagyszerű játékosaik a legjobb formjukban vannak, hamarosan azonban törvényszerűen mások lesznek a legjobbak. A nézők számára ez mindenképpen izgalmas bajnokságokat eredményez, ahol még a legrosszabbak és a legjobbak között is viszonylag kiegyenlítettek a meccsek (mindegyik meccs érdekes) és egy-egy csapatnak is abban a reményben lehet szurkolni, hogy előbb-utóbb, de mindenképp a legjobbak között lesz majd (kivéve persze, ha valaki detroiti, de ha valaki detroiti, akkor az a legkisebb baja, hogy a csapata még sosem nyert bajnokságot). Végső soron még a játékosoknak is jó ez a rendszer, hiszen a fiatal tehetségek így nem a kispadon ülnek, amíg az aktuális sztárok játszanak, hanem a feltörekvő csapat sikereinek lehetnek kovácsai.
Mi lenne, ha a magyar oktatásban is draft rendszer működne? Megírnák a diákok a felvételit és ezután a tankerület középsikolái fordított sorrendben választanának egy-egy osztálynyi tanulót. Utolsónak természetesen a gyakorlóiskolák, az elitgimik választanának. Biztosan nagy lenne a felháborodás és jó magyar szokás szerint biztosan sokan megpróbálnák kijátszani a rendszert. De lehet, hogy a gyakorlóiskoláknak nem tenne feltétlenül rosszat, ha a tanárjelöltek nem csak azt gyakorolnák, hogyan kell a legjobb képességű gyerekeket tanítani, és az is lehet, hogy az eredetileg gyengébb iskolákban az agilisebb szülők kiharcolnák a változásokat. Ahogyan a draft rendszer sem az egyes csapatoknak jó feltétlenül, hanem a liga egészének ez az iskolarendszer sem az egyes iskoláknak, hanem az ország egészének válna biztosan előnyére (legalábbis rövid távon, hosszú távon talán még az egyes iskoláknak is).
Persze ez nem komoly javaslat csak gondolatkísérlet, játék, a rendszer valódi megváltoztatására nincs akarat sem a kormány, sem a kedvezményezett iskolák, sem a kedvezményezett szülők részéről. De mi lenne, ha nem a gyerekeket draftolnák az iskolák, hanem a frissen végzett tanárokat és közülük a legjobbak kerülnének a legrosszabbul teljesítő iskolákba? Ez persze még irreálisabb gondolat, ki mondta, hogy vannak frissen végzett tanárok?
