Talán 10 éve, hogy valahol olvastam, az lesz a jó irány az informatika terén, ha olyan alkalmazásokat készítenek a fejlesztők, amit bárki, bármiféle programozási ismeret nélkül használhat. Akkor azt gondoltam, ha ide eljutunk, akkor talán én is megpróbálhatom. Ott vagyunk. Évekkel ezelőtt tetszhalott állapotban leledzett a sulink honlapja. Ahogy az annyi helyen megtörtént, nagy nekibuzdulással elkészült, akadt ügyes ember ki létrehozta, de tartalommal megtölteni már nem jutott energia, idő. Találtunk embert aztán megint, aki új ruhát szabott rá, de a frissítés nagyon nehézkes volt, mert hiába készítettem el az anyagokat, csak kéthetente jutott rá ideje a honlap üzemeltetőjének, hogy feltegye az anyagokat.  Közben lassan kialakult az igény is, érdekes módon először a szülők, azután a diákok és csak legvégén a pedagógusok részéről.  S egyszercsak ,lavina módjára  áradni kezdtek – először a képek, aztán a beszámolók is. Kockás irkán, gépelt lapon!!, agyonformázott word dokumentumokban…és bármennyire igyekeztem lépést tartani a dologgal, nem ment.  2010 karácsonyán aztán Matúz Éva blogjában találtam egy leírást a Protopage –ről, illetve arról, hogy ők hogyan használják a sulijukban. Így aztán összeraktam egy eleinte elég tágas vázat, amit bemutattam a kollégáimnak.  Nagy kincs egy olyan felület, amit  szövegszerkesztői ismeretetekkel is meg lehet tölteni.  Hat hónap múlva: így álltunk.  Most egy év után pedig: Ez van.  Négy kollégámmal töltünk fel rendszeresen anyagokat, és sajnos még mindig nincs diákunk, akinek hozzáférést adhatnánk – pedig lehetne, az oldalakat egyenként is lehetséges jelszavazni. Amire talán már alkalmas: diákok, szülők, pedagógusok számára biztosít naprakész információkat és valamiféle szakmai iránytűt.  Amire nem: diákjaink számára biztosítani tanítási órán és iskolán kívüli, kitágított tudásszerzési teret.(Ezt a kifejezést Bedő Ferenc  blogjában olvastam) Ez utóbbitól még nagyon messze vagyunk, s azt hiszem arra már nem is a protopage lesz a jó eszköz.

Sokszor beszéltünk már itt a blogon a z oktatás játékosításáról, az angolul gamificationnek nevezett irányzatról. Ennek lényege, hogy a tanulást valamiképpen a játékokhoz tegye hasonlatossá (ami már azért sem ostoba gondolat, mert egyes etológusok szerint a játék legfontosabb szerepe a tanulás). Erre sokféle megoldás kínálkozik, a teljes iskolai lét játékká alakításától az egyes oktatási célú játékok felhasználásáig.

A Globaloria program (ITT A HONLAPJA) teljesen más megközelítést választott. A programban a diákok a klasszikus tananyaghoz kapcsolódó játékokat készítenek Flash programmal. ITT VAN például egy kémia játék, amiben a beugró kvíz után kísérletezhetünk is. Így aztán elmélyül a diákok tudása az adott tantárgyban, a tervezésben és a programozásban is, megtanulnak együttműködni is. Ugyan a programhoz csak amerikai egyes államainak iskolái csatlakozhatnak, érdemes elgondolkodni az ötleten és megnézni a megírt játékokat.

