Mivel az elmúlt hét a környezet, a természet témaköréhez kapcsolódott iskolánkban, ezért kerestem egy olyan egyszerűen használható programot, amit a gyerekek még nem ismertek és sokoldalúan használható. Rövid keresgélést követően akadtam rá a www.tanarblog.hu oldalon a Popplet alkalmazásra. Nagyon tetszik, hogy nemcsak gondolattérképeket lehet vele készíteni, hanem pl. rajzok gyűjtőhelye is lehet. Mindig gondot okozott, hogy az informatikaórán elkészült alkotásokat hogyan lehetne bemutatni. Az 5. osztályosok elküldték nekem e-mail-ben a rajzokat, amiket a www.popplet.com oldalon gyűjtöttem össze, és a linket  természetesen a gyerekek osztályfőnökének is elküldtem e-mail-ben.

Itt van a ballagások szezonja, kezdik a középiskolások és júniusban még az óvodások is elballagnak majd. Se vége, se hossza ilyenkor a különféle emlékező beszédeknek, mindenki elmondja, hogy miért volt különleges számára az elmúlt három vagy négy, esteleg hat vagy nyolc év. Azonban tudjuk jól, hogy egy kép ezer szóval is felér, érdemes tehát nem csak szövegben, hanem képekkel is megmutatni, hogy milyen volt az együtt töltött idő.

Szerencsére ma már mindenki rendelkezik számos olyan eszközzel, amivel fényképeket készíthet. Nem is az a gond, hogy van-e kép valamiről (főleg ha négy év osztálykiráéndulásairól, ünnepségeiről, eseményeiről van szó), hanem, hogy miként lehet olyan sok képet jól megmutatni. Ebben segíthet a Photo Story nevű ingyenes program (INNEN LETÖLTHETŐ), amivel látványos diavetítéssé fűzhetjük össze a képeinket. Egy ballagási beszéd hátterének vagy a digitális osztályterem utolsó bejegyzésének ideális. A program használatát megmutatjuk egy videóban is:

Egy beszélgetés során a Harvard egyetem egyik professzora azt játszotta, hogy a 2036-os évfolyamot köszönti, és elmeséli nekik, hogy mennyiben volt más a világ 25 éve. A fontosabb különbségek: voltak könyvek, a diákok fizikailag is jelen voltak a campuson, voltak tanórák, ahol szintén találkoztak egymással a diákok és a tanár, a könyvtárban nagy, nehéz 'könyvek' voltak, amelyeket a szerencsétlen diákok a hátukon cipeltek stb. Egyre inkább az az érzésem, hogy mindez valóban itt toporog az ajtóban, és mintha a fejlesztések is elindultak volna ebbe az irányba. nem elég már az, hogy érdekes, vicces anyagokat készítünk, egyre komolyabb ingyenes tananyagbázisok vannak már, amelyek láthatóan teljes évfolyamok anyagát fedik le úgy, hogy otthon is lehessen tanulni belőle - kvázi tanár nélkül. Most két matematikát tanító oldalt választottam ki, az egyik ITT TALÁLHATÓ, a másik PEDIG ITT, a második sokkal összetettebb, és több anyagot tartalmaz. Érdemes egy pillantást vetni rájuk, főleg alsósokat tanítóknak.

Egyfelől a PIL Akadémián hallott 21. századi kompetenciákról elmélkedtem, másfelől pedig meghallottam a rádióban, hogy az olimpia végéig a londoni metróállomások korábbi híres bajnokok neveit viselik. Ebből jött az öltet, hogy egy-egy rövid videóban be kellene mutatni azt a 13 magyart, akikről elnevezték valamelyik állomást. A projektet meg lehet csinálni a 2012-ben esélyes magyarokról vagy a külföldi bajnokokról (akikről szintén neveztek el állomásokat), ill. bárki másról is. Íme a lépések (a Bővebben-re kattintva!!):

Annyit mondogatjuk, hogy az IKT eszközök milyen nagy lehetőségeket adnak az újfajta tanulási módok alkalmazására, hogy lassan már magunk is elhisszük! Tény, hogy minden korábbinál könnyebbé vált akár a filmkészítés vagy éppen a hangfelvétel készítése és megvágása is. ezek pedig nagyon jól jöhetnek, ha történelem tanítást akarjuk egy kicsit felfrissíteni. Az utóbbi évtizedekben a történelem tudományában a politika történet és az eseménykronológia mellett és helyett egyre nagyobb szerepet kapott az életmódtörténet, a kis emberek életére koncentráló mikrotörténelem. Ennek egyik érdekes eszköze a szemtanúk interjúin alapuló oral history módszer. Hazánkban is folyik több ilyen projekt, van amelyik az '56-os eseményekkel, van amelyik a holocausttal kapcsolatban.

Eyg kamera, de akár egy jobb mobiltelefon segítségével diákjaink is könnyen készíthetnek ilyen projekteket. Lehet ez pusztán a szülők kikérdezése az úttörő élményeikről, vagy akár valami bonyolultabb, nagyobb elmélyülést igénylő feladat is. Jó példa erre, amit Heinl Péter és tanítványai végeztek el Magyarmecskén, ahol egy elhurcolt zsidó lány sorsát tárták fel ezzel a módszerrel. (A projektről az MTV is tudósítást készített: IDE KATTINTVA). Akit azonban kicsit részletesebben érdekel, hogy miként használható ez a módszer a tanításban, az lapozza fel a Forrás folyóirat 2011/07-08 számát és olvassa el Sági Norberta és Rigó Róbert írását erről (szerencsére a cikk IDE KATTINTVA elérhető).

