A magyar gamifikációval foglalkozó oldalak közül a legújabb, és a legkomplexebb szolgáltatást kínáló a MotiMore (www.motimore.com). Mivel azt látjuk, hogy egy gamifikált értékelési rendszer bevezetését mindig nagyon sok kérdés előzi meg, megkértük az oldal látogatóit, illetve a MotiMore Gamifikációs Akadémia résztvevőit (közel 500 tanárt), hogy írjanak kérdéseket, nehézségeket, amelyek nekik gondot okoztak. Ebből egy hatalmas (többezer kérdésből álló) adatbázist építettünk, rendszereztük a problémákat, és elkezdtük ezeket feldolgozni a MotiMore Blog-ban. Már most is elég sok olvasnivalót találtk (bár még csak most indult), de csak most fog igazán beindulni a blog, érdemes megnézni, ezt IDE KATTINTVA tehetitek meg!

Ez a rövid írás az értékelésről szól. Először engedd meg, nyájas olvasó, hogy rövid gondolatkísérletre hívjalak. Tegyük fel, hogy egy diák egy tantárgyból szerzett kettő darab 4-es érdemjegyet, így 'szín 4-es' az átlaga (az iskolában 80%-90% között adnak 4-es érdemjegyet). Ezután valamiért (mondjuk este meccse volt, és fáradt volt), nem készült például matekból, és a másnapi feleléskor, amikor kihívták, 1-es érdemjegyet kapott. A kérdés: ennek a diáknak vajon hány további 5-ös érdemjegyet kell szereznie, hogy statisztikailag 4-es legyen ismét az átlaga? Megfejtés, és további érdekfeszítő fejtegetések a lapozás után.

Tavaly év végén mutattuk be a Digitális Tanulás Kézikönyve című anyagunkat és ehhez kapcsolódóan az anyagot megvásárlóknak webináriumokat is tartottunk. Az alkalmak jellemzően a digitális Tanulás Kézikönyvéhez kapcsolódtak, annak tematikáját követték. Sokan kérték, hogy valamilyen módon folytassuk ezt a sorozatot, ezért dolgoztuk ki a TanárBlog Akadémia tavaszi évadát 2021-ben. Ebben most egy 8 órás digitális tananyagot, összesen nyolc webináriumot, workshop-ot, egy konferenciát, TeachMeet-eket, személyes konzultációt kínálunk egyetlen csomagban! Részletek a lapozás után!

Ez most amolyan filozofikus bejegyzés lesz, de ígérem, hogy a végére nagyon konkrét következtetésekre is eljutok. Így a digitális munkarend második hetének végén talán nem árt egy lépést hátra is tenni és onnan rápislantani arra, mit is csinálunk most.

Egy ideális világban a lehetőség és a felelősség kéz a kézben jár, ahogyan ezt már Pókember is megtanulta: A nagy hatalom nagy felelősséget is jelent. Akiknek sok lehetősége van, sok döntést kell meghozniuk, azok ezért nagy felelősséget is viselnek, akiknek keveset, azok meg nem. De mi történik akkor, ha felborul az egyensúly?

Alcímnek ezt adnám: Én hibás válasznak ennyire még nem örültem!

A digitális iskolában az egyik legkeményebb dió a számonkérés megvalósítása. Elsőre könnyűnek hangzik, hogy engedjük el a dolgot, mert valóban kevés lehetőségünk van arra, hogy a klasszikus keretek között mérjük fel a diákok tudását. A formatív értékelésre, folyamatos értékelésre, gamifikációra számtalan példa van és érdemes is alkalmazni őket (nem csak a karantén idején), van azonban egy bökkenő: egy nap ezeknek a diákoknak mégiscsak a klasszikus módon kell számot adniuk a tudásukról, legyen az középiskolai felvételi, érettségi, osztályozó vizsga, tanulmányi verseny vagy bármi egyéb. Mit tegyen az a tanűr, aki nem akarja teljesen elengedni ezt a munkaformát? Itt egy ötlet:

Miközben mindenki gőzerővel készül a digitális oktatás megvalósítására az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés: hogyan lesznek így a dolgozatok? Tény, a számonkérés az a része a tanításnak, amit a legjobban állít kihívás elé állít ez a helyzet. A diákoknak valahogy visszajelzést kell kapniuk a munkájukra, sőt vannak, akiknek hamarosan majd érettségizniük is kell, szóval az értékelés semmiképpen sem nélkülözhető, de hogyan lehet ezt megoldani az online térben?

