Személyes véleményem szerint az egész tanítási rendszerünk leggyengébb pontja az értékelés. A javító, segítő értékelés helyett többnyire csak összegző, lezáró szerepe van. mindannak, mit tudásnak gondolunk csak egy nagyon kis szeletét minősítjük, lehetőség szerint azt, amit könnyű automatizálni és számszerűsíteni, ami valamiképpen az objektív értékelés látszatát keltheti. Miközben évtizedek óta beszélnek az okosok a formatív értékelésről, a folyamatos visszajelzésről, miközben leginkább még most is témazáró dolgozatokat iratunk, amire kapnak egy jegyet az ellenőrzőjükbe. Ezen tudna változtatni például a Kaizena nevű alkalmazás (ITT TALÁLHATÓ).

Weboldalt készítünk? Egy képre hivatkoznánk, de nincsen online tárhelyünk? A megoldás (több más lehetséges képmegosztó mellett) a Postimage.org, hiszen itt bejelentkezés, regisztráció vagy bármilyen egyéb kellemetlenség nélkül egyszerűen tudunk képeket feltölteni, tárolni és megosztani (akár közösségi oldalakon is).

Megjelent az az alkalmazás, amely megváltoztatja olvasási szokásainkat, talán örökre. A neve Spritz, és az új Samsung csúcsmobilon lesz először tetten érhető. Valamiért Woody Allen mondása jutott erről eszembe, így szól: 'Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Oroszországról szól.' Amint látható, egészséges szkepszissel és némi tartózkodó ellenszenvvel vetettem magam a Spritz örvényébe. Lássuk, beszippantott-e.

Nem minden gyereknek megy könnyen a verstanulás, van aki kifejezetten nehezen birkózik meg vele. Nem könnyíti meg ezt az sem, hogy a kötelező versek nyelvezete gyakran távol áll a maitól, néha kifejezetten nehezen érthető a gyerekek számára. Sokan vannak, akiknek az olvasás utáni tanulás okoz nehézsége. Magam is emlékszem arra, hogy a legjobban az alatt tanultam meg a verseket, amíg a többiek feleltek belőle, ha harmadik-negyediknek szólítottak fel, nem volt gond. Ha elsőnek, akkor igen. Azoknak a diákjainknak, akiknek komoly segítség lenne, ha hallanák is a szöveget, nem csak olvasnák ajánljuk bátran, hogy keressék meg a művet a YouTube-on valamelyik jeles színész előadásában és onnan hallgassák meg többször. Fantasztikus segítség tud lenni a tanulásban.

Tizenhárom éves fiam szereti a számítógépet. Főleg játszani szeret vele természetesen, de szívesen böngészget a YouTube-on és használja a tanuláshoz is. Persze ettől nekünk, a szüleinek nem lesz könnyű a dolgunk. Ellenőriznünk kell, hogy milyen játékokkal játszik én ugyanis nem szeretném, ha a Grand Theft Auto realisztikus világában hajtana végre erőszakos bűntényeket. Arra is oda kell figyelnünk, hogy milyen oldalakat látogat meg, arra is, hogy mit nézeget a YouTube-on (mert ott ugyan pornográfia nincsen, de van durva káromkodás, rasszizmus, szexizmus). Legfőképpen pedig ott a kérdés: mennyit lehet a gyerek a gép előtt?

Remek kis oldal a Cartoonize (ITT TALÁLHATÓ), bár ez nem igazán látszik elsőre. Feltölthetjük saját képeinket, de egy online található kép linkjét is megadhatjuk. Ehhez az oldal közepén (bal oldalt) található részhez kell fáradnunk, figyelmen kívül hagyva a sok kérést, hogy mi mindent vegyünk meg (persze, ha sokat szeretnénk dolgozni a szoftverrel, akkor meg is lehet venni). A lényeg annyi, hogy az így feltöltött képet rengeteg effekttel tudjuk változtatgatni, sőt, igazi karikatúrákat is készíthetünk, vicces kiegészítőket aggathatunk a képre, vagy éppen új szemet, szájat stb. tehetünk rá.

Ma online életünknek tartunk tükröt, különös tekintettel az elvesztegetett időre (már ha elvesztegetett egyáltalán). Gyakran nézünk fel a közösségi oldalakra, próbáljuk meg ismerőseink életét, bejegyzéseit követni, ugyanakkor mindeközben azzal nyugtatgatjuk magyunkat, hogy ezek csak percek az életünkből, ráadásul rendkívül hasznosen töltött percek, hiszen annyi ötlet, hasznos információ, tudás forrása a Facebook, hogy hülye lenne az ember kimaradni a sok jóból. Nos, a Facebook Time Machine megálljt parancsol, és nem görbe tükröt tart elénk.

Diákjaimmal a szemről tanultunk éppen. Említettem, hogy a szemben háromféle színérzékelő sejt van, ezek a kék, zöld és vörös fényre a legérzékenyebbek. Ezek alkotják tehát az alapszíneket. Ők erre mondták, hogy ez nincs így, hiszen az alapszínek a kék a sárga és a piros. Próbáltam érvelni azzal, hogy más az additív és a szubsztraktív színkeverés, más a festék és más a fény, de ez mit sem ért. Ekkor jött az ötlet, amit egy cseh kolléga említett a minap, elkértem egy mobiltelefont és beraktam a mikroszkóp alá 120-szoros nagyításban. A mellékelt képet láthatták.

A szép szavak mindenki számára fontosak, hasonlóan a szép feliratokhoz. A Teacher Files word art generátora ebben nyújt segítséget. Nem kell mást tennünk, mint meglátogatni az oldalt, beírni a 3D-síteni kívánt feliratot, kiválasztani a stílust, színt és egyebeket, és már tölthetjük is le a szép (vagy csúnya, de legalább saját) feliratunkat.

Minket már nem lehet átverni - gondolhatnánk. Ki az, aki milliókat küldözget egy nigéria olajmilliárdos számlájára, vagy azonnal kattint, ha azt látja, hogy ő a százezredik látogatója egy oldalnak, majd másnap megint megörül, amikor egy másik oldalon is ő a százezredik? Nyilván senki nem dől be ilyen avítt módszereknek. Nemrégiben azonban érdekes spam-et kaptam, bevallom, el kellett gondolkodnom, hogy mit is reagáljak.