Mesterséges intelligenciával az erdőben

Több mint húsz éve járok természettudományos terepgyakorlatra diákokkal évente kétszer, egyszerre 100 tanulóval. Ezeknek az öt napos táboroknak az az elsődleges célja, hogy a diákok olyan terepi vizsgálatokat végezzenek, amiket a tanteremben nem tudnának. Legyenek első kézből vett tapasztalataik az élővilággal, az élő közösségekkel kapcsolatban és ismerjék meg a terepi vizsgálatok egyszerűbb módszereit. Ezt a jól megszokott rendszert forgatta most fel agy kicsit a mesterséges intelligencia, ami arra is lehetőséget adott, hogy egy kicsit elgondolkodjunk azon, miként is kellene a tanítás egészének megváltoznia.

Ugyan nem mesterséges intelligencia, de drasztikus változás, hogy szinte minden gyereknek van GPS-szel ellátott mobiltelefonja, amire számtalan jó turistatérképes alkalmazás elérhető. Ezek használatához még mobilnetre sincs szükség, a kívánt térképek előre letölthetők. (Mi a Mapy.cz, a Természetjáró és a g:hu+ alkalmazásokat találtuk a leghasznosabbnak.) A diákokat gyakran küldjük fél-egy napos túrára ezekben a táborokban, amikor kisebb csoportokban, tanár nélkül kell egy jellemzően 12-16 kilométeres távot megtenniük. Pár éve még arra készültünk, hogy biztosan el kell szaladni valamelyik csapatért, akik teljesen eltévedtek, telefonon kell próbálni azonosítani, hogy merre vannak és nem egyszer a kisbusszal kell végül beszállítani a csapatot a táborba. Nem volt ezzel baj, a cél az volt, hogy a diákok megtanulják milyen a térképen tájékozódni, közösen döntéseket hozni és vacsorára mindig mindenki a táborban volt. Ennek mostanra vége, ami azt is jelenti, hogy nem nagyon érdemes már a térképes tájékozódást tanítani, a tájoló használata vagy még inkább a számlapos órával iránymeghatározás pedig még kevesebb értelemmel bír. Helyette lehet izgalmas helyekre küldeni a diákokat, megtanítani, hogy a térképen az egyes jelek mit jelentenek, mire számíthatnak az út során.

Van azonban olyan része is a terepi munkának, ahol az MI egészen drasztikus változást hoz, mégpedig a fajhatározás. Mindenki tudja jól, hogy a terepi munka alapja a fajismeret, fajhatározás. Onnan lehet életközösségekről, az ökológiai kapcsolatokról beszélni, hogy tudjuk egyáltalán milyen élőlények vannak az adott területen. A dolog azonban nem annyira egyszerű, az iskolákban használt két segédkönyv a Növényismeret és az Állatismeret közül az utóbbi nem is igazi határozó, sok faj képét tartalmazza és mindegyikről pár mondatos leírást, de komoly határozásra nem alkalmas. A Növényismeret ugyan tartalmaz határozókulcsot, de annak a használata nem könnyű. Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, be kell látnunk, hogy a növényhatározás a maga klasszikus formájában sokkal több tudást igényel, mint amit akár a középiskolás tananyag felölel. Megoldás volt korábban, hogy a helyszínen begyűjtött növényekre én magam rögtönöztem egy kulcsos határozót, ami azonban csak arra volt jó, hogy az adott fajokat különítse el, ez sok munka és mindig is kérdéses volt a számomra, hogy mennyi a haszna. A mesterséges intelligenciára épülő határozó alkalmazásokkal minden drasztikusan változott meg, jelenleg két olyan program van, ami kifejezetten megbízhatónak tűnik a számomra, természetesen elsődlegesen a gyakoribb fajok beazonosítására. Az iNaturalist, ami elsődlegesen növények és ízeltlábúak azonosítására jó és a BirdNet, amivel madárhangokat lehet fajra beazonosítani. Természetesen fontos, hogy valaki, aki ért hozzá ellenőrizze is az alkalmazás választását, de tapasztalataim szerint korrekcióra nem nagyon volt szükség. Ezeknek az eszközöknek a használata sok új lehetőséget nyitott meg, elsődlegesen a ökológiai kapcsolatok vizsgálatával. Azzal, hogy egy sok szempontból unalmas és a mélyebb megértést kevésbé fontos feladatot levett a technika a diákok válláról megnyílt a lehetőség arra, hogy többet és mélyebben dolgozzanak, valós tudást szerezve.

Mindez a tapasztalat talán arra is alkalmas, hogy elgondolkodjunk arról, milyen szerepet is tud játszani a technika a tanításban. A különféle technológiai fejlődések folyamatosan veszik át a feladatokat az embertől, az igavonó állatok háziasítása, a gőzgép, az elektromosság és a robbanó motor lehetővé tette, hogy ne magunknak kelljen cipelni, emelni és hordani dolgokat, gyorsabban jussunk el bárhova. Az írás felszabadította a gondolkodást, kevesebb dolgot kell megjegyezni és könnyebben lehetett megismerni mások gondolatait. Ezzel együtt átalakult az is, hogy mi a tudás vagy milyen elemekből áll a tudás, a memória fontossága például biztosan csökkent benne. Azok a technikák, amik a valóság rögzítését teszik lehetővé (fénykép, hangfelvétel, film) értéktelenítették a reprodukciós készségeket, de ezzel együtt felértékelték a kreativitást. A tanításnak biztosan követnie kell ezeket a változásokat és most, hogy a mesterséges intelligenciával megint egy forradalmi változás előtt állunk, biztosan újra kell gondolni, hogy mit és hogyan is csinálunk az iskolában.

Érdemes megnézni, hogy korábban a technikai változásokra hogyan tudott reagálni az oktatás, talán példákat találhatunk arra is, hogy miként lehet erre a helyzetre jól és rosszul is reagálni. A legjobb példa, amiből inspirációt lehet nyerni a számológépek belépése az oktatásba. A matematikatanításban nagyon gyorsan teret nyertek ezek az eszközök, és a tananyag is ennek megfelelően alakult át, kikerültek a tananyagból a fejszámolási trükkök és nem mondogatta senki, hogy a szögfüggvények megértéséhez szükség van arra, hogy a függvénytáblából keresgesse ki az értékeket valaki. Természetesen fontos, hogy valaki értse, mi az az osztás, de lehet, hogy a négyjegyű számok papíron osztása már nem olyan alapkészség, ami nélkül nem lehet megélni. A számológép ráadásul felszabadítja a matematika oktatást arra is, hogy sokkal összetettebb dolgokkal is foglalkozzon, nem kell például minden eredménynek egész számnak lennie. Amilyen organikusan épült be a tanításba a számológépek használata, annyira nehezen nyer teret például a helyesírásellenőrzés. Hiába húzza alá a hibás szavak nagy részét már a szövegszerkesztő, sőt javasol stilisztikai javításokat is, a jó helyesírásra még mindig úgy tekint az iskola, mint a Szent Grálra. Pedig milyen érdekes és izgalmas dolgokat lehetne még tanítani nyelvtanból, ha kevesebb időt kellene tölteni az ly és j közti különbségtétellel.

A mesterséges intelligencia soha nem látott módon tudja átalakítani az oktatást, ha megfelelően állunk hozzá, akkor sokkal érdekesebbé és izgalmasabbá teheti a tanítást. Ha nem, akkor egy eleve vesztett szélmalomharcra készülhetünk fel.