Diákjaimmal beszélgetve megdöbbentő volt, hogy szinte minden lánynak volt története utcai zaklatásról. A füttyögetéstől a beszólásokon át a fizikai erőszakig terjedt a skála és senki nem volt kivétel. FOntos lenne, hogy a diákok legyenek felkészülve arra, hogy mit tehetnek ebben az esetben, vagy éppen mit tehetnek, ha szemtanúi ilyennek. Ebben lehet igazi segítség a Take the stand up digitális tananyaga (IDE KATTINTVA). Megéri rászánni az időt akár az osztályfőnöki órán is.

Lassan a csapból is az folyik, hogy miként változtatja meg az életünket a mesterséges intelligencia. A jóslatok ugyan gyakran túlzónak tűnnek és arról is lehet vitatkozni, hogy mennyiben nevezhető egyáltalán intelligenciának ez a dolog, amit használunk, de az biztos, hogy valami izgalmas áttörésnek lehetünk a tanúi éppen. Nagy kérdés persze, hogy van-e és lesz-e bármi hatása az oktatásra? A jelenlegi rendszerek jellemzőan nagy adatmennyiségekből tudnak dolgozni, az osztálylétszámok viszont ritkán érik el a párezret, ami egy jó mesterséges intelligencia modell megalkotásához kellene. Megvallom, én még nem láttam azt, ahogyan MI-t használok a tanításban egészen mostanáig (bár feliratozó és fordító alkalmazásokat már használtam és azok is ilyen technológián alapultak, de az nem számít). Egész mostanáig, történt ugyanis, hogy a mesterséges intelligencia a számok és a szövegek világából a képek világához is elérkezett.

Egyre többször fordulhat elő, hogy olyan diák van az óránkon, aki nem tud magyarul. Nem könnyű helyzet, hiszen egyszerre kellene vele is foglalkozni és persze az osztály többi tagjával. Ezt az elsőre megoldhatatlannak tűnő helyzetet segíthet megoldani a technika. A neurális hálózatoknak köszönhetően már egyre jobbak a diktálást rögzítő és a fordító alkalmazások, a kettő együtt pedig lehetővé teheti, hogy a tanári előadást élőben fordítva követhesse egy diák. Szerencsés helyzetben a fordítás még rögzítésre is kerül, így azt később ellenőrizheti is a tanár. Jó kombináció lehet erre a célra Microsoft Translator és a OneNote. EBBEN A VIDEÓBAN látható miként.

Az Activebound ITT TALÁLHATÓ egy kellemes, jól használható oldal, ahol kincskeresést tervezhetünk például iskolai csoportok városnéző programjához. A működése nagyon egyszerű, és tanulni sem kell. Regisztráció után, létrehozva egy új 'bound'-ot, már kezdhetjük is a feladatok összeállítását. Közel 10 funkció közül választhatunk, amelyek szerepelhetnek az akadályversenyen. Meg kell találni egy helyet (mondjuk kis nyíllal odavisz, szóval annyira nem nehéz), információs, leíró akadály is lehet, de lehet kérdés, vagy akár feltölthetünk képet, videót, hangot az egyes állomásokhoz. És persze lehet teszteket is csinálni. Az ingyenes verziónak vannak korlátai, de az is teljesen jól használható. Az még fontos lehet, hogy ha pl. iskolán belül szeretnénk használni, nem biztos, hogy jó lesz, mert annyira nem tűpontos a helymeghatározás, azaz hiába szeretnénk a könyvtárban egy 'bound'-ot tervezni, egy 20 m-es körben már úgy veszi az alkalmazás, hogy megérkeztünk. A diákok az appot letöltve tudnak játszani.

A 3D tervezés nagyon izgalmas dolog és nagyon sokmindenre használható a tanórákon, de nem könnyű belefogni. Sokáig a Google SketchUp programja volt az, amit ajánlottak, de az nem igazán baráti egy kezdőnek vagy gyereknek. Ugyanez igaz a különféle CAD programokra is, akár még ingyenesek is lehetnek, de a belépési küszöbük olyan magas, hogy nem érdemes egy tanórán elővenni őket (hacsak nem a CAD tervezés a tantárgy). Megoldást jelent a TinkerCAD, az Autodesk kifejezetten oktatási céllal megírt tervezőprogramja, de a tapasztalatok szerint néha az is túl nagy falat lehet (főként a kisebbeknek). Ilyenkor lehet remek választás a Doodle3D (IDE KATTINTVA).