Nemrégiben egy 'iskolák-problémák' projektet csináltam (angolul) 16 évesekkel, ahol a következőkkel foglalkoztunk: a) szerepek, szubkultúrák az iskolában (erről ITT TALÁLHATÓ letölthető handout). Itt közel 40 csoportot különböztettünk meg, és tanutunk róluk. b) Ezután egy Discovery-n talált páréves dokumentumfilmet vettük (elég kemény részek vannak benne, nem mindenhol használom az egészet), ahol egy japán diák hétköznapját mutatják be (7-11 gyerekeknek hívják őket, mert reggel 7-től este 11-ig tanulnak egyfolytában). Ezután egy részben egy 16 éves gyerekről van szó, aki agyonvert egy másikat - itt arról beszéltünk, hogy ki a hibás, kié a felelősség (itt tipikusan a 'rendszert' hibáztatják a gyerekek. Végül elnézünk egy javítóintézetbe, illetve 2-3 percben bemutatják, hogy ők hogyan viszonyulnak ezekhez a bűnös diákokhoz. A javítóban teniszpálya, go-kart, úszómedence van - rehabilitálják az oda kerülőket. Itt viszont már teljesen kiakadnak a magyar diákok - hol az igazság? Nagyon izgalmas beszélgetések tudnak kialakulni (ITT ELÉRHETŐ a videó - angolul). c) És ha még mindig lenne idő, megnéztünk részleteket a Kóla, puska, sültkrumpli cmű Michael Moore filmből, amely teljes egészében legálisan nézhető a YouTube-on (MÉGPEDIG ITT).

Nagyon szeretem a világ modern csodái (vagy modern világ csodái?) oldalát, ahol évente lehet jelölni, szavazni városokra vagy éppen természeti csodákra (ITT TALÁLHATÓ az oldal). Az idei első fázis -a jelölésé - már elérhető, március 7-étől pedig lehet az első körben beszavazott városok közül választani majd. Én órán fogom használni, ne csak beszélgessünk a modern csodákról, hanem vegyünk részt a játékban is. Feladtam diákoknak azt is, hogy válasszanak 2 várost (rengeteg van), és lobbizzanak a csoportban egy picit mellettük. Ehhez persze meg kell nézni, hogy hol van a város, miért szép, miben különleges. Nagyon jól működött már B1+ szinten is, főleg azért, mert lehetőségük volt otthon felkészülni, és egy wikipédia szócikket már megértettek.

Hihetetlennek tűnik a cím, pedig az utoldó szóig pont így igaz. Sokat és sokan gondolkodtak azon, hogy milyen haszna lehet a közösségi oldalaknak, illetve a videómegosztóknak a közéletben. Érdekesség, hogy a legnagyobb botrányok az angol futball világában leginkább twitter bejegyzésekből fakadnak. Egyre gyakoribb a BBC-n is, hogy egy cikk agy játékos tweet-jéről és annak fogadtatásáról ír. Most egy sokkal izgalmasabb dolgot ajánlunk - a washingtoni Fehér Ház YouTube csatornáján mindenki feltehet kérdéseket magának az amerikai elnöknek, aki január 30-án eg sajtótájékoztatón sok kérdésre válaszol. A legjobb kérdések beküldőit meghívják egy Google + csevegésre, magával az elnökkel. Kérdezni bármilyen nyelven lehet, Google fordítóval azonnal angolítják. A határidő január 28., szóval sietni kell, de a Fehér Ház YouTube csatornája egyébként is trtogat érdekességeket (MÉGPEDIG ITT).

Mostani cikünkben egy olyan foglalkozást mutatunk be, amiben az online és az offline tevékenységek kéz a kézben haladnak. A diákok a Föld gömbhéjait tanulták, csoportokban dolgoztak. Elsőként gépteremben kellett adatokat gyűjteniük a Föld gömbhéjainak tulajdonságairól (ehhez kiindulás volt a Wikipedia (IDE KATTINTVA)), különös tekintettel az egyes héjak halmazállapotára.

