Meglepő ereje lehet a kortársak elismerő szavainak, érdemes erre akár építeni is. Tizenöt fős csoportommal csináltam meg a következő gyakorlatot, ami a diákoknak csak fél óráját vette el, a hatása mégis évekig kitartott. Létrehoztam annyi Titanpadet (ITT ÍRTUNK RÓLA), ahány diák volt, mindenkinek egyet. Ezután papíron mindenki megkapta a többiek oldalainak linkjeit, a sajátját tehát nem. (A Titanpad persze csak az egyik lehetséges megoldás, használhattam volna Skydrive-on megosztott Word dokumentumokat vagy akár Google űrlapot is. ) A feladat annyi volt, hogy írja le az adott ember egy jó tulajdonságát, valamit amit kedvel benne, vagy olyasmit, amiért nagyra tartja. Fontos volt, hogy a sajátját tehát nem látta senki, csak a többiekéhez írhatott. A nyolcadikos diákok nagyon komolyan vették a feladatot, egyszer sem kellett senkire sem rászólni, hogy ne hülyéskedjen, hogy vegye komolyan a dolgot.

Talán nem nehéz kitalálni, hogy mi volt a következő lépés: az egyes diákokról írt pozitív üzenetekből mindenkinek készítettem egy saját dokumentumot, szépen megformázva, színesben, amit aztán kartonra nyomtattam. A saját születésnapján mindenki megkapta ajándékba ezt a lapot, mindazt, amit a többiek benne sokra tartanak. Ennek már két éve, de most tudtam meg, hogy van, akinek még mindig ott függ a falán ez a lap és még most is sok erőt ad neki. Nem csak egó-masszázsbak volt jó ez a foglalkozás (bár néha az sem árt), hanem a közösséget is összébb hozta, mindenkinek el kellett azongondolkodnia, hogy mit tart sokra a többiekben, még azokban is, akiket esetleg nem ismert vagy éppen nem kedvelt és ez már magában megérte a fél órát.

Mivel a PIL Akadémia szerencsés résztvevője lehetek, így mostanság sűrűn látogatom a TanárBlog oldalát. Mint ismeretes, mentoraink, N. Gergely és P. Tibor működtetik a blogot, ennélfogva a „Kétszázak” szíves unszolást kaptak tőlük bejegyzések írására. Bár fő „telephelyünk” a PILnetwork-ön van, ám a TanárBlogon is gyakran visszaköszönünk egymásnak.  A minap, amikor kinyitottam a lapot, felkaptam fejemet egy ismerős bohóc arcát látva. Pillanatok alatt részese lettem egy kellemes időutazásnak, amelynek eredménye egy 3 perces kis videó lett.

Hogy hány tantárgyat integrálhat magába egy egyszerű szilvásgombóc projekt, látványosan mutathatja meg az a gondolattérkép, amelyet a Mindmeister alkalmazással készítünk el.  Ha valaki még ezt a programot nem fedezte volna fel, ím itt a helye. Azok a gyermekek, akik számára nehezített az ismeretelsajátítás, szinte észrevétlenül, informálisan, cselekvésbe ágyazottan kaphatják azt meg. Igen hasznos ilyenkor, hogy a gondolattérkép segítségével, szemléletesen magunk előtt lássuk azokat a tantárgyakat, amelyek tananyagát magába foglalja  adott projektünk. Kételkedő lekiismeretünk nyugszik meg ilyenkor a látvány által. S nem fogunk többé tartani attól, hogy hány "fontosnak tűnő" tanórát hagytunk kárbaveszni holmi játékos, időt pazarló projekt által.  A mi  "Szilvásgombóc" projektünk gondolattérképe ITT LÁTHATÓ. E kedves időszakban kis diákjaim talán többet tanultak, mintha mindebből a tantárgyból dupla órát tartottam volna számukra.

Ugyan csak hétfőn 12-én lesz, de azért már most is írunk róla, hogy esetlegesen fel lehessen rá készülni. Hamarosan itt az iskolához kapcsolódó népszokásunk, a Gergely-járás ideje. Ezen az ünnepen az iskolás diákok toborzót tartottak, végig járták a falut, énekeltek és a tanító számára adományokat gyűjtöttek. Minderről részletesebben ír a Néprajzi Lexikon (IDE KATTINTVA).