Az elmúlt 2 évben egyre fontosabb szerepet játszik a TED Talks oldala az én mindennapjaimban. Azon vettem észre magam, hogy egyre szívesebben dolgozom fel a rövidebb előadásokat és használom őket az órán. Szoktam gyűjteményeket is készíteni, majd megosztani a diákjaimmal. És működik! Gondolkodtam is azon, hogy vajon a TED-esek tudják-e, hogy milyen félelmetes oktatási potenciál van az anyagaikban. Nos, mint kiderült: tudják! Sőt, nem csak odaadják a nyersanyagot, hanem eszközt is készítettek a tanároknak hogy interaktívan felhasználhassák őket. Később még foglalkozunk a TED ED oldalával részletesebben, most elég annyi, hogy készíthatünk saját feladatokat bizonyos videókhoz, átvehetjük mások kérdéseit, illetve azt is megtehetjük akár, hogy a YouTube-ra általunk feltöltött bármilyen videóhoz hasonló feladatlapokat készítünk, illetve az ezekhez kapott címeken mindezt elmentsük. Nagyon jó érzés ilyen kezdeményezésekkel találkozni, amely nem elégszik meg azzal, hogy 2-3 éves késéssel lemásol egy-egy online oktatási trendet, csak hogy elavuljon, mire elkészül!

A Be the beat oldalán (ITT TALÁLHATÓ) életmentést tanulhatunk - játékosan. Iskolák is benevezhetnek, sőt még verenezhetnek is egymással, pontokat gyűjtve az elvégzett feladatokért. A feladatok hasznosak és talán érdekesek is, például az újraélesztéshez szükséges 100 / perc ritmust gyakorlhatjuk akár zenére is, így ha szükség lenne rá, a fülünkben lesz a helyes tempó. Szintén megtanuhatjuk a hívandó telefonszámokat, valamint a legfontosabb teendőket - sorrendben. Egyszerű, koncepció is van mögötte, el lehet végezni lépésenként is - és, ha arra van kedvünk - még az iskolát is benevezhetjük.

Sokat taglaltuk már itt a TanárBlogon is a 21, századi készségeket, és megpróbálunk példákat, ha úgy tetszik 'jó gyakorlatokat' keresni, hogy megmutathasssuk mindez a gyakorlatban hogyan néz ki. Nos, azt gondolom, hogy kiváló 21. századi projekt a Diákblog (ITT TALÁLHATÓ), amit diákok készítettek, írnak, szerveznek, irányítanak és reklámoznak. Most már naponta frissül az oldal, kb. 10 rovatban összesen mintegy 30 gyerek dolgozik benne. Nem sokat, mindenki egy kicsit tesz hozzá, így a napi terhelés mellett is fenntartható a Diákblog, nem kíván senkitől napi szinten sok munkát. Mi mindent lehet ebből tanulni? Először is azt, hogy bármi, amit olvasunk érdekes lehet mások számára, és már úgy olvassuk a külföldi újságok cikket, hogy érdekes lehet egy összefoglalást írni belőlük magyar diákoknak. Szintén megtanulhatnak véleményt formálni, értelmesen leírni, érvelni. A Diákblog NEM zárt, és minden diák írását várja. És ami a legfontosabb, arról a lapozás után tudok csak beszélni :) Katt a Bővebben-re!!

Ezt az alkalmazást akkor találtam, amikor rákerestem a PIL Akadémia első webinárján ismertetett corkboard-alkalmazásra. Kíváncsi voltam miben más a Corkboard.it, ezért ITT regisztráltam. Az én éppen aktuális projektemhez ez a formátum jobban megfelelt. Itt egy főcím alá lehet gyűjteni a kitűzhető cetliket, amiken vagy képet, vagy az ott írtak első sorait látjuk a kis jegyzetlapokon, majd azokra ráklikkelve jelenik meg az egész oldal, és itt lehet megjegyzéseket írni a közzétettekhez.
Első pillantásra olyasmi, mint egy újság tartalomjegyzéke, egy virtuális faliújságon. Lehet gyakorolni a címadást és az első bekezdés figyelemfelkeltő első mondatát. Ha akarjuk, a szerző neve csak a végén derül ki, és ekkor lehet, hogy nagyobb eséllyel futják át az utolsó bekezdést, amiből a véleményüknek ki kell derülnie.   

A világ tele van érdekes programokkal, alkalmazásokkal olyanokkal, amiket remekül lehet használni a tanításban. Néha viszont úgy érzem, hogy lassan már elég abból, hogy újabbat és újabbat mutassunk be. Talán abból is elég, hogy a programok használatát mutassuk be, hova kell kattintani és milyen pontok vannak a menükben. Ha valaki már látott számítógépet a programok nagy részének használatára rájön magától. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy mire és hogyan lehet használni őket a tanításban. Osztályteremben 3D-s gyerekekkel. A PIL Akadémia szakmai napján egy kicsit ennek próbáltunk utána járni.

Bemutattam pár programot, de mindegyiknél arról is elkezdtünk közösen ötletelni, hogy miként lehetne felhaználni. Gyűjtöttünk ötleteket és írtunk mini foglalkozásvázlatokat is. Az egyik ilyen program az AutoCollage volt, ez az, amivel képekből tetszetős kollázsokat lehet készíteni. Lássuk milyen ötletek gyűltek ezzel kapcsolatban: