Miért nem a Facebook?
Tippek, trükkök - 2015. január 20.
Egyre többször hallom kollégáktól, hogy a diákjaikkal elsődlegesen a Facebookon keresztül tartják a digitális kapcsolatot. A legtöbb érv, ami a Facebook mellett elhangzik valami ilyesmi:
Úgyis ott vannak fent, akkor látják azt is, amit én kirakok nekik.
Számukra ez a természetes közeg.
Egy rejtet Facebook csoportot percek alatt fel lehet állítani, semmi sem egyszerűbb.
Én a magam részéről nem szeretem ezt használni és rögtön el is mondom, hogy miért.
Számomra a legerősebb érv a Facebokkal szemben, hogy nem tudom kontrollálni, hogy ott mivel találkoznak a diákok. Nem arról van szó, hogy tiltani szeretném, hogy a Facebookot használják és még arról sem, hogy valami ördögtől való dolognak tartanám. Egyszerűen azt gondolom, hogy ha valahová én mint tanár küldöm el a diákokat (mert ott van a tananyag, a feladat stb.), akkor felelősséggel tartozom azért, hogy ott mivel találkoznak. Nem veszi ki jól magát, ha a kémia csoportban homeopátiás hirdetésekkel, a töris csoportban a sumer-magyar rokonságot ajnározó posztokkal kell találkozniuk. Ez persze ugyanúgy igaz a YouTube-ra is, éppen ezért, ha csak tehetem, a YouTube videókat is beágyazom a saját oldalamra, mégpedig úgy, hogy ne kínáljon fel javasolt videókat sem a lejátszás után. Van olyan eset, amikor az ember rászabadítja a diákokat az internetre, hogy keressenek (akkor sem baj, ha adunk kiindulópontokat), de akkor is érdemes figyelni arra, hogy mi mindennel találkozhatnak ott. (Külön posztot érne meg, hogy mit tart a legtöbb oldal az ifjúságra veszélyes tartalomnak. A Facebook azonnal letilt egy szoptató anyáról készült képet, ha kivillan rajta egy mellbimbó, de az IS kivégzésvideói bárkinek megtekinthetőek voltak).
A másik komoly ellenérzésem abból adódik, hogy a Facebook sok szempontból megbízhatatlan. Azt, hogy mi jelenik meg valakinek a hírfolyamán bonyolult algoritmusok határozzák meg és ezeknek az algoritmusoknak az egyetlen célja a profit maximalizálása. Könnyen fordulhat elő így, hogy egy tanulós csoportba felrakott információ csak rövid ideig szerepel a hírfolyamban, vagy akár meg sem jelenik. Persze mondhatjuk, hogy a diák nézzen be külön csoport oldalára a Facebookon, de ennyi erővel a csoport saját független oldalára is felnézhet.
Azt sem szeretem a Facebook tanulási használatában, hogy ott nagyon nagy a zaj, túl sok egyéb információ, kép, üzenet érkezik folyamatosan, ami nem könnyíti meg, hogy a tanulásra koncentráljon a diák. A kutatások szerint a tanulást elősegíti, ha annak külön, saját erre a célra berendezett helye van (legtöbbször a saját íróasztal), ez a virtuális térre is igaz. Nem baj, ha a tanulás helyszíne elválik a szórakozásétól.
Fontos számomra a saját intim szférám és a diákjaim intim szférájának a védelme is. A tanuláson keresztül mi munkakapcsolatban vagyunk, a Facebook viszont a személyes kapcsolatok tere (is). Nem szeretném, hogy a diákjaim lássák és milyen akár politikai jellegű tartalmakat osztok meg az ismerőseimmel és én sem akarom látni a hétvégi parti fotóit. Természetesen léteznek olyan beállítások, amikkel megoldható, hogy ki mit lásson, de azok használata gyakran nehézkes így viszont összekeverednek az élet különféle szférái, ami nem szerencsés.
Ha tehát nem Facebook, akkor mi? Szerencsére sok kiváló alternatíva van. Léteznek kifejezetten a tanulásra kitalált környezetek, mint a Moodle. Az Office 365 (ITT ÍRTUNK RÓLA) is hatékony alternatíva, de ha nincs kedvünk egy egészet felépíteni, akkor ott a Yammer (erről ITT VOLT SZÓ). Én jelenleg a OneNote in the classroom rendszert használom, a tapasztalataimról hamarosan be is számolok itt a TanárBlogon is.
