Az utóbbi évek technológiai újításai közül a fejlesztett valóság, az AR (augmented reality) volt az, amelyiktől talán a legtöbbet várták az oktatás megújításában. Bár a gigantikus áttörés még nem jött el és az AR dúsított tankönyvek inkább számítanak kuriózumnak mintsem bevett gyakorlatnak, tagadhatatlan, hogy a technikának nagy lehetőségei lehetnének. A dolog lényege, hogy a kamera által látott képre valamilyen plusz tartalmat vihetünk rá, így az eszköz (mobiletelefon, webkamera) egyfajta varázsszemüvegként mutatja meg a dolgokat. A dolog széleskörű elterjedésének egyik gátja talán az, hogy az AR elkészítéséhez elég komoly számítástechnikai ismeret, programozási kapacitás kell.

Vagy legalábbis kellett, ugyanis végre megjelentek olyan eszközök, amikkel nagyon könnyen készíthetünk ilyen alkalmazásokat. Az első ilyen a helyfüggő (GPS alapú) fejlesztett valóságok elkészítését teszi lehetővé. Még indig nem egyszerű a dolog, de kis kitartással bárki elkészíthet egy olyan térképe, ami a mobiltelefon képernyőjére vetít rá információkat. Ehhez legelőször a Hoppala nevű oldalra kell regisztrálnunk (IDE KATTINTVA).

Aki elég régőta követi a web változásait emlékezhet még arra a hőskorszakra, amikor az amúgy elég statikus weblapokat az animált gif képek dobták fel. A .gif egy képtömörítési eljárás volt, aminek egyik előnye az volt, hogy nem csak egyes képeket, hanem képek sorozatát is lehetett vele tömöríteni, így kezdetleges animációs hatást is el lehetett érni. Természetesen senki ne gondoljon HD filmekre, azokban a sávszélességben szegény időkben (a többség még egyszerű telefonvonalon, modemen keresztül netezett) csak anagyon kicsi és pár képből álló animációk fértek el egy lapon. Ennek a korszaknak állít vicces emléket az Index "megújult" dizájnja (ITT LÁTHATÓ), borzasztó, de tényleg voltak ilyen weblapok.

Ahogy aztán egyre gyorsabb lett az internet el is tűnt az animált gif, hiszen már lehetett rendesen videókat is terjeszteni rajta (például a YouTube-on). Pár éve azonban megint megjelent ez a forma a weboldalakon, blogokban. Mostanra ugyanis már olyan gyors lett a net, hogy pár másodperces filmeket könnyedén elbír ebben a fomában és akkornincs szükség videómegosztó oldalra, kodekekkel szenvedésre, csak képként feltöltjük és már ott is mozog. Előnye ennek a megoldásnak, hogy akár e-mailben is küldhető egy ilyen animált kép. Abban is biztosak lehetünk, hogy minden böngészőben látható is lesz. Ha van egy kis videónk, azt például átalakíthatjuk az Online Convert segítségével (IDE KATTINTVA), így készült ez a (kicsit sötét) animált gif is:

Gyakran emlegetett fogalom manapság az IKT és az oktatás kapcsán a személyes tanulási hálózat (PLN), az a különféle közösségi kapcsolatokból font hálózat, ahonnan a tanár a saját szakmai fejlődéséhez szükséges információkat és motivációt kapja. Nagyon sok lehetőségünk van arra, hogy ilyen hálózatot építsünk (maga a TanárBlog is része sokak PLN-jének), néha azt érzi az ember, hogy úl sok is:

Vannak, akiket követek a Twitteren és persze néhány kulcsszót (hashtaget) is szemmel tartok, jönnek a Facebook státuszfrissítések és ott is tagja vagyok pár csoportnak, közben jó lenne egy-két blogot is figyelni, hogy mi az érdekesség, az újdonság, ezeket esetleg RSS-ben követem. Persze vannak olyan diákcsoportok is, amikkel Facebookon (is) tartom a kapcsolatot.  Nem véletlen, ha valaki úgy érzi, ennyi minden elárasztja. A HootSuite nevű oldal (IDE KATTINTVA) abban segít, hogy kiigazodjunk ebben az információáradatban.

