A Lillafüreden tartott PIL Fórum vacsoráján játszahattunk a Nemzeti Tankönyvkiadó ingyenes Facebook app-jával, a Járd újra, Samu! című kvízjátékkal (ITT TALÁLHATÓ). Az estének több tanulsága is volt számomra; először is kérdés, hogy mennyire innovatív, izgalmas megoldás egy feleletválasztós tesztmotor. Valószínűleg 2011-ben nem kifejezetten az. Gondolkoztam aztán azon is, hogy érdemes-e 150 tanárt egy légtérben ráengedni egy ilyen játékra - a válasz: nem biztos. Végül pedig régmúlt PhD óráimat idéztem fel, ahol a tesztírás csínját-bínját tanultuk, és itt is bebizonyosodott; ennek is megvannak a maga szabályai, és látszik, ha kihagyunk lépéseket. Az ötlet egyébként annyi, hogy kvízkérdések segítségével újra kijárhatjuk az általános iskolát. Vajon sikerülne-e? További gondolatok és langyos fanyalgás a lapozás után!

Egyre jobban tetszik a megújult Delicious. A nyitóoldalon most már nem csupán érdekes oldalak linkjei találhatóak, hanem ún. stack-ek (azaz kis csomagok), amelyekben több link van összefűzve. Ennek az az eredménye, hogy bizonyos témákhoz csokorba gyűjtött linkeket találunk. Nemrég volt szó itt, a TanárBlogon az ábécé projektről (ITT TALÁLHATÓ a leírása), most viszont egy érdekes II. világháborús anyagot találtam (EZT ITT). Azért tetszik különösen, mert több típusú anyag van egy helyen, azaz pl. nem csupán képek, hanem videókat, világháborús hangfelvételeket, vagy éppen interaktív idővonalat is találhatunk. Érdemes hát nem csupán ismeretszerzés, hanem órai készülés közben is szemezgetni a Delicious kínálatából.

Népszerű mostanában a 7 milliárdos határt várni - már ami a népességet illeti. A Guardian is így gondolta, azonban nem elégedett meg a gondolattal, hanem egy nagyon egyszerű, világos, informatív interaktív 'Föld népessége' alkalmazást készített (amely ITT TALÁLHATÓ). Tudunk az időben zoom-olni, a fontosabb eseményekről képeket, hanganyagot, sőt videót is találhatunk. Érdekes lehet órán, akár csak 5 percre bevinni, vagy egy rövid feladatlappal megtoldani. Sajnos :) most szünet van, de novemberben biztosan beviszem egy órára. Az ötletet köszönjük Murányi Natáliának!

Mielőtt bármilyen alkalmazással dolgoznék az órán, igyekszem nagyon átgondolni, hogy vajon valóban értelmes-e az IKT használata, azaz többet kapok-e az IKT-tól, mintha csak a tábla-kréta kombóval dolgoznék. Most a feladat az volt, hogy könyvajánlókat készítsenek egymásnak a diákok (középfok körül tudnak angolul, de bármilyen nyelven lehet csinálni). Ezt csináltuk: párban dolgoztak gép előtt (pontosabban azzal a Fujitsu rendszerrel, illetve a Microsoft multi-point szerverével, amelyről részletesebben ITT TALÁLHATÓ leírás), és mindenkinek 2-3 olyan könyvről kellett egy-egy linket keresni, amelyet olvasott és tetszett neki. Ezeket a Wallwisher nevű közösségi post-it oldalon megosztották egymással. A következő lépés az volt, hogy a megosztott könyvek közül kellett mindenkinek (egyedül) hármat választania, amit szívesen elolvasna. Végül felálltak a gép mellől, körbejártak a teremben és elmesélték egymásnak, hogy melyik könyveket válaztották (természetesen nagy öröm volt, ha kiderült, hogy valaki éppen azt választotta, amelyiket a beszélgetőtársa ajánlott. A Wallwisher fal elkészítése 1 perc volt, a gyerekeknek csak annyit kellett elmondani, hogy a 'falra' dubla kattintással lehet írni. IDE KATTINTVA pedig bele lehet nézni abba, hogy mi minden gyűlt össze 10 perc alatt. A Wallwisher használatáról ITT ÍRTUNK.

Sokan, sokszor kérdezték tőlem már konferenciákon, továbbképzéseken, hogy vajon a 'mai diákság' megérett-e arra, hogy IKT eszközöket használjon. No nem a magánéletben, hanem iskolai projektekhez. Azaz elvárható-e egy gyerektől, hogy pl. videót készítsen. Azt gondoltam, hogy most már talán igen, ezért egy másnapra szóló házi feladatot nem a szokásos módon adtam fel. A téma 'életem legrosszabb hétvégéje' volt, erről kellett volna (a tankönyv szerint) írniuk valamit. Én azt kértem, hogy ne írásban, hanem videón adják be. Egy gyerek kivételével (ő beadhatta írásban) mindenki leadta a házit, mgpedig a következő módokon: a) felvette a telefonján és megmutatta, b) felvette telefonnal és elküldte e-mailben, c) felvette webkamerával és elküldte e-mailben, d) online videó mail alkalmazást használt (pl. EYEJOT). Amellett, hogy elkészültek a művek, a gyerekek jól is érezték magukat, arról nem is beszélve, hogy sokkal több energiát fektettek a feladatba - sokan így is leírták a szöveget, nehogy belesüljenek. Van aki egy egészen profi mini-videóval állt elő - ha megengedi, felteszem majd valahová, hogy meg lehessen nézni - nagyon vicces. Összefoglalva: érdemes néha kimerészkedni a tábla-kréta-füzet háromszögből, és ráengedni a gyerekeket egy-egy feladatra. Ők majd megoldják.