Két lehetőségünk van: vagy a megszokott paradigmában maradunk, vagy kilépünk belőle. Talán nem meglepő, ha eláruljuk, hogy mi a második megoldás hívei vagyunk, de tudjuk, hogy nem mindenki lépne túl nagyot pont most, amikor amúgy is elég nagyokat kell lépkednie és amúgy is elég távol van a saját komfort zónájától. Mit lehet tehát tenni?

Reméljük, sokan hallották már, hogy kézikönyvet írunk az iskola digitális transzformációjáról. Címe: A 21. századi iskola, hamarosan a rendelés mikéntjéről is írunk, de addig is közöljük a tartalomjegyzéket, hogy látszódjon, miről is lesz majd szó benne. Maga a kötet három részre tagolódik, az első az elméleti alapokkal foglalkozik, a második a gyakorlati kérdésekkel, a harmadik pedig lépésről-lépésre vezet végig a folyamaton. A könyv még a tanév vége előtt eljuthat majd az érdeklődőkhöz. Megrendelni (utánvéttel) innen a TanárBlog oldaláról lehet hamarosan.

Erről lesz szó benne tehát:

A fiam már régóta játszik egy, szerintem, elég bugyuta ugrálós játékkal a számítógépen. Az elég régóta hetekben mérhető, persze nem arról van szó, hogy semmi mást nem csinál, e ha a géphez ül játszani, akkor ez kerül elő. Kérdeztem tőle, hogy a végére ért-e már, kissé sértve mondta, hogy természetesen. Akkor minek játszol még vele? - kérdeztem, amire a válasz az volt: Ki akarom vinni mindegyik pályát 100%-osra.

Történik-e ilyen az iskolában? Van-e olyan, hogy egy diák azt mondja: Ez a dolgozat törtek osztásából (Arany János epikájából, a félgerinchúrosokból, a present perfectből, a vegyes házi királyokból stb. - a nem kívánt törlendő) most 86% lett, de én szeretném megírni 100%-osra. Miért nincs?

Nagy örömmel számolunk be mindig magyar kezdeményezésekről. A mai, amelynek a neve Mistory, pedig kifejezetten aktuális, hiszen egy október 23-ával kapcsolatos kalandjátékot fejlesztettek ki. Ha valaki szeretné végigizgulni az eseményeket, töltse le és járja végig az utat. Az alábbiakban mindent elmondunk az alkalmazásról, a szerzők, fejlesztők saját szavaival. Érdemes belelapozni! Részletek a lapozás után, vagy az app weboldalán, itt: www.mistorygame.com

A 21. századi oktatás három nagy kihívásából kettőre (IKT-használat és valós problémákra fókuszálás) megoldást nyújtott a Prievara Tibor által kidolgozott, gamifikáción alapuló értékelési rendszer. Ez olyan keretet jelent a tanórákon, mely demokratizálja az oktatási folyamatot, a tudásépítést helyezi előtérbe és a korábbinál nagyobb felelősségvállalásra ösztönzi a diákokat, hiszen jóval többször kerülnek döntéshelyzetbe. A hazai tapasztalatok alapján a jelenlegi berendezkedés nem támogatja a diákok önállóságát a saját tanulási folyamatuk szervezésében, ezért is tartom nagyon előremutatónak a pontrendszert, hiszen az egész életen át tartó tanulás koncepciójának (LLL) megalapozásához alapvető az önszabályozás kialakítása, a metakognitív képességek fejlesztése.