A mesterséges intelligencia forradalma nemcsak a mindennapi életünket alakítja át, hanem az energiafogyasztás világát is – sokkal drámaibb mértékben, mint azt elsőre gondolnánk. Miközben egy AI-válasz vagy kép elkészítése apróságnak tűnhet, a háttérben működő adatközpontok óriási áramot emésztenek fel, gyakran fosszilis forrásokból. A technológiai óriások százmilliárdokat költenek új adatközpontokra és speciális hardverekre, amelyek folyamatosan pörögnek, hogy kiszolgálják az egyre növekvő igényeket – és ezzel együtt egyre nagyobb terhet rónak az energiahálózatokra és a környezetre. Az alábbi 15 tény jól mutatja, milyen mértékben nő az AI energiaéhsége, és miért kell erről mindannyiunknak tudnia.

Ugyan tudjuk jól, hogy az aktuális technológia mindig forradalmasítani fogja az oktatást, aztán jön majd egy következő, ami már tényleg, de ez nem változtat azon a hozzáálláson, ahogyan a technológia és a tanítás kapcsolatát látjuk. Most éppen az AI van soron, hogy teljesen átalakítsa azt, ahogyan az iskola, sőt, ahogyan a tanulás egésze működik. Érdekes módon ezek a technológia által vezérelt forradalmak nagyon ritkán hoznak valódi változást, ezért is van terepe a következőnek és az azután következőnek. A jelenségnek számos oka van, de az egyik talán az, amit az edtech ördögi körének nevezhetünk.

Megjelent a study mode - magyaruk 'oktatás és tanulás' eszköz a ChatGPT-ben, és ezzel - ahogy több helyen írták - gyakorlatilag be is fellegzett a tanároknak. Ki akarna egy tanórán fárasaztó feladatokat végezni, amikor a ChatGPT MINDIG kedvesen, zavaró tényezők nélkül, tökéletesen képes pótolni minket, szerencsétlen hús-vér tanárokat.

Amikor az erről szóló első cikket megosztottam, a kedvenc kommentem az volt, hogy 'igen, kiváltja a rossz tanárokat'. Most, hogy láthatjuk, hogyan működik (nem tudom, hogy minden felhasználónak megjelent-e, nálam már igen), az is kiderül, mik az erősségei, netán miért nem egészen azt adja, amit ígért. Ehhez az Open AI által készített rövid demo videót fogjuk most használni - ugye ők azok, akik a ChatGPT-t fejlesztették, tehát joggal feltételhetjük, hogy egy általuk jónak, vagy akár ideálisnak tartott működést mutatnak be. A videó ITT TALÁLHATÓ.

Sok szerepben megmutatkozott már az AI az iskolában, és ezek között több olyan is van, amire nem annyira számítottunk, vagy nem biztos, hogy szeretjük - tanárként. Ilyen kezdeményezés a 2-hour school, azaz a kétórás iskola, ahol 2 óra AI segítette intenzív tanulás során mindazt, amit el kell sajátítani elsajátítanak a diákok, majd foglalkozhatnak ‘értelmes’ dolgokkal - amik gyakran lehetnek valóban sokkal értelmesebbek (pl. Csapatjátékot játszhatnak, vagy éppen építhetnek egy hajót). Most egy újabb szerepben mutatjuk be az AI-t, amivel elég könnyen meggyűlhet a bajunk - ez pedig a tanfelügyelő Képzeljük el azt, hogy minden diák zsebében lapul egy szaktanár, aki mindent azonnal megmond. És ugye kérdés az, hogy mi van akkor, ha másképpen mondja, mint a tanár. Érdekes módon ez a probléma gyakran még diplomás embereknek sem megfejthető, oktatási csoportokban Facebook-on.

Szinte mindenki egyetért abban, hogy a legfontosabb készség a szövegértés, még a másik nagyon jelentősnek tartott matematika sem képzelhető el nélküle. Gyakori eset, hogy egy-egy matematika feladat megoldása valójában nem a matemtaikai készségeken, hanem azon úszik el, hogy a diák nem értette jól a feladatban megfogalmazottakat. nem véletlen, hogy mind a PISA-, mind a kompetenciamérés és eredetileg a szövegértéssel és a matematikával foglalkozott, csak ezek után jöttek be egyéb területek is a mérésbe. Nem kétséges, hogy a szövegértés fejlesztése kiemelt feladat. De vajon ugyanazt jelenti a szövegértés ma is, mint húsz évvel ezelőtt?

A mesterséges intelligencia alkalmazások felhasználások igen széles spektrumát nyitotta meg. Kérdezünk tőle, esszét vagy feladalapot készíttetünk, vicces és/vagy értelmes képeket, videókat, és még ki tudja, mint nem vagyunk képesek AI segítségével létrehozni. Ugyanakkor érdemes egy kicsit az AI használatát az affektív (érzelmi, szociális jóllét) oldaláról is megvizsgálni. Nos, pont ezt tette az OpenAI és az MTI, akik egy közös kutatásban vizsgálták a mesterséges intelligencia hatását ezeken a területeken. Izgalmas eredmények születtek, a lapozás után mi is megosztjuk a legfontosabb tudnivalókat.

És ez egyáltalán nem biztos, hogy olyan jó nekünk, tanároknak.

Senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy 2025-től új szelek fújnak a világban, Donald Trump elnökké választásával alapjaiban változott meg a világ vezető hatalmának és technológiai vezetőjének ideológiai iránya. Talán meglepő, de ennek a hatásaival nekünk, tanároknak is szembesülnünk kell, ha akarjuk, ha nem. A jelen írás szempontjából legfontosabb változás, hogy a hatalomra került jobboldali erők hadjáratot hirdettek meg a szerintük a korábbi évekre jellemző, a szólásszabadságot korlátozó gondolkodásmóddal szemben. A jellemzően a cancel culture vagy wokeizmus néven emlegetett bizonyos radikális baloldali körökben valóban jelen levő szómágiát nevezték meg elsődleges célpontnak, de a különféle szexuális orientációk elfogadható megnevezésén túl lényegesen többről is szó van itt, az ideológiai harcnak áldozatai lett a sokszínűségi programok, ami eredetileg arról szólt volna, hogy mindenféle kisebbségek kapjanak akár a valós súlyuknál nagyobb reprezentációt is. A szólásszabadságot zászlajára tűző háború egyik első áldozata a közösségi médiában az utóbbi években elkezdett, a tényellenőrzést, az álhírek elleni fellépést szorgalmazó rendszerek voltak. Ezeket a rendszereket a nagy technikai cégeknek kellett/illett fenntartania, nem véletlen, hogy a profit-orientált vállalatok az első lehetséges alkalommal szabadultak meg ezektől. Úgy látszik, hogy ez a fajta változás elérte a mesterséges intelligenciát is és ezt fontos figyelembe vennünk, ha használni akarjuk a tanításban.

Gyakran beszélnek arról, hogy az AI tanárok majd ‘elveszik a hús-vér tanárok’ munkáját, és természetesen arról is, hogy mennyivel könnyebb lesz majd a tanárnak, ha rendszerszinten tud AI-t használni a tanóráin. MIndkét gondolatban lehet igazság, bár azt gondolom, hogy jelenleg a tanárok munkájának értékajánlata erősebb tud lenne egy AI tutor-nál. Ha pedig nem, és pont ugyanazt tudja egy AI tutor, mint egy rendes tanár, ráadásul egyszerűbben, és hatékonyabban, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy ‘miért is ne’? Ezen a ponton az merül fel óhatatlanul, hogy - akármilyen kínos - el kell kezdenünk azt bizonygatni, vagy illusztrálni, hogy mivel tudunk mi többet egy AI botnál. Vannak pl. arra kutatások, hogy egy AI chatbot tanárral eltöltött 45 perc mennyivel jobban lefárasztja az agyat (aki ezzel kísérletezett, jól tudja, miről beszélek), ugyanakkor az nem lehet biztosan a megoldás, hogy a homokba dugjuk a fejünket, és arra várunk, hogy a) majd elmúlik (nem fog), vagy b) az iskolától távol lehet tartani (nem lehet, már most látszik). Azaz, tetszik, avagy nem, dolgunk van vele. Mégpedig az, szerintem, hogy megpróbáljuk a tanulás támogatására, hatékonyan integrálni ezeket az alkalmazásokat. Ez azonban közel sem olyan egyszerű, mint sokan gondolják. AZ alábbiakban a hatékony AI integráció pár szempontját, és gyakorlati tapasztalatait osztom meg, valamint egy olyan ‘mega-promptot’, amely azt mutatja be, hogyan lehet talán félig önjáróan, a tanulást (még csak ne is a tanítást) támogatva használni a mesterséges intelligenciát.

Az egyik nagyon fontos felismerés az volt az iskolában, hogy az 1-től 5-ig érdemjegyekkel történő értékelés nem képes pozitívan motiválni a gyerekeket (ez nem csak itt, hanem általában igaz, nem nagyon nehéz levezetni az érdemjegyek - fekete kalapos gamifikáció között a párhuzamokat. Szóval az iskola közössége egy innovatív gondolatot próbált a gyakorlatba ültetni: mi lenne akkor, ha gamifikált értékelési eszközöket használnánk, és nagyon hangsúlyt fektetnénk a formatív értékelésre? Ebben az írásban egy történeten keresztül próbáljuk bemutatni, ilyen az, amikor egy iskola támogató közegként segíti a pedagógusok innovációját.