A következő órára egy olyan tortát kellett készíteniük, ami tükrözi a Föld szerkezetlét, a megfelelő halmazállapotú rétegek követik benne egymást. A tortákat röviden be kellett mutatniuk, majd mindenki megkóstolhatta őket. Ezek után pontoztunk a tudományos alaposság, a külalak és az íz alapján. A tortákról fotógaléria is készült, itt látható:

Közismert, hogy a ma már teljesen meghonosodott blog kifejezés a webes naplóból (web blog) ered. De hol vannak ma már ezek a valódi naplóktól? Itt a TanárBlogon sem lekünk finom rezdüléseit osztjuk meg a világgal, hanem szakmai tartalmat, szakmai segítséget kívánunk kínálni. A valaha olyan népszerű én-blogok ideje lejárt (és nem is biztos, hogy ezen nagyon bánkódnunk kell).
A Maildiary oldal (IDE KATTINTVA) most érdekes formában találja fel újra a webes naplót. E-mailben írhatunk naplót és ráadásul még emlékeztetnek is erre a feladatunkra. A regisztrációhoz a nevünket és az e-mail címünket kell megadnunk és már kész is a naplónk. Az oldal naponta küld érdeklődő leveleket nekünk arról, hogy mi történt velünk, nincs más dolgunk, mint válaszolni a levélre és már kéesz is az aznapi naplóbejegyzés. Nyelvatnulóknak ideális megoldás lehet arra, hogy naponta fogalmazzanak egy kicsit. Külön öröm, hogy mindezt nem csak angolul, hanem németül is megtehetjük (IDE KATTINTVA).

A minap ajánlották figyelmembe a Norc.hu (ITT TALÁLHATÓ) oldal zseniális ötletét, ahol nagyon jó minőségű, akár 3D-ben is megtekinthető városnéző sétát tehetünk virtuálisan. Az oldal magyar fejlesztésnek tűnik (pedig nem az, hanem román, amint ez kiderül a '-ról Norc' link mögött, illetve sejthető a 'Tilós tartalmak' linkből is :) , Budapest csodaszépen bejárható. A felhasználásnak csak a kreativitásunk tud gátat szabni. Lehet egymást útba igazítani, lehet a híres szobrokat, épületeket megkeresni, de játszhatunk képleírást és összállíthatunk egész napos programokat turistáknak - amit persze akár közzé is lehet tenni később! De ha nem teszünk mást, csak egész képernyőre kitesszük az alkalmazást, és sétálunk a jó meleg szobában, már megérte és jól jártunk :) Az ötletet köszönjük Faragó Líviának!

Közhely, hogy a természettudományok tanítása megújulásra szorul, romlik a diákok teljesítménye, drámaian csökken az ilyen pályák népszerűsége. A természettudományos tárgyakat tanító tanár pedig nap nap után szembesül azzal, hogy egyre nehezebb fenntartania a diákok figyelmét és egyre nehezebb összekötni a tananyagot az éppen aktuális tudományos felfedezésekkel, kérdésekkel.

Megváltást ugyan nem jelent, de hathatós segítséget azért nyújthat az EU Tudomány az iskolában (Science in School) programja és magazinja. A magazin nyomtatott változatban is elérhető és a regisztráció után ingyenesen meg is rendelhető, de még többet ér a (szintén ingyenes) online változat. A jó európai hagyományokhoz híven az Unió összes nyelvén találhatunk érdekes cikkeket, magyarul több mint harmincat (IDE KATTINTVA). A cikkek között vannak tudományos háttéranyagok és projektötletek, óravázlatok egyaránt. Érdemes körülnézni!

Az alábbiakban egy rövid, érdekes és teljes mértékben önszerveződő nemzetközi projektet szeretnék bemutatni. Nyolcadikos diákjaimmal Ausztráliáról tanultunk, a legkisebb kontinens egyik legérdekesebb része az élővilága, de hogyan lehetne azt igazán aktívan bemutatni? Szerencsére idén nyáron Seattle-ben találkoztam egy tasmániai tanárnővel, akinek vázoltam az ötletemet és ő meg is adta egy kollégája elérhetőségét, akit szintén érdekelhet a dolog. Így aztán együttműködésbe kezdett az Alternatív Közgazdasági Gimnázium és a Taroona High. Az együttműködés lépései a következők voltak:

1. elsőként egy online űrlapba több tasmániai élőlény rövid jellemzését írták meg az ausztrál gyerekek. Röviden bemutatták az élőlényt, pár sort írtak arról, hogy hol él, milyen igényei vannak és egy-két érdekességet is hozzáfűztek.