Olyan jó lenne, ha a természetismeret, biológia órákat a természetben lehetne tartani, ha nem csak beszélnénk a madarakról, vaddisznókról, a különféle élőhelyekről, hanem egyszerűen megmutathatnánk a diákoknak. Erre sajnos nincs mindig lehetőség, hetente pár órában kell a természettel foglalkozni, ebbe nem feltétlenül fér bele a kirándulás. Szerencsére itt is segíthet a technika, például azzal, hogy webkamerákat nézünk. Ilyeneket gyűjt össze a Madárles nevű oldal (IDE KATTINTVA), jelenleg főleg madárfészkekre irányzott kamerákkal, de találunk nádast megfigyelőt is.

Mindig is szerettem valamiért az érdekes hangok gyűjteményét, és azokat a feladatokat, ahol csupán hangok alapján kell például történetet összerakni. Akit szintén motiválnak és inspirálnak a hangok, vagy szeretne egyszer-egyszer valami vicceset bevinni az órájára, nem fog csalódni. Alapvetően a Noizer (ITT TALÁLHATÓ)úgy működik, hogy elég sok kategóriában találhatunk hangfájlokat, amelyeket akár egyszerre - az egyes elemek hangerejét beállítva - le tudunk játszani. Lehet pl. egy repülőtérre egy kávéházat varázsolni, vagy egy éjszakai vidéki jelenetet összerakni, ahol az esőben bálnák sétálnak egy mecset előtt :) Persze ennél sokkal értelmesebbek is kirakhatóak, de az talán kiderül, hogy rengeteg lehetőség van, és a diákok általában szívesen írnak, beszélnek kreatívan hangok alapján.

Remek projektfeladat lehet egy domborzati tékép elkészítése, ahol az egyes szinteket kartonból kivágva ragasztjuk össze a térképet. Én már próbáltam úgy, hogy a turistatérképről másoltuk le az egyes szintek körvonalait, de szinte soha nem sikerült. Szerencsére erre is van jó megoldás. Ha pedig van lézervágónk, akkor az elkészítés is könnyű lesz. Egy videóban mutatjuk meg, hogy miként lehet csinálni.

A digitális oktatás hatásai között mindig megemlítjük, hogy az különösen romboló volt a diákjaink mentálhigiénés állapotára, mi is írtunk erről sokat (például ITT). Nagy kérdés azonban, hogy ezzel a tudással vajon mit lehet kezdeni? Hogyan tudunk az iskolában jobban figyelni a diákok lelkiállapotára, főleg amellett, hogy a lemaradást is be kellene pótolni. Talán meglepő, de kifejezetten izgalmas segítséget kapunk egy szoftvercégtől, a Microsofttól. A Teams-hez megjelent ugyanis egy kiegészítő, Reflect néven (ITT TALÁLHATÓ). Nem nagy dolog, egyszerűen csak egy felület arra, amin a diákok vissza tudnak jelezni, akár a nap elején vagy végén, esetleg egy-egy feladat után. A sokféle érzelmet ráadásul egy cuki szörnyike is megjeleníti. Érdemes bevezetni és a mindennapi rutin részévé tenni, hogy visszajelzést kapjunk a gyerekek érzelmi helyzetéről.

Az I'm a puzzle (ITT TALÁLHATÓ) nevű oldal annyit tud, amennyit a címe is igér: puzzle játékokat lehet készíteni, és ezt megoszthatjuk a diákjainkkal. Ki lehet választani egy képet, és abból akár 50 darabos 'supreme' puzzle-t készíteni. A felhasználása nagyon egyszerű, saját képpel is működik, és egy linket kapunk, Remek bevezető egy témakörhöz, akár versenyre, vagy együtt, interaktív táblán megoldva.