Talán vannak még, akik emlékeznek a nyolcvanas évek végének slágerére, a Kaland-Játék-Kockázat könyvekre. Ezekben a könyvekben az olvasó volt a főhős és neki keleltt döntéseket hoznia, ami alakította a történéseket. Persze nem kell Karamazov testvérek szintű lélekábrázolásra gondolni, jellemzően valamilyen labirintusban kell kószálni vagy hercegnőt megmenteni. A Textadventures oldalon (IDE KATTINTVA) ilyen történeteket tudunk készíteni. (Persze ilyen történeteket akár Powerpointban is lehet csinálni, de itt talán tényleg egyszerűbb.) Érdemes végignézni a különféle oktatási célra készült kalandokat is (ITT).

A Graspable math (azaz: érthető matek) oldalán algebrát tanulhatunk, mégpedig úgy, hogy egy feladat megoldását végig interaktívan követhetik (ITT LÁTHATÓ ERRE EGY PÉLDA), és visszajelzést kapnak a diákok. Egyszerű, világos, még én is értettem, pedig sok éve, hogy nem kell algebrát tanulnom és feladatokat megoldanom :) Ha érdekes lehet, akkor van a videó, vagy a főoldal áttekintése után (EZ ITT VAN), bele lehet kóstolni a működésébe, mégpedig a Graspable Math vászonon (AMI ITT TALÁLÁLHATÓ). Szükség lehet pár percre, amíg megérted a működését, de nem annyira bonyolult.

Kár, hogy csak most a karantén végén jött szembe velünk, de még így is csodálatos a GarticPhone pletykajáték (IDE KATTINTVA). Az tlet nagyon egyszerű, a csoportban mindenki ír egy mondatot, aztán megkapja valaki másét, ezt le kell rajzolnia. Ezután mindenki kap egy-egy rajzot és le kell írnia, mit lát rajta. Aztán ezeket kapja meg valaki, hogy rajzolja le. Mint a klasszikus suttogós játékban, ahol egészen eltorzul a suttogva továbbadott mondat, itt aztán tényleg nagyon viccesen alakulnak a dolgok. Az online tér pont tökéletes az ilyen játékhoz és a végén még egy animált gifben is letölthetjük, miként alakultak a dolgok. Biztos siker.

Hihetetlen, de pont 20 éve van velünk ez a mára megkerülhetetlen, iskolai projektekben gyakran felbukkanó hatalmas tudástömb. 2005-ben az alapító, Kimmy Walsh egy TED előadásban mesélt a Wikipédia születéséről (ITT NÉZHETŐ MEG), itt néhány mítoszt is megpróbál megcáfolni (vajon jobb-e egy hagyományos enciklopédia a Wikipédiánál? Működik-e a közösségi szerkesztés? Sok-e a vita, és milyen témában alakul ki?). Érdekes , szórakoztató videó. Emellett érdemes lehet ellátogatni a Wikipédia 20 éves, jubileumi oldalára (IDE KATTINTVA), ahol kisebb történelmi összefoglalást találhatunk a legfontosabb mérföldkövekről.

A koraközépkor egyik kiemelkedő művészeti emléke Európából a bayeoux-i kárpit. A 70 méter hosszú, 50 centiméter széles hímzett kárpit Anglia meghódtásának történetét mutatja be a normannok szemszögéből. Megrendelője minden valósznűség szerint Odo püspök, Hódító Vilmos testvére volt. A kiemelkedően jó állapotban fennmaradt alkotást a nevét adó városban egy erre a célra létrehozott múzeumban lehet megtekinteni. Vagy az interneten (IDE KATTINTVA), egészen közelről, akár az egyes szálakat is megvizsgálva. Természetesen a virtuális nézelődés nem ugyanolyan, mint élőben látni az egészet, de nagyon úgy tűnik, hogy nem fogunk egyhamar Franciaországba utazni. A koraközépkori hmzett kárpitokra is igaz a bölcsesség: csinálni mindig jobb mint nézni és ebben is segítségünkre lehet az internet. IDE KATTINTVA egy olyan oldalra juthatunk el, ahol a motívumokat felhasználva magunk készthetünk el egy ilyen középkori képregényt.

Ha az ember azóráin főleg a diákokat dolgoztat és nem maga ad elő, biztosan belefut abba a helyzetbe, amikor pűáran már végeztek a kiadott dologgal, míg mások még dolgoznának. Ilyenkor a lehető legrosszabb amit tehetünk, ha egy idő után aztmondjuk, hogy mindegy megyünk tovább a következő feladatra. Azzal sikerülhet olyan helyzetet előállítanunk, ami senkinek sem jó, nem jó azoknak, akik addig is unatkoztak és nem jó azoknak sem, akiknek nem volt ideje befejezni a dolgukat. A megoldás az időkitöltő feladat valami olyan jópofa, de azért a tárgyhoz kapcsolódó dolog, amivel ki tudjuk tölteni az esetleges várakozás idejét.