A hagyomány nagyon ősi gyökerekkel bír, még a 9. században rendelte el megünneplését Iv. Gergely pápa, I. Gergely pápa tiszteletére. Ha már nem is kapunk mi tanárok ilyenkor lencsét, babot és kakasokat, talán érdemes róla szót ejteni napkezdéskor, osztályfőnöki órán, honismeretből. A Bővebben után pár videót és zenét is mutatunk:

A program lelőhelyéről és videós alkalmazás bemutatójáról IDE KATTINTVA olvastam. Rögvest ki is próbáltuk az osztállyal. Remek eszköz óra eleji motiváláshoz, ismétléshez, vagy éppen a felgyülemlett energiák levezetéséhez. A saját magukról készült fotók mindig érdekesek, az órán végzett tevékenység felidézése hasznos, a kvíz funkció pedig a frontális munkában (kivetítő, aktív tábla) kiválóan használható. Olvasástechnikai fejlesztésnek sem utolsó! Egyetlen szépséghibája lehet – aki rosszul tűri a hangzavart – mert persze egymást túlharsogva kiabálják a nebulók a vélt megoldást, az inkább ne próbálkozzon. Ha pedig a virtuális osztálytermünkbe is elhelyezzük a linket, érdekes kommentekre is számíthatunk. Két példa a múlt hétről – környezet , matematika.

Minden pedagógus kollégám számára ismert, hogy a Facebook nevű közösségi oldal nagy népszerűségnek örvend a diákok körében. Korábban a TanárBlogon is (MÉGPEDIG ITT - a szerk.) közzétettek egy angol nyelvű gyűjteményt, mely azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lenne, ha történelmi hírességeknek is lenne facebook profiljuk, és az üzenőfalon egymással kommunikálhatnának. Számomra is ez adta a kiinduló ötletet a Julius Caesarral kapcsolatban tanultak átismétléséhez.

Újabb rendkívül izgalmas blogposzt született, immár nem először Tóth Norbert billentyűzetéből! Testnevelés órát írt le, IKT eszközökkel, kicsi teremben, akkor, ha a természet mostoha, és az udvarra nem jutunk ki. Hogyan mozgassunk meg egy osztálynyi kisiskolást egy tanteremben? Erről számol be a szerző a posztban. A teljes cikk ITT TALÁLHATÓ, de álljanak itt az első mondatok:

Már az elején nem árt leszögezni hogy semmiféle merényletet nem követtem el a tornateremben. Nem volt ott projektor sem interaktív tábla de még egy laptop sem. Viszont, biztosan mindenkivel előfordult már hogy esetleg nem tudtak bejutni a tornaterembe, valami rendezvény vagy más okból kifolyólag. Ilyenkor ugye B-tervként az udvar a megoldás. De mi történik akkor ha esik az eső, fúj a szél?

(Hogyan hasznosul az IKT? Miért érdemes használni ezeket az eszközöket? Íme egy 15 éves diák leírása arról, hogy egy angolórán látott IKT ötlet hogyan indította el őt egy úton - a szerk.) A Polyvore-t csupán pár hónapja ismertem meg (ITT írtunk róla - a szerk), azonban rögtön megfogott, mostanra rabul ejtett. Annyira megszerettem, hogy majdnem minden nap használom. Az angol tanárom javasolta egy feladat kapcsán ..., nem csoda, hiszen ezekben a dolgokban vagyok otthon leginkább (design). Minden olyan embernek, de inkább fiatalnak ajánlom aki szereti a ruhákat, cipőket, kiegészítőket és mégjobban szereti átalakítani, megtervezni, egymással kreálni ... mert erre tökéletes a Polyvore. Az oldal egyszerre nyújt szórakozást azoknak akik csupán az alkotás öröméért használják, és olyanoknak akik hozzám hasonlóan komolyan foglalkoztat a téma és akár ezzel szeretnének foglalkozni a közeljövőben. Valahol el kell indulni az úton és erre jó lehetőség a Polyvore. (Eddig a cikk, és most nézzük, miket készített Csenge a Polvore-on: IDE KATTINTVA, vagy éppen IDE, netán IDE megtekinthetjük a legújabb kreációkat.)

