Tények és gondolatok - üzenet a múltból
Vezércikk - 2018. december 31.
Amikor arról beszélünk, hogy valamiként változnia kellene az oktatásnak és tények tanítása helyett a képességeket kellene előtérbe helyezni, mindig fellángol a vita a tények fontosságáról és arról, hogy azok nélkül nem igazán lehet semmit megtanítani. A leglátványosabban talán a történelem atlasz körüli polémiában (jó-e, ha van kronológia az atlaszban és a diákoknak nem kell memorizálniuk minden évszámot). Ha nekem kell megvédenem az álláspontomat mindig azt szoktam hangsúlyozni, hogy nem arról van szó, hogy a továbbiakban nem kell tényeket, adatokat, konkrétumokat tanulni, hanem arról, hogy a tanításnak nem lehet célja ezek bemagoltatása és a tudás mérése sem alapulhat azon, hogy ezeket miként tudja rekonstruálni a diák. Gyakran még ez a moderált álláspont is botrányosnak hat, pedig lehet ennél radikálisabban is gondolkodni. Mint megtette ezt Szent-Györgyi Albert, aki 1964-ben írt a Science-be ezzel a címmel: Teaching and the Expanding Knowledge (A tanítás és a bővülő tudás). Az írás IDE KATTINTVA olvasható teljes terjedelmében, de pár gondolatot kiemelnék belőle:
Elsőként azt rögzíti, hogy a tudásunk a világról egyre nő és ez kihívást jelent a tanárok számára (azóta eltelt fél évszázad ami megsokszorozta az ismereteinket), de szerencsére nem kell aggódnunk, mert a valódi tudás, a világ működése egyszerű. Minél jobban ismerünk valamit, annál egyszerűbb általános törvényekben tudjuk megfogalmazni azt.
"Az általánosítások sokkal kielégítőbbek a szellemnek, mint a részletek. A tanításban nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk az általánosságokra, mint a részletekre. Természetesen az általános és részlet megfelelő egyensúlyban kell legyenek: általánosítani csak részletekből lehet míg az általánosítások adják meg a részletek értékét és teszik azokat érdekessé."
Ezt követően a könyvek szerepét taglalja, kifejti, hogy azoknak nem az a célja, hogy az abban foglaltakat megtanuljuk, hanem, hogy felszabadítsák az agyat a szabad gondolkodásra. Ez a fajta tudatlanság Szent-Györgyi szerint nélkülözhetetlen ahhoz, hogy minden nap rá tudjunk csodálkozni a világra, ami egy kutató számára alapvető.
"Ne értsenek félre - nem értékelem le a tudást, sokat és keményen dolgoztam azon, hogy a biológia minden területéről tudjak valamit. Enélkül nem kutathatnék. De csak azt tartottam meg, ami a megértéshez szükséges, valamiféle intuitív megragadásához a dolgoknak és ahhoz, hogy tudjam, mit melyik könyvben találok meg. Ez így nagyon szórakoztató volt, márpedig ha a munkánk nem szórakoztató, akkor nem is jó."
A következő bekezdés az életen át tartó tanulásról, majd az következik, hogy miként is kellene tanulni és tanítani:
"Úgy értem, hogy nem megtanulnunk kell a dolgokat, hanem megélnünk (...) Örömmel látom, hogy ez a trend, a dolgok megélése, már a természettudományok tanításában is megjelenik. Újabban nem megtanítják a természet egyszerűbb törvényeit, hanem a diákok azokat maguk fedezik fel egyszerű kísérletekben."
Ezek után ez következik:
"Általános vélemény, hogy a memorizálás nem rossz, a tudás nem árt. Attól tartok, hogy igenis árthat. A halott tudás eltompítja a szellemet, megtölti a gyomrot, de nem táplálja a testet. Az elménk nem feneketlen kút, ha valamit beleteszünk, valami másnak ki kell maradnia. Ha élettelibben tanítunk, megtölthetjük a lelket és az elmét megőrizhetjük az igazán fontos dolgoknak."
Ezután arról is értekezik, hogy a tanításnak különösen nagy szerepe van abban, hogy segítsen az embernek értelmet találni a világban, ami talán megelőzheti, hogy felelőtlen politikai kalandorokat kövessünk pusztán csak az izgalom keresése miatt. Arról is beszél, hogy miként kellene a természettudományt és történelmet ennek a célnak alárendelve tanítani. Végül így zárja az írást:
"Mindenféle tárgyai ellenére a tanításunknak lényegében egyetlen célja, olyan embereket nevelni, akik képesek a talpukra állni, felegyenesedni és a messzi láthatárra vetni a tekintetüket. Ezért lesz az iskola, minden szinten, a legfontosabb közintézmény, a tanár pedig a legfontosabb közszereplő. Olyan lesz a holnap, ahogyan ma tanítunk."
Mit szólt volna Szent-Györgyi az internethez? És a kronológia vitához?