Az online órákon erre még jobban szükség van, mert sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a diákokat, ha éppen nincs dolguk egyszerűen elveszítjük. Elég ha csak egy pillanatra átkapcsolnak a TikTokra és már várhatjuk is, hogy mikor merülnek el újra az órai munkába. Szóval az időkitöltők ilyenkor életmentők lehetnek. Szerencsére sokat találunk a Google Arts & Culture oldalán (IDE KATTINTVA). Van itt kollaboratív puzzle (kifejezetten hatásos, ha egyszerűen megadjuk a linket és mindneki beszáll, amikor tud), híres művek színezője, kultúrkvíz és vizuális keresztrejtvény is, csupa olyan dolog, ami pont elég ideig köti le a diákokat.

Egyre többet lehet arról halalni, hogy az adatok begyűjtése és méginkább értelmezése milyen fontos készség a 21. században. Olyat is hallani, hogy az adat az új olaj, és tény, hogy a nyakunkban lavő MI forradalom hajtóereje nem más, mint a sok és jól kezelt adat. De az álhírek és tévinfomációk zuhatagában is fontos, hogy mi (és még inkább a diákjaink), képesek legyünk értelmezni, megérteni adatokat, hogy ne dőljünk be mindennek és mindenkinek. A data lteracy, az adatértés tehát egy olyan készség, amit fontos lenne minél hamrabb kialakítani a diákokban. Ebben segít a Tuvalabs oldala (IDE KATTINTVA). Az oldalon 15 lecke ingyen is elérhető, de a fizetőseket is érdemes végignézni, mert remek ötelteket adnak ahhoz, hogy miként is lehetne az adatok használatát bevinni a tanításba.

Sajnos így a karantén idején nem lehet múzeumba menni, így nincs arra lehetőségünk, hogy remekműveket eredetiben csodáljunk meg. A online múzeumlátogatás azonban lehetőséget ad arra, hogy egy-egy nagyszerű művet olyan közleről nézzünk meg (és annyi ideig), ahogan a múzeumbn biztosan nem lenne esélyünk. Az amsterdami Rijks múzeum weboldalán nem csak közelmehetünk egyes képekhez, hanem bizonyos izgalmas részletekre külön fel is hívják a figyelmünket (IDE KATTINTVA). Nem csak a művészet órán lehetnek érdekesek ezek a képek (és tárgyak) Pietersz van de Venne festménye a Protestánsok és katolikusok például történelemből a reformáció tanításánál is remek forrás lehet.

Kevés becsapósabb dolog van térképeknél. Amikor egy gömb (vagy méginkább geoid) felületet síkban akarunk ábrázolni, elkerülhetetlen, hogy valahogyan ne torzítsunk. A leggyakrabban használt Mercator-vetület például a sarkok felé sokkal nagyobbnak mutatja a dolgokat, mint amilyenek azok valójában. Ezért van aztán, hogy sok diák (és felteszem nem egy felnőtt is) azt gondolja, hogy Grönland nagyjából akkora mint Afrika, vagy hogy Kanada sokkal nagyobb, mint az USA (valójában nagyjából egyforma méretűek). A torzítást talán segít megérteni, ha nem a megszokott központtal késítünk el egy vetületi térképet és ezt meg is tehetjük IDE KATTINTVA. Elég csak egy országra bökni, vagy bármely pontra a térképen és már láthatjuk is, hogyan nézne ki a térkép, ha az a pont vagy ország lenne a középpontja. Magyarország középponttal például így nézne ki, egészen izgalmas méretű Szvázifölddel.

Most, hogy már az alsósok is az online térbe kényszerültek kifejezetten hasznos lehet ez az oldal, amit Fleischer Sára ajánlott a figyelmünkbe, semmi nagy dolog, nem mesterséges intelligencia és kiterjesztett valóság, csak egyébként ismerős eszközök gyűjteménye. Az U-46-os iskolakörzet oladlán találhatunk egy remek kollekciót (IDE KATTINTVA) virtuális eszközökből: számolórúd, abakusz, számegyenes, számolókorong, minden, ami az alsós matematikaórákon gyakran előkerül. Külön jó, hogy sem regsiztráció, sem speciális bármi nem kell a használathoz. A virtuális órákon is jól jöhet, ha megosztjuk a képernyőnket, de a diákok is használhatják, ha éppen a suliban maradt volna az eszköz.