Érdekes írás jelent meg a PLOS ONE tudományos folyóiratban, a kutatók leírták, hogy miként lehet párezer forintos befektetéssel a mobiltelefonokból egészen elfogadható mikroszkópot készíteni (ITT OLVASHATÓ). Természetesen nem kalsszikus (kétlencsés) mikroszkópról van szó, hanem egy nagyon erős nagyítóról. De olyanról, amivel a sejtek is szépen láthatóvá válnak. A dolog lelke egy miliméteres átmérőjű gömblencse, amit főleg a száloptikában használnak. Itthoni forgalmazót nem találtam, de külföldről 25 dollár körüli áron rendelhető (például INNEN vagy INNEN).

A Wired magazin fényképes útmutatót is közöl az elkészítésehez (IDE KATTINTVA a cikk alján). Ugyanitt az is látható, miként készülhet egy mobiltelefonból egy optikai rács segítségével spektrométer.

A szabadesést tanultuk éppen diákjaimmal fizikából, nagyon szép és izgalmas téma, de nem könnyű pontosan bemutatni, hogy miről is van szó. A klasszikus tollpihe és kalapács kísérlet csak a Holdon működik (ITT A VIDEÓ), nálunk betesz neki a fránya légellenállás. Mérni sem könnyű a gravitációs gyorsulást, hiszen túl nagy a kis g, a mi mérettartományunkban nagyon gyorsan esnek le a testek.

Ekkor jött az ötlet, hogy használjunk egy mikrofont az idő mérésére. Egy spárgára kötöttünk csavarokat egyenlő távolságokban, elégettük a spárgát és mrögzítettük a koppanások hangját. Szabad füllel persze ez még nem igazolja, hogy a szabadesés egyneletesen változó mozgás, de itt jött segítségünkre a számítógép. A felvett hangot betöltöttük az ingyenes Audacity szoftverbe (INNEN LETÖLTHETŐ) és megnéztük, hol vannak a csúcsok, ez a program ezredmásodperces pontosággal adja meg a koppanűsok idejét. Ezt láttuk:

Sokat használjuk a Google Form (űrlap) szolgáltatását kutatáshoz, kapcsolattartásra, sőt még arra is, hogy visszajelzéseket, adatokat gyűjtsünk különböző programokban résztvevő tanároktól, diákoktól. A minap azonban a Cool cat teacher oktatási blogon megjelent egy blogposzt, amely eléggé megijesztett és elgondolkodtatott (ITT OLVASHATÓ a poszt - angolul). Röviden arról volt szó, hogy a Googe Form-okat adatvédelmi szempontból ellenőrző program egyszerűen letiltotta egy fontos, sok tanárt érintő projekthez készült űrlapjaikat. Minden úgy működik, hogy vannak bizonyos szavak (szerencsére magyarul - úgy látszik - még nem tudnak), amelyeket nem tartalmazhat az űrlap (ezek személyes adatok, pl. email, név, felhasználónév stb.). Ami még rosszabb: nincs figyelmeztetés, sem pedig lehetőség arra, hogy a letiltott Form-ok adatait visszakaphassuk (ha mégis szeretnénk, akkor egy publikus fórumon kell - állítólag - a Form linkjét közzétenni, ami vicces, hiszen pont azért lett letiltva, mert 'érzékeny' információkat gyűjtött). Egy szó mint száz, óvatosan mentsük el a Google Form-ban gyűjtögetett adatainkat, és legyenek alternatíváink (a fenti blog olvasói sok megoldást ajánlottak egyébként).

Az ingyenes, megbízhatóan működő, nagy tárhelyet adó szolgáltatások terén egy időben csak a Google volt (elég a Gmail kontra Hotmail viadalra gondolnunk). Pár éve azonban komolyan beszállt a Microsoft a versenybe, és megpróbált felzárkózni, helyenként még el is húzni. A Googe sites-ra azért nem talált még választ, de a Skydrive 25 GB-os ingyenes tárhelye már komolyabb fegyvertény volt. Sajnos ezt azóta aj felhasználók számára 7 GB-ra csökkentették, viszont a 'régiek' kérhették a 25 GB visszaállítását. A lapozás után a két nagy szolgáltató néhány újdonságát vesszük górcső alá, érdemes kattintani!

Mi minden kell az IKT sikeres alkalmazásához? Sok minden, persze, de nem utolsósorban eszközök. A minap akadtam bele az ITT TALÁLHATÓ igen érdekes gyűjteménybe az EdShelf oldalán, ahol ilyen - oktatásban használható - alkalmazások közül szemezgetnek. Ezekből aztán gyűjteményeket is lehet (tisztességes webkettes oldal lévén) összeállítani, amelyeket nyilvánossá tehetünk. Érdekes a hivatkozott gyűjteményben található eszközök listája, amely fókuszában a videók és az óravázlatok állnak. Így hát megtalálhatjuk a TeacherTube, vagy éppen a YouTube Edu oldalai mellett tanári közösségek, vagy éppen óravázlat-megosztó oldalak linkjei is megtalálhatóak. Természetesen mindez csupán kedvcsináló a jéghegy csúcsáról, az EdShelf oldalára kattintva rengeteg csiszolatlan (vagy éppen már csiszolt) gyémántra bukkanhatunk. Egyetlen pici kényelmetlenség az oldalon, hogy magához az ajánlott alkalmazáshoz csak több kattintással lehet eljutni. Kattintsunk az ikonra, majd a következő oldalon a jobb oldali menüsor alján keressük meg a 'Visit Website' linket.

Rengeteg tartalom-gyűjtögető alkalmazás létezik (itt a Delicious, vagy a Diigo, ahol például könyvjelzőket gyűjtögethetünk, a Pinterest, vagy a Flickr, ahol képeket, és még sorolhatnám). Őszintén, nem hittem volna, hogy lesz olyan új(abb) alkalmazás, amelyik rá tud venni, hogy használjam. Nos, most is rám cáfolt a fejlesztők kreativitása, és azt kell mondanom, hogy mára lelkes Clipboard felhasználó lettem. Az eszközről a lapozás után rövid videóban is szólunk majd, elég annyi, hogy nem csupán weboldalakat, hanem az oldalak egyes részeit (tartalmát, konkrét szövegeket) tudunk nagyon gyorsan betárazni, és később akár megosztani, másokkal együtt keresni. Izgalmas, és még jól is néz ki (ITT TALÁLHATÓ az oldal maga), videó bemutató pedig a lapozás után!

Egyre többször találhatunk, kaphatunk PDF formátumban elkészített anyagokat, PDF kiterjesztésű dokumentumokat. Egyrészt örülhetünk neki, hiszen egyszerű a kezelése, olvasható, nyitható és zárható, másrészt nehéz helyzetbe kerülhetünk, ha mondjuk szeretnénk egy kisebb részt kivenni ezekből az anyagokból, vagy éppen kiegészítenénk valamivel, vagy szerkesztenénk őket. Ezt ugyanis nem lehet. Legalábbis egészen eddig nem, hiszen a PDF to WORD oldala (ITT TALÁLHATÓ) most frappáns megoldást kínál. Regisztráljunk, töltsük fel a PDF dokumentumot, adjuk meg (valós) email címünket, a többit bízzuk az alkalmazásra. Ő konvertálja nekünk Word-be a kérdéses anyagot, majd szimpatikusan elküldi az általunk megadott email címre (csatolmányként!). Kellemes változást, változtatást.