Régóta kerestem egy olyan oldalt, online szintetizátort, amivel a zongorát tudom helyettesíteni és azt az osztályban ülő minden gyerek látja (projektorral). A TanárBlogon találtam a Kisstunes (ITT TALÁLHATÓ) oldalt, ami pont ezt a célt szolgálja. (Mást is, de én  jelenleg erre használom) Főleg emelt szintű ének tanításhoz és szolfézs órákon nagyon jól használható. Hangközöket, hármas és négyeshangzatokat nagyon jól lehet vele tanítani. Én így csinálom: Nagyon fontos, hogy mindennek ÉNEKELVE kell elhangzania, mert akkor tudják a gyerekek a válaszukat ellenőrizni. Legyen a példa egy tiszta kvint hangköz pl. d' hangra. (5 hang távolság, d'-a') Én elénekelem, hogy "tiszta-kvint (a fenti két hangon) d-re", a gyerekek ugyanezt énekelik a válaszban, az általuk jónak vélt abc-s névvel. Azt mindjárt le is játsszák a "zongorán" és azonnal hallják, ha valami nem megfelelő. Meg tudják mondani, ha nem jó a válasz, hogy felfele vagy lefele kell-e a hangot módosítani, és mivel előttük a billentyűsor, azonnal megmondják a javított hang nevét is. Ez nagy segítség vonós és fúvós hangszert tanuló gyerekeknek és azoknak, akiknek nincs otthon semmilyen "zongoraféle". A szolfézs 3. osztálytól nem lehet a házi feladatot sem hangszer nélkül elkészíteni rendesen, ezért a gyerekek ezt a "lapot" otthon is használják. Fontos, hogy amit leír, azt azonnal hallja is, mert csak így rögzülnek a "hangképek" az agyában. (Szerintem egy "normális" gyerek ezért nem szereti a szolfézst, mert ez a fázis nála kimarad. Az enyémek "nem normálisak".)

Talán 10 éve, hogy valahol olvastam, az lesz a jó irány az informatika terén, ha olyan alkalmazásokat készítenek a fejlesztők, amit bárki, bármiféle programozási ismeret nélkül használhat. Akkor azt gondoltam, ha ide eljutunk, akkor talán én is megpróbálhatom. Ott vagyunk. Évekkel ezelőtt tetszhalott állapotban leledzett a sulink honlapja. Ahogy az annyi helyen megtörtént, nagy nekibuzdulással elkészült, akadt ügyes ember ki létrehozta, de tartalommal megtölteni már nem jutott energia, idő. Találtunk embert aztán megint, aki új ruhát szabott rá, de a frissítés nagyon nehézkes volt, mert hiába készítettem el az anyagokat, csak kéthetente jutott rá ideje a honlap üzemeltetőjének, hogy feltegye az anyagokat.  Közben lassan kialakult az igény is, érdekes módon először a szülők, azután a diákok és csak legvégén a pedagógusok részéről.  S egyszercsak ,lavina módjára  áradni kezdtek – először a képek, aztán a beszámolók is. Kockás irkán, gépelt lapon!!, agyonformázott word dokumentumokban…és bármennyire igyekeztem lépést tartani a dologgal, nem ment.  2010 karácsonyán aztán Matúz Éva blogjában találtam egy leírást a Protopage –ről, illetve arról, hogy ők hogyan használják a sulijukban. Így aztán összeraktam egy eleinte elég tágas vázat, amit bemutattam a kollégáimnak.  Nagy kincs egy olyan felület, amit  szövegszerkesztői ismeretetekkel is meg lehet tölteni.  Hat hónap múlva: így álltunk.  Most egy év után pedig: Ez van.  Négy kollégámmal töltünk fel rendszeresen anyagokat, és sajnos még mindig nincs diákunk, akinek hozzáférést adhatnánk – pedig lehetne, az oldalakat egyenként is lehetséges jelszavazni. Amire talán már alkalmas: diákok, szülők, pedagógusok számára biztosít naprakész információkat és valamiféle szakmai iránytűt.  Amire nem: diákjaink számára biztosítani tanítási órán és iskolán kívüli, kitágított tudásszerzési teret.(Ezt a kifejezést Bedő Ferenc  blogjában olvastam) Ez utóbbitól még nagyon messze vagyunk, s azt hiszem arra már nem is a protopage lesz a jó eszköz.