Izgalmas projekt ötletet találtam, amellyel a Delicious (ITT TALÁLHATÓ) közösségi linkmegosztó oldal új funkcióit használhatjuk fel érdekesen az órán. A Delicious-ra ingyenesen regisztrálhatnak a diákok, és ott azt a feladatot kapják, hogy állítsanak össze egy ábécét olyan dolgokból, amelyeket szeretnek (pl. 'a' mint - angolul - Apple). Ebben az esetben az 'A' betűhöz egy érdekes linket kell tenni, amely az Apple-lel kapcsolatos. A linkeket össze lehet fogni csomagokba ('stacks' az oldalon), és ezeket külön meg lehet osztani (ez az új funkció). Egy érdekes példát találhatunk IDE KATTINTVA. Természetesen az is izgalmas lehet, ha egy egész csoport gyűjt közösen, és párokban csak bizonyos betűket kapnak a diákok.

Pár napja írtunk a Blabberize alkalmazásról (ITT), amivel vicces beszélő képeket készíthetünk. Most bemutatunk egy olyan foglalkozást, amiben ezt használtuk. Hetedikesekkel tanultunk csillagászatot, ebben az anyagrészben komoly hangsúlyt kap a tudománytörténet, nem csak azért, mert az emberi gondolkodás egyik csúcsteljesítményéről van szó, hanem azért is, mert nagyon jól követhető általa, hogy miként formálódik a tudományos gondolkodás.

A diákok csoportokban kapták azt a feladatot, hogy készítsék el egy-egy híres csillagász bemutatkozását rövid szövegben. A következő órán, amíg a csoport az egyes világképek makettjén dolgozott a csoport egy-egy tagja a gépteremben felmondta a szöveget a Blabberize-ra az előre elkészített képek alá, így készült el a híres csillagászok beszélő arcképcsarnoka, amit a csoport blogjában publikáltunk is.

Az az igazság, hogy nehezen szántam rá magam, hogy teljesen nulláról egy 15 perces bemelegítő/ismétlő feladatot csináljak egy gondolattérkép (mind map) segítségével. Több dologtól is tartottam (szerintem joggal): először is nem egyszerű a megfelelő kollaboratív alkalmazást megtalálni, aztán itt van a regisztráció, ami sok időt is elvehet. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a gondolattérkép használatát hogyan s mikor tanítom meg a gyerekeknek. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy én sem dolgoztam még az adott alkalmazással, talán érthető, hogy aggódtam. Amint az órán kiderült, mindennek semmi alapja nem volt, hiszen megtaláltam a legegyszerűbb közösen szerkeszthető gondolattérképet (Mind42.com), a gyerekek 2 perc alatt regisztráltak (pontosabban előző nap én küldtem nekik egy meghívót, így ugyanazt a térképet szerkeszthettük együtt), a használata teljesen magától értetődő volt, és az órán sikerült azt elérni IKT-val, amit IKT nélkül nem sikerült volna (vagy csak sokkal hosszabb idő alatt. Hogy mit és hogyan csináltam, a lapozás után részletesebben is elmondom.

Sokat lelkeldenztünk már Kodu-ról (PÉLDÁUL ITT), erről a kisebbek által is remekül használható programozási környezetről, ahol könnyen készíthetnek a diákok játékokat és közben elsajátíthatják a programozás, az algoritmikus gondolkodás alapjait is. Tanév elején kezdtünk el a diákokkal dolgozni ezzel a programmal, egy programozás-robotika szakkör keretén belül.

A hatás frenetikus volt. A diákok nagy örömmel és nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a munkába és hamar rákaptak az ízére. A Kodu egyszerű ha... akkor... programozási rendszere lehetővé teszi, hogy hamar sikereket érjenek el. A második Kodus óránkon már az volt a feladatuk, hogy egy mesét készítsenek el, mégpedig a következőt:

Hosszú ideje folyik az ötletelés arról, hogy miként lehetne közelebb hozni az iskolában elsajátított tudást közelebb hozni mindahhoz, ami a való életben lényeges. egyes kutatások szerint a valódi tanulásunknak csak 30%-a az, amit formális (iskolai) keretek között teszünk meg, míg a többit informális csdatornákon (tévé, múzeumok, könyvek stb.) szerezzük meg. Többféle megközelítés is született arra, hogy a kétféle tudást közelítsük egymáshoz, több-kevesebb sikerrel. Az érettségihez közelítők számára különösen fontos lehet, hogy a pályaválasztásra készülve találkozhassanak olyanokkal is, akik nem csak tanítják, hanem akár csinálják is az egyes tudományokat.

Aki azonban már próbálkozott azzal, hogy akár egy-egy faktos csoportot megpróbáljon elvinni valahová, ahol az adott tudományággal komolyan foglalkoznak, tudja, hogy nem olyan egyszerű dolog ez. még ha ismerünk is valakit, aki szívesen fogadja a csoportot, a logisztikai nehézségek jelentősek. Egy-egy kutatólaborban (hacsak nem végeznek maguk vizsgálatokat a diákok, amire nem nagyon van esély), egy óránál többet nem nagyon érdemes eltölteni, ehhez viszont több órányi utazás társul. Maguk a laborok ritkán látványosak, többnyire szürke dobozok vanna számítógépekre kapcsolva és a mérések eredményeként számsorok jelennek meg. Nem TanárBlogon keseregnék arról, hogy milyen nehéz dolog ez, ha nem az IKT eszközök jelentenék a megoldást ebben az esetben is. Ha nem a csoport megy el  a laborba, hanem a kutató jön el az osztályterembe, minden nehézségen felül kerekedhetünk. Az alábbi videó egy ilyen foglalkozáson készült: