Korábban már írtunk többször is a Photosynth nevű programról (ITT TALÁLHATÓ és IDE KATTINTVA látható róla videóbemutató). A programmal panorámaképeket, akár félgömb panorámákat is készíthetünk, a mások által készítettek között böngészhetünk, bejárhatjuk velük a világot, de egy digitális fényképezőgéppel felszerelkezve magunk is csinálhatunk ilyeneket. A PIL Akadémia szakmai napján ötleteltünk közösen azon, hogy mire is lehetne használni a tanításban és számos jó ötlet adódott is (majd jönnek egy cikkben hamarosan), de azóta felfedeztem a program egy új lehetőségét is.

A Photosynth ugyanis nem csak panorámaképeket tud csinálni, hanem egy tárgyat körbefényképezve azt körbe is forgathatjuk és úgy is megnézthetjük vele. Megtehetjük ezt úgy is, ha körbejárjuk a dolgot és közben kattintgatunk, de még hatékonyabb, ha valamilyen forgótálra tesszük. Én egy IKEÁs forgatható tálcára (ILYENRE) raktam fel és így készítettem róla húsz képet a telefonommal. Érdemes valamilyen egyforma, egyszerű hátteret választani, akkor lesz jobb a végeredmény. Nagyszerűen használhatjuk arra, hogy a diákok munkáit, alkotásait érdekesen mutassuk be az osztály vagy az iskola honlapján. Így néz a kép, a kisfiam által készített birkát ábrázolja (persze jobb fényképezőgéppel több fotóból sokkal jobb lehetne):

Az Innovatív Tanárok Fóruma európai rendezvényén volt szerencsém Bruce Dixon előadását meghallgatni, aki a 21. századi készségekről (mi másról) beszélt. Nagyjából mindenki ugyanazt mondja el egyébként a témában, nagyon nagy változatosság ebben nincs: együttműködés, a tanár szerepének drasztikus átértékelődése, IKT értelmes használata, és személyre szabott tanulási útvonalak. Meg persze a gamification. Ami külön érdekes volt az előadásban az a példa volt, amit Bruce hozott. Egy alsós diáknak szánt házi feladat volt, hogy egy ősi indián tűzcsiholó eszközt készítsen. Nem ment neki igazán, ezért csinált egy videót arról, ahogy nem sikerül, majd feltette a YouTube-ra. A reakciók, kommentek alapján villámgyorsan siekrül t a kívánt célt elérni. A videó ITT TALÁLHATÓ a kommentekkel együtt. Érdemes megnézni, ha nem is biztos, hogy mindenkinek, minden kontextusban működne ez a dolog!

Egy kollégám jött oda hozzám minap a tanáriban, és egy gyerek írását tartotta elém kérdően. 'A mit szeretnél elérni az életben?' kérdésre ez volt a gyerek válasza: 'Szeretnék internetes mém lenni.' Mi ez? - kérdezte kissé ijedten a kolléga? Örülni kell ennek, esetleg lebeszélni a gyereket? Veszélyes ez rá? És ránk? Megnyugtattam, hogy annyira nagy baj nincs a gyerekkel, és igazából talán nem is szeretne mém lenni :) No de lássuk, mi is az a mém, és mi közünk nekünk, tanároknak, hozzá? A mémek rendkívül elterjedtek - ami nem csupán érdekes, hanem a mémek lényegéből fakadó szükségszerűség. Hiszen a mém pont ez: emberről emberre (szájról szájra) terjedő kulturális elem. Vagyis az internetes folklór egy része. Ilyen például egy manipulált kép, amely több változatban hihetetlen gyorsasággal terjed az interneten. A lapozás után következnek példák, illetve néhány ötlet az órai felhasználásra is.

A Microsoft PIL Akadémia révén rengeteg új virtuális osztályterem indult az elmúlt 2 hétben, sok iskolában. Többen kérdeztétek, hogy mi legyen a következő lépés? Ha a gyerekeknél elmúlik az újdonság varázsa, egyszerűen leszoknak róla, és elhal. A lapozás után csokorba szedtük azokat az ötleteket, tippeket, lehetőségeket, amelyek segítségével életben tartható a virtuális osztályterem. Sok hasznos tipp (és biztos néhány haszontalan) a lapozás után!

Gyakran előfordul, hogy a diákokkal nem csak egy webcímet kell megosztanunk, hanem egy egész csokorra valót. Már több olyan alkalmazást bemutattunk itt, ami lehetővé teszi, hogy egy hosszú és bonyolult webcímet leegyszerűsítsünk, a mostani változat is ehhez hasonló. Amiben a MultiURL (ITT TALÁLHATÓ) többet tud, az az, hogy nem csak egy webcímet tehetünk könnyen elérhetővé, hanem egy egész csokorra valót.

Az oldalra fellépve egy link csomagot készíthetünk, amiben az egyes linkeket névvel, rövid elírással is elláthatjuk. Ezek után ezt a csomagot három módon is megoszthatjuk: készíthetünk egy listát (PÉLDÁUL ITT), készíthetünk egy olyan oldalt, ahol egy legördülő menüből válogathatunk a kívánt oldalak között (ITT A PÉLDA) vagy elküldhetjük a felhasználót a listából valamelyik véletlenszerűen választott oldalra (ÍGY). Arra is lehetőségünk van, hogy a gyűjtemény minden oldalát egyszerre külön lapokon nyissuk meg. Ha regisztrálunk az oldalon akkor arra is lehetőségünk van, hogy később módosítsuk az egyes csomagokat.

Amikor a webkettes világról van szó a legtöbben a Twitternél húzzák meg a határt. Érthető, hogy mire jó a YouTube, egy blog vagy a Wikipédia, na de Twitter, az tényleg csak a kockafejűeknek való. Mire jó, ha mindenki ontja 140 karakterben, hogy éppen mit reggelizett? Tény, hogy ez a dietetikusokon kívül nem sokakakt érdekelhet, de szerencsére a Twitter sokkal, sokkal több ennél.

Sokmillió ember van fent a Twitteren és osztja meg a szerinte érdekes gondolatokat és weboldalakat másokkal, ezek között van sokszázezer tanár is. Ha valaki tehát szeretné a kezét az oktatás ütőerén tartani érdemes körülnéznie a Twitteren is. Persze (ahogyan az interneten bárhol) itt is különösen fontos, hogy jól tudjunk keresni. Borzasztó sok az információ, az igazi kihívás, hogy megtaláljuk a nekünk valót. Ebben segítenek a Twitter címkéi. Ha bárki valamilyen témában ír be valamit, a szöveg végére odaír egy # jelet és a címkét, ami a témára utal. Ezt nevezik hashtag-nek. A Michael Jacksonról szóló bejegyzések hashtagje például a #michaeljackson, de nagyon sok oktatással kapcsolatos címkét is találhatunk, itt van egy lista:

Annyi érdekesség jön szembe, hogy kifejezetten furcsa érzés, hogy a teljes mértékben, minden szempontból teljesen értelmetlen online vállalkozást is sikerült felfedeznünk. Egy mikroblogon találtunk Márk evangéliumából részleteket. Ez eddig rendben, viszont egy amerikai olvassa fel - magyarul, úgy, hogy láthatóan nem tud magyarul (mindez ITT HALLGATHATÓ meg). Azon gondolkodtunk, hogy vajon kinek szánhatták ezt? Azoknak, akik nem tudnak olvasni, de mégis eltalálnak egy Posterous mikroblogra? Vagy azoknak, akik lusták elolvasni az idézetet (2 perc), de szívesen hallgatják a teljesen kerékbe tört magyart (15 perc)? Vagy talán ez egy hatalmas vicc? Vagy külföldieknek szánták, akik nem tudják, hogy milyen a magyar nyelv hangzása (ám most már látják, hogy a magyar-amerikai nyelvrokonság véglegesen bizonyítást nyert)? Szóval komoly kérdések merültek fel bennünk, ha valaki tudja a megoldást, árulja el.

Nagy bejelentést tett a Pearson (Longman kiadó, ha valaki így ismeri még). Egy olyan teljesen ingyenes tanulás szervező rendszert (LMS) csináltak, amely egy hagyományos rendszer minden előnyével rendelkezik, a felhőben van (vagyis nem kell letölteni szoftvert hozzá, és nem kell semmit bűvölni rajta, mint pl. a Moodle-en), viszont tökéletesen együttműködik a Google oktatási alkalmazásaival. Ez nagyo sok jót jelenthet, hiszen két elég komoly cég fejlesztéséről van szó, és már a béta él is. Sajnos még nem lehet belenézni, de már egy bemutató videó felkerült  YouTube-ra, illetve rá lehet nézni a funkciókra. Az új oldal neve Open Class (ITT TALÁLHATÓ), és mindenféle anyagokat, minden formátumban tud fogadni. Teljesen szabadon. Erre szokták azt mondani, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Arre meg azt szokták mondani, hogy ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor általában nem is igaz ... mi nagyon izgatottan várjuk a fejleményeket, mert ez tényleg nagy dobás lehet! Természetesen jelentkezünk, ha bármit megtudunk!

Rengeteg helyen látható comic sans betűtípussal, rengeteg témájú kiírás. Legutóbb például az influenza járványról függesztettek ki az iskolámban egy kedveset, szintén comic sans-ban. Egy külön weboldal szakosodott arra, hogy elmagyarázza, hogy ez miért helytelen. Ha Ön nem egészen piciket tanít, és mindent comic sans-ban ír, akkor bizony egyike a sok CS bűnözőnek. Az elég vicces, angol nyelvű oldal ITT TALÁLHATÓ, a lapozás után összefoglaljuk a tartalmát magyarul is.

Sok kritika éri az IKT-t, hogy egyfajta virtuális világot hoz létre a diákok számára, olyat, aminek nem sok köze van a valósághoz. Bizony megfontolandó dolog ez, vegyük komolyan és próbáljunk valahogy megoldást taláni a problémára. Nem lenne helyes, ha pusztán emiatt mellőznénk a számítógépek használatát a tanításból, inkább próbáljuk meg közelíteni a virtuális világot a valódihoz. Ebben mutat utat nekünk a gravitációs Google (IDE KATTINTVA), az oldal, ahol működik a fizika!

Tessék csak kipróbálni! Mindezek mellett arra is remek példa az oldal, hogy milyen mértékben működik a webkettő lelke, az xml, ami egy-egy oldal tartalmát sok kis újrahasználható részre bontja fel.