A történet ‘hőse’ Antal Márta, második osztályos tanító a Tatárszentgyörgyi II. Rákóczi Ferenc Baptista Általános Iskolában. Az iskolában rengeteg újdonság, innováció indult el, ezek egyik eleme az értékelés újragondolása, a ‘gamifikáció’, (mint értékelési rendszer, nem mint játékok a tanórán) akár rendszerszintű bevezetése. A bevezetéshez a lehetőségek, a képzés, és a szakmai segítség adott volt, de a végső elrugaszkodást a pedagógusoknak kellett elvégezniük. Ami nem is olyan könnyű, hiszen a hagyományos dolgozat, röpdolgozat, felelés paradigmából egy olyan rendszerbe csöppentek, ahol a diákok munkáját, haladását, hozzáadott értékét jelezzük vissza folyamatosan - így téve igazságossá az értékelést.

Amikor a gamifikáció bevezetéséről kérdeztem Mártit, elmondta, hogy először tartott tőle, hiszen 2. osztályban még kicsinek tartotta a gyerekeket hozzá. Most, már a harmadik tanulási időszakot tervezve arra jött rá, hogy adaptálva a gyerekekhez kiválóan működött a gamifikált értékelési rendszer, (ahol egy időszakon belül a tanulók pontokat gyűjtenek az elvégzett feladatokért, kihívásokért. A cél pedig az, hogy az időszak végére elérjék a legmagasabb szintet, amit egy egyre magasabbra épülő ház szimbolizál). A kulcs az, hogy nem adott ezért a gyerekek kezébe digitális eszközt, mivel erre nem is volt szükség, ugyanakkor a pontok vezetése, a fejlődés bemutatása, visszajelzése napi szinten történt az órákon, és a diákok megnézhetik, láthatják, hogyan épül a házuk, de mindez nem jár digitális eszközhasználattal.

Szintén érdekes, és némi meglepetés volt Márti számára, hogy a gamifikáció adta lehetőségek, az értékelés menete nem idegen az addigi pedagógiai gyakorlattól, hiszen rengeteg dolgot már addig is csinált, csináltak. Ami újdonság volt, az a keret, amit a rendszer mindehhez biztosított, sok kis elem hirtelen a helyére került, és azok így sokkal hatékonyabban, egységesebben tudtak működni.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek nagyon gyorsan megértették, hogyan működik a rendszer, és azzal, hogy sok-sok választásuk van, szívesebben is dolgoznak. És ami még fontosabb, lényegesen többet. Márti felidézte, hogy az első tanulási időszakban egy viszonylag nehéz, meseírás feladatot adott a gyerekeknek (választhatóan), és még aznap este felhívta az egyik kisgyerek szülője, hogy mi történik az iskolában, mennyi a házi feladat, mert a kisfia, mióta hazajött, egyfolytában ír és rajzol.

Fontos, hogy az iskolában a tanárok többsége használja a gamifikációs értékelési rendszert, így komoly támogatást nyújthatnak egymásnak. A bevezetéshez egy mentort kapott az iskola a fenntartótól (ez én voltam, és már lassan 2 éve járok az iskolába rendszeresen, tanítani, és mentortanárként), aki segített a kezdeti lépések megtételében, ami sokat segített. Azóta már egymást támogatják a kollégák, és egyre többen merik ezt a lépést megtenni, már majdnem minden évfolyamon működik a gamifikált értékelési rendszer.

Nemsokára újabb fejezettel jelentkezik a Tatárszentgyörgyi krónikák, annak a történet, hogy egy iskolában hogyan vetette meg a lábát a pedagógiai innováció. Hogy mi működött, mi nem, mit tettek, milyen sikerek, nehézségek, küzdelmek voltak (vannak) az úton. Ha megtetszett a hely, és szeretnéd magad te is kipróbálni pedagógusként, keress meg minket, lehet, hogy pont te hiányzol a tantestületből - és a gyerekek életéből (a TanárBlog Facebook csoportban, vagy akár a tanarblog (kukac)gmail(pont)com címen is érdeklődhetsz!

A program az a RRF-MMSZA-1.0.0.1-23-2024-00001 Mintaiskola modellprogram megvalósítása Tatárszentgyörgyön keretében valósul meg.

Lassan már történelmünk van az AI-val is, hiszen közel egy éve rendszeresen használom a tanteremben, és a készülés során is, vagyis a pedagógiai feladatok szinte teljes spektrumában. A január eleje mindig egy érzékeny időszak, hiszen ilyenkor számot vetünk (és néha vihart aratunk) az elmúlt év eseményeivel, tapasztalatokat élünk újra, és jó esetben még tanulunk is a hibáinkból, örülünk a sikereinknek. Ennek a kényszernek engedve most öt olyan tanulságot szeretnék röviden bemutatni, amit az AI jelenlegi állapotában a következő időszakban talán hasznos lehet másoknak is.