Alig egy hete indult útjára a Digitális Tanulás című interaktív tananyagunk, amely segítségével velün közösen egy olyan utat járhattok be, amely során (talán) minden szükséges szakmai segítséget megadunk ahhoz, hogy élhető, hatékony, és értelmes lehessen az online tanulás. István levele alább pont erről szól! Ezért is határoztunk úgy, hogy webinárium-sorozatot indítunk november 27-től, amely minden TanárBlog Akadémia tagnak ingyenes (ahhoz, hogy te is a TanárBlog Akedémia tagja legyél, nem kell mást tenned, mint INNEN - keressétek a Digitális Tanulás anyagokat - megvenni legalább egy digitális tananyagot 1690 Ft-ért). Részletekkel nemsokára jelentkezünk, addig is íme István levele:

Kedves #school és tanárblog csapat!

A 8. modul: Tanulói aktivitás című anyagotokkal kapcsolatban szeretnék egy pozitív visszajelzést adni. A héten már alig tudtam rávenni magam, hogy ellássam a feladatomat, mert a diákok harmada kifejezetten demoralizálólag hatott rám mostanra.

Tavasszal nagyon klassz ötleteket és irányvonalakat merítettem a tanárblog posztjaiból, de most valahogy a diákok is dörzsöltebbek, és hiába vannak motivált tanulóim, a flegma megúszós serdülők megakasztanak. Nem sokkal később már olyan elveszettnek éreztem magam, hogy a hvg-n olvasott cikkről a blogra mentem, onnan pedig befizettem a 8-as modulra, hátha kapok valami kiforrott know-how-t, amivel vissza tudok ülni a nyeregbe.

A legjobb az anyagotokban az volt, hogy két kolléga beszélt a videók javában, mert így valahogy pótolta az erodálódott magabiztosságomat (egymagam vagyok), így - talán röhejesen hangzik - hárman voltunk: én mint néző, és két tapasztalt kolléga. Komolyan mondom, ha csak egy ember van a videón, nem lökött volna rajtam ennyit előre.

Tartalmilag is jó volt, gatyába rázta a pedagógiai/didaktikai stratégiámat, és a példákon keresztül ötleteket is szereztem. Nem sokat, de ez nem kritika: ennél többtől csak még elveszettebbnek éreztem volna magam (hogy mennyi módszert kell még adaptálnom).

Jó egészséget és jó munkát kívánok nektek!

István

A Tudományos Újságírók Klubja idén a TanárBlogot díjazta. Mi lettünk azok, akik aki "az új média teremtette lehetőséget az elsők között kihasználva készített magas színvonalú, tudománynépszerűsítő tartalmú blogot.". A elismerést és a Juhari Zsuzsanna díjat ezúton is köszönjük, a jövőben is igyekszünk - ahogy tőlünk telik - olvasható tartalmakkal jelentkezni :)

A 2020-as év nagyon sok szempontból nehéz helyzet elé állította a tanárokat. Sokunknak kellett videóstúdiót berendeznünk a konyhában, digitális tananyagfejlesztővé válnunk és 0-24-ben válaszolnunk a diákoktól érkező kérdésekre. Az összes kihívás közül a legnagyobb azonban mintha az értékeléssel kapcsolatos lett volna. Ez az a terület, ahol a korábbi rutinok egyáltalán nem működtek. Míg a kamera előtt ülve csak-csak lehetett órát tartani, a klasszikus röpdolgozat - témazáró rendszer ebben a helyzetben teljesen értelmetlenné vált. Nem véletlenül mondják azonban, hogy minden nehézség egyben lehetőség is, az elmúlt időszak lehetőséget adott arra, hogy a számonkéréstől a fejlesztő értékelés felé mozduljunk el és az tanulási folyamat lezárása és minősítése helyett a jól kitalált értékelés a tanulás eszközévé váljon. Erről szól a TanárBlog Akadémia legújabb anyaga, ami IDE KATTINTVA érhető el.

A jövő szempontjából mindenképpen izgalmas dolog zajlik éppen az angliai év végi osztályzatok körül. Hogy ennek milyen következményei lesznek más országokra nézve az persze még kérdéses, de az jól látszik, hogy a sokak által várt adatokon és adatelemzésen alapuló oktatásirányítás nem feltétlenül vezet jóra. Annyit bizonnyal láthatunk, hogy diákok tüntetnek a vizsgaeredmények miatt és kormánypárti képviselők kérik számon az oktatási minisztert, hogy mit is képzel. Nem könnyű innen kibogozni, hogy mi is történik, hiszen az angol rendszer kifejezetten bonyolult. A lényeg, hogy az érettséginek megfelelő jegyeket (GCSE és A-level) a középiskolai tanárok adták eddig a központi vizsgák és a tanulmányi eredmény alapján. Az idei évtől ez megváltozott és a vizsgaközpont (Ofqual) már nem veszi figyelembe a tanárok által adott jegyeket. Vagyis figyelembe veszi, de másképp, nem könnyű eligazodni a közel 400 oldalas dokumentáción, ami csak a jegyosztás technikai részleteit vázolja.

Jó hír! A Pécsi Tudományegyetem Digitális nevű online adatbázisába bekerültek a Nevelésügy Szemle 1937 és 1943 között megjelent számai (ITT TALÁLHATÓAK ). Ettől önmagában talán keveseknek lesz libabőrös a háta, ugyanakkor rengeteg rejtett kics található a lapszámokban, amit igenis érdekes és tanulságos olvasni. Ilyen a 'Magyar diák nyara' 1943-ban, vagy hozzászólás a 'Magyar irodalom tanításának válságához' egyetlen számban, és szinte minden egyes írás, amellett, hogy érdekes kordokumentum (helyenként 'kórdokumentum'), a mai világunk számára is tartogat dilemmákat, remek összehasonlítási lehetőséget például annak tekintetében, hogy milyen gondok voltak a tanításban akkor, és most. Annyira mások, valóban?

Megjelent az ENSZ gyermekjogi jelentése, amely a magyar gyermekek helyzetét volt hivatott felmérni. A jelentés részleteit ITT ISMERHETITEK MEG, néhány érdekesség a teljesség igénye nélkül: a diákok 30%-a hasznosnak látja, amit az iskolában tanul - nem tudom eldönteni, hogy ez most sok vagy kevés - azonban az, ,hogy 10 gyerekből 9-nek nem öröm a tanulás nem meglepő, mégis szomorú. Érdekesség, hogy a klímaváltozás a 3. helyre került a gyermekeket foglalkoztató kérdések fontossági listáján, ugyanakkor sokan érzik azt, hogy nincs esélyegyenlőség, és nekik jobban meg kell küzdeniük az 'álmaikért', mint társaiknak. Mondjuk ez elég szubjektív, ki mit él meg küzdelemként, nekem mégis kifejezetten kevésnek tűnik - nem tudjuk a kérdőívet kitöltő 5300 diák szocioökonómiai státuszát, de gyanús, hogy nem elsősorban kis falvak lakói töltötték ki. További érdekességeket is tartalmaz a jelentés, érdemes, akár a diákokkal is, tanórán, szemezgetni az adatokból!

Megrendelhető a 21. századi iskola című könyvünk, melyben részletes útmutatót adunk ahhoz, hogyan lehet a tanítást, a kor kihívásainak megfelelően fejleszteni. A könyv tartalmáról ITT ÍRTUNK.

A könyv ára 2415 forint (+postázási költség), A könyvet megrendelni IDE KATTINTVA lehet.

#tehogylátod

A gyerekeknél jobban senki nem tudja, milyen ma felnőni Magyarországon. November 20-án, a gyermekjogok világnapján indult el a kampány, amelynek egyik célja minél több gyerekhez eljuttatni azt az online kérdőívet, amely arról gyűjt információt, hogyan érzik magukat a gyerekek Magyarországon. A kérdőívben a gyerekek elmondhatják véleményüket több őket érintő kérdésben is (pl.: iskola, otthon, online világ). Továbbítsd a kérdőívet a gyerekek felé, akik szeretnék elmesélni, milyen gyereknek lenni!

Magyarországnak egy éve van arra, hogy beszámoljon a gyerekek aktuális helyzetéről az ENSZ számára, mivel az 1991-ben elfogadott Gyermekjogi egyezmény beiktatásával vállalt ötéves jelentéskészítési periódus 2019-ben lesz újra aktuális. Ezért amikor az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága arról kérdezi Magyarországot, milyen változásokat tett az állam és a civilek a gyerekeket érintő kérdésekben, fontos, hogy az ő véleményüket és tapasztalataikat is megismerjék.

Nade mi történik az E-tanodában?

Semmi, tanulunk – mondhatnánk, de valójában ennél jóval többről van szó. Programkoordinátorként több barátság megköttetésének, és - minden pátosz nélkül próbálom mondani – értékes emberi kapcsolatok kialakulásának lehettem tanúja. IKSZ-es programként iskolás diákok kortárs online mentorálását szervezzük immár több mint másfél éve. Tanévindítóként budapesti gimnazistákat és ormánságbeli (az idei tanévtől pedig emellé csepeli), hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztatunk együtt, hogy párokat alakítsanak, majd a félév során Skype-on keresztül heti egyszer együtt tanuljanak.

Reméljük, már sokan hallottak róla, hogy megjelent a TanárBlog szerzőinek könyve, a 21. századi iskola. A könyvet meg lehet rendelni IDE KATTINTVA, vagy a Könyvhéten is megvásárolható (10% kedvezménnyel!) a Koinónia kiadó standjánál (28. számú).

Kedvcsinálónak itt közöljük a könyv